Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-09-14 / 37. szám

368 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912

. odázhatatlan feladatnak, hogy az előbbi összegekkel szem* ben elenyésző csekély, mert csak néhány millióra rugó, de kulturális feladataink teljesitésére feltétlenül szükséges összegeket protestáns egyházaink rendelkezésére bocsássák? Már akkor, midőn a két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyekre nézve kiküldött bizottság a kormányhoz első memorandumát beterjesztette, ki lett mutatva, hogy körülbelül 7 millióra rug az a szükséglet, a melyet kapnunk kell, hogy egyrészt kultárális feladatainknak megfelelhessünk és hogy másrészt a híveinkre nehezedő rendkívüli nagy egyházi adóterhen könnyít-, hessünk. Azóta a memorandumban említett szükségletek egyikének ós másikának részbeni fedezésére már 3 milliót meghaladó összeget nyertünk ugyan, de ha ma ujabban megejtenők a számítást, ugy kétségtelenül kitűnne, hogy a változott pénzügyi viszonyok, különösen a drágaság nagyfokú emelkedése folytán, dacára az eddig már élvezett állami javadalomnak és azon felül ma még mindig legalább is ugyanoly összegre rug a fedezetlen szükséglet, mint akkor, midőn a memorandumot benyújtottuk. Ily körülmények között kell, hogy mind hangosabban követeljük az 1848, XX. t. cziknek teljes végrehajtását, annak évek éta sürgetett és oly sokszor legilletékesebb helyről is kilátásba helyezett megvalósítását, különösen pedig ennek ugyancsak folyton sürgetett, az egész protestáns közvélemény megnyugtatására szolgáló törvénybe iktatását. Ne riadjunk vissza a nehézségektől és ha hangunk nem volt elég erős, hogy a mérvadó tényezőknek figyelmét és érdeklődését e fontos kérdésnek teljes és alapos megoldására felköltse, ugy kénytelenek leszünk hangunkat mindaddig és mind erősebben felemelni, a míg végre sikerhez nem jutottunk. Az 1848. XX. t. cz. 3ik szakaszának keretébe tartozik a lelkészi javadalomnak a mai viszonyok és drágaság okozta követelményeknek megfelelő rendezése és a kongrua törvénynek annek értelmében leendő módosítása. Ebben a kérdésben is, a mely egyike legégetőbb kérdéseinknek és a melynek kedvező megoldása elöl sem egyházaink, s elsősorban az egybehívandó zsinat, sem az államhatalom, ki nem térhet, ez utóbbi részéről biztató ígéretet kaptunk, amelynek alapján reméltük és remélhettük, hogy már a folyó évben oly intézkedések fognak tétetni, hogy kongruás lelkészeink sanyarú helyzetén némileg és addig mig a dolog véglegesen és alaposan rendezhető lesz, segítve legyen. Ez az igéret és biztatás is hiúnak bizonyult és ezért teljes szívvel és lélekkel rokonszenvezem a lelkészi kar ama mozgalmával, amely a lelkészi fizetésnek rendezése céljából az érdekeltek tömörülését és sikra szállását, és a kitűzött célnak közös erővel való kivívását irta zászlajára. .. ^ ^Véleményem szerint a kitűzött célnak eléréséhez némileg hozzá fog járulni az egyetemes közgyűlés mult évi ama határozata is, amellyel a felemelt államsegélyből egy lelkészfizetés kiegészítési alapnak létesítését határozta el. De bármiként alakuljanak e kérdésnek fejleményei biztosítom a t. közgyűlést, hogy a magam részéről kötelességemnek fogom ismerni ez ügyet a legnagyobb érdeklődéssel kísérni és annak megvalósítása érdekében mindenkor a saját szerény tehetségem szerint közreműködni." A püspöki jelentés kapcsán a középiskolai igazgatók bevonásával a püspök javaslattételre hivatik fel, mikép lehetne már a középiskolai hallgatók anyagi támogatásával minél több ifjút a theológiai pályára buzt ditani. A theológiai akadémiák egyesítésének kérdésétárgyalva a ker. közgyűlés, mivel a dunántuli kerület már nyilatkozott, a soproni és pozsonyi theológiák egyesítését óhajtja, a tiszai kerületet az egyesítésre kényszeríteni nem lehet. Az egyesítést a fakultás kérdésétől el kell választani és a két kérdést természetesen a fakultás hangoztatásával külön kell tárgyalni. Majd a lelkészi fizetés kérdésének tárgyalására tért át a közgyűlés s itt hosszasabban beszélt Kovács Andor orosházi lelkész a lelkészi kar megbízásából s nyomós érvekkel mutatta ki, hogy mily fontos érdeke az egyháznak a lelkészi fizetés rendezése s igy szólt: Nem irigykedünk a többi tisztviselők előre vitelében, de ha felszólalunk, azért tesszük, mert nálunk visszafejlődés észlelhető. Veszítettünk az anyakönyvi kivona ok által anélkül, hogy valaki azt pótolta volna, hallgattunk, türtünk, némán vártunk, de igéretét a kormány nem váltotta be. Az esketések folytonosan csökkennek, az elbocsátó levelek és hirdetések dijaitól is elestünk — de a közigazgatási hatóságok és az állam — tudjuk, hogy milyen sok munkát kiván tőlünk ingyen. A kiadások kétszer akkorák, jövedelmünk felére szállt. Követelik a legszélesebb körű társadalmi, egyházias, hazafias munkálkodást. Hol zörgessünk? A gyülekezetekben, amelyek szintén nyögnek a terhek alatt, nem lehet. Ott kell zörgetni, ahol jogunk veszett — a kormány ajtaján, hogy igéretét váltsa be, zörgetnünk kell az állam ajtaján, mert nem kis szolgálatot tesz a lelkészi kar, ami nem dicsekvés, de kötelesség ugyan, de viszont kötelességeket szül velünk szemben is. Legyünk egygyek a törekvésben és igyekezetben a világiakkal együtt, hogy a prot. lelkészi kar anyagi helyzete javuljon. Idealizmusunkat összetöri a kenyérgondja. Buzgalmunk lohad, lohasztja a napról-napra való aggodalom. Lelkesedés nélkül alkotni pedig lehetetlen. A jó indulatról meg vagyunk győződve, azért hálánknak adunk kifejezést a püspök urnák, a felügyelő urnák, kérjük őket hogy az egyetemes közgyűlésen is a korpótlék, az alapfizetés és a családi pótlék megadása érdekében emeljék fel szavukat. Sztehló igen fontos kérdésnek tartja ezt, de kevés maga az óhaj. Bevégezett tény, hogy a korpótlék meg lesz, de kérdés, hogy minden egyes lelkész kapja-e, avagy csak azok, akik 3000 K-án alul vannak. A XX. t.-c. szelleme meg van hamisítva, amidőn a katholikusoknak is adnak. Állást kell foglalni, hogy a közvélemén7 figyelmessé legyen, hogy a XX. t.-c. vonatkozhatik azokra. Lombos Alfréd beszédének lényege az, hogy az allamkormány ne maga vigye keresztül a lelkészi fizetések rendezését hanem ugy, mint ahogy az egyházi adózás könnyítésére adott, adjon a lelkészi fizetések rendezése céljára is megfelelő évi segélyt. Az egyetemes egyház pedig a lelkészi fizetéseket a 150 lelkész által kiadott tervezet szerint mielőbb rendezze. Veres József rámutat arra a téves felfogásra, amely a mi igényeinket a rómái és görög katholikus papok fizetésének javításával köti össze. A mi ügyünk minden más egyház lelkészeinek ügyétől független. Mi még nem kaptunk az államtól, a többiek mind kaptak eleget. Legtöbbet a görög katholikusok. A római katholikusok pedig Apponyi vallomása szerint is kaptak már annyit, hogy abból a kongruát állami segítség nélkül maguk is rendezhetik. A római kath. papokat miért veszik mindig kombinációba ! Hiszen a mi népünk nem bírja már a saját terhét sem. A mi népünk iskolákat tart fenn a más felekezetűek részére is. Az állam a mi