Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-06 / 27. szám

230 Mi volna tehát e részben a teendő ? Kol keresse evang. egy házegyetemünk a törvényes orvoslás módját? Nézetem szerint itt is áll, ami más téren: — nem elaprózni az erőket, a fel­terjesztéseket, a munkát, hanem — igyekezni a teljes restitutio in integrumra, követelni mindazon tételes törvények és kormányhatósági utasítások revisioját, amelyek iskolaügyünk autonom keze­lését érintik. Évszázadokon keresztül megbízha­tott bennünk az állam. Megbizhátik a jövőben is. Meg — főként egyetemes egyházunk mostani szervezettségében. Munkától, gondtól szabadul meg az állam; a felelősséget pedig teljes joggal, tiszta öntudattal vállalhatja ós követelheti a ma­gyar alkotmányunk integráns részét képező sar kalatos vallásügyi törvényeknél, szándékaink ne­mes tisztaságánál, kulurtörekvéseinek lüktető elevenségénél fogva az egyház. Nagy érdeme m. évi egyetemes egyházi köz­gyűlésünknek továbbá a zsinat teljes clökészitése, ugy, hogy az egyetemes közgyűlést követő 8 hónapi időköz tetemes részét lefoglalta a zsinat előkészítésének munkája." „A felemelt államsegély terhére közigazgatási pénztárunk 15,000 K-val emeltetett s ezzel ház­tartásunk egyensúlya helyreállott" „Egyetlen téren érzek hiányt s liivom fel a m. t. közgyűlés szives figyelmét a tennivalóra. Nevezetesen — a kerület közalap jutalékát illető­leg Ugyanis az egyetemes egyházi ól a vallás­oktatók, szegény egyházak és missziók segélye­zésére kerületünk részére folyósított 9700 K véghetetlenül kevésnek bizonyult az e téren figye­lembe jövő jogos igények kielégítésére. Igen sok fontos missziót teljesítő egyházközségünk van, főként kerületünk sajátszerű földrajzi helyzeté­nél fogva, mint amelyben legtöbb a missziói pont és a legtöbb a nagy városokban, sok nagy, erős idegen felekezet körében szegényes anyagi eszközökkel rendelkező gyülekezetünk. Mind­ezekben nélkülözhetetlen a felülről jövő segely. Meggyőződtem erről most végzett egyházlátoga­tási körutamon is. Igen sok helyütt nem vagyunk képesek a hitoktatás intenzivebb ellátásáról gon­doskodni. Pedig mindozek a belső épités mun­kájának oly részletei, amelyeknek hiányossága magán az egyházon bosszulja meg magát. Nél­külözhetetlen tehát a közalap-segély emelése. Javaslom — s a megfelelő napirendi pontnál kérem e javaslatomat tárgyalni — méltóztassék kérelemmel fordulni a mélt. és főtisztelendő Egyetemes Közgyűléshez e tételnek a felemelt államsegély terhére legalább évi 5000 K-val való emelése végett. Ezen kérelmünk teljesítésének az esetben, ha —, mint arról teljesen hitelesnek is­mert forrásból értesültem — az állam a theol. tanárok fizetését kiegészíti s igy az egyetemes egyház által eddig adott 34,000 K felszababul — nem lenne akadálya." Az eperjesi tanítóképző újjáépítése, beren­dezése és internátusscil való ellátása tekintetében haladás annyiban van, hogy egyelőre az uj inter­nátusi épület emelése évi 7000 K államsegély nyerése esetén a megvalósulás pontjához érkezett. „Ámde még mindig a tanítóképző szükségelt fejlesztésének gondolatkörében maradva, foglal­koznunk kell az önálló vallástanári és tót nyelvi tanszék szervezésének kérdésével is Evek óta hú­zódó ügye ez kerületünknek, amelynek megol­dása meggyőzé désem szerint más hiányon is könnyű szerrel segítene. Es ez a theológiai aka­démián a tőt nyelv tanítása. Egyenesen megdöb­bentő — ugy szorosan vett egyházi, mint más közérdek szempontjából is —, hogy a tót nyel­vet beszélő theológusaink arányszáma évről-évre kevesbedik s ma már ott tartunk, hogy a gyüle­kezeteket képtelenek vagyunk ellátni az isten­tiszteleti nyelvet értő szelllemi munkásokkal. Hogy mire vezet ez ? . . . Mily züllésére a vallás­erkölcsi életnek, az egy háziasságnak a közrend­nek és nvugalomnnk, arról éppen talán csak az ügyek élén állóknak vannak szomorú tapaszta­lataik, de következtetni Iái ki is könn} en követ­keztethet reájuk. Ezek a mi egyházunk tulajdon­képeni betegségei: a belső bajok, az intenzív egy­házi valláserkölcsi életet gátló bajok! Legfőbb ideje, hogy ezeken változtassunk. Az ut nézetem szerint kettős. Egyfelől a kerületnek, de más­felől az egyetemes egyháznak is fel kell ismer­nie a közös nagy érdeket Első sorban is ki kellene mondania az egyetemes kfzgyülésnek az eperjesi theol. akadémián a tót, a soproni theol. akadémián a német nyelvnek heti két órában a kötelező tanítását minden hallgatóra nézve. Másodsorban meg kellene engednie, hogy a ke­rület által ajánlott, az egyetem által véglegesen megválasztott tanár tót nyelvi óráit látogathas­sák a tanítóképezde növendékei is. Végül bele kellene egyeznie az egyetemnek abba, hogy ez az állás akként legyen szervezve, hogy teen­dőinek egyik körét az eperjesi tanítóképző vallás­tanári teendőinek ellátása képezze. Ekként egye­sült erővel, egyenlő teherviselési kötelezettséggel és igy mindkét fentartó testületre aránylag ki­sebb teherrel szervezni lehetne, de szervezni kel­lene mennél hamarább ezt az állást. Természe­tes, hogy a szervezéssel, illetőleg az uj tanszék beállításával járó költségek (mondjuk 4800 K fizetés, 1200 K lakbér) fedezéséről csak a re­mélhetőleg ujabban felemelendő államsegély ter­hére tudnánk gondoskodni,"

Next

/
Oldalképek
Tartalom