Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-06 / 27. szám

1912. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 231. Az egyház belső meg< rős'tésének eszközét látja a fopásztor & pásztor leveleiben és a canonica visitaiio-h'óii. „Bár rend kivül hálás feladat volna, de idő és tér szempontjaira való figyelemmel mégis mellőznöm kell az egyházlátogatási körúton szerzett tapasztalataimról, benyomásaimról való bővebb beszámolást annál is inkább, mert körutam leírását buzgó útitársam, Kemény Lajos, eg} házkeriileli jegyző tollából e jelentés későbbi lapjain úgyis kézhez veszi közgyűlésünk minden t. tagja. Annyit azonban általánosságban, a leghálásabb érzések közt kell kijelentenem, hogy egyházlátogatási körutamon 1 ten áldó kegyelméből szemmel látható volt a semmi más egyházi intézkedéssel nem pótolható áldásos hatás. A szivek össze dobbanása a lelkes örömben, A alami csodás fogékonyság a legkomolyabb főpásztori intelmek kész befogadására, a hittestvéri közösség büszke r^gyogtatása bárki idegennel szembem, lelkes elhatározások nagy alkotásokra, áldozatokra, kicsinyek arcán tündöklő öröm, öregek szemében csillogó könnyek, viszálykodó felek kiengesztelőelése a gyülekezet nagy napjaiban és nagy céljaiért, lüktető melegséggel énekelt himnuszok és áhítattal hallgatott igék, versenyző készség a bizalomteljes, ragaszkodó, szeretetteljes, lelkes ünnepi fogadtatás gyönyörködtető terheinek viselésében ... és ki tudná még mind lüirni az örömnek, a hittestvéri melegségtői megszentelt szeretetnek és a gyülekezeti hitélet felpej'.sdülcsének azokat a felejthetetlenül kedves, boldogító emlékeit, amelyeknek létrehozásában egyenlő része volt Brassónak és Árvának, egyenlő része az ünneplő népnek és az ünnepélyt irányító gyülekezeti és egyházmegyei elöljáróknak. Sehol a legkisebb zavaró momentum. Mindenütt a legpéldisibb rend, a leglelkesebb ünneplés és az értesítések szerint a legá'dottabb épitő hatás! Legyen áldott érette az, aki forrása minden erőnek és áldásnak, akinek kezében egyről egyre mindannyian csak gyenge eszközök vagyunk, de lélekben, hitben és szeretetben összeforrva csodás hatalommá ercsidűnk. A canonici visitatio megejtésében főként három részletre helyeztem kiváló súlyt: a bevonulást nyomon követő istentiszteleten a gyülekezethez, a néphez intézett oltári buzdító, Istenhez emelő és intő főpásztori szózatra, a lelkészi hivatal ügykezelésének megvizsgálására és a gyűlekezet szine előtt a templomban, vagy a tanácsteremben tartott ünnepélyes egyháztanácsülésre, amelyen egyúttal a mutatkozó hiányok pótlására, szabályellenességek megszüntetésére, a belélet megerősítését célzó intézkedések teljesítésére adtam egyházi jogszokásaink értelmében a canonica visítationál's eljárás kifolyásaként törvényerejű utasításokat. Örömmel és teljes megnyugvással állapítom meg, hogy oltári beszédeimet mindenünnen a legélénkebb figyelem fogadta, továbbá, hogy ami a lelkészi hivatali ügykezelés külső foimáit illeti, főként a brassói esperességben igazán mintaszeiüen tökéletes rendet tapasztaltam, ugy, hogy az ottani kezelési módot példaként vehetné mmden esperesség minden lelkészi hivatala, és hogy törvényes alapon álló, törvényerejű utasításaimat, amelyeknek pontos végrehajtásáért jegyzőkönyvileg tettem felelőssé bz egyházi özségi elnökséget, az egy házi anácsot és az esperes urakat, minden ellenmondás (és ami ilyenkor meg sem is engedhető, mii den nagyobb vita) nélkül, illő tisztelettel és bizalommal fogadtak ugy a lelkészek, mint az egyliáztanács a maga egészében. Általánosságban annyit jel< zheíek, hogy ez utasítások túlnyomó része a lelkészi hivatali ügykezelés tökéletesítésére, epyes Lünos népszokások elleni SZÍVÓS küzdelemre, főként Brassóban róm. kalh. jellegű ünnepnapok megszüntetésére, a kerületi stóla behozatalára, az állami munkásbiztositó in» tézmény népszerűsítésére, az adott viszonyok szerint eg) háztársadalmi egyesületek alkotásáia, kirívó adóztatási vagy tehermegosztási eljárások igazságossá tétel* re, a« egyházi és iskolai épületek megfehlő karbahozatalára stb. stb. vonatkoztak. Vajha minden utasításom teremne annyi gyümölcsöt, amennyinek beéredésére a gyülekezetek és bennök Isten országa javáért én vallásos szivem meleg fohászával kértem és kérem szüntelen az égi kegyelem Atyját. Az engem körülvett szereteten kivül ebben látnám meg igazi me.fjutalmazt dását egyházlátogatási körutamon kifejtett és az Úrért és az ő szent országáért lelkes érőmmel áldozatul adott fáradozásaimnak! . . . Kiirthatatlan meggyőződésemmé vált, amelyet a tapasztalatok ereje bennem szinte acélossá kovácsolt, hogy a püspöknek minden egyéb hivatali teeiulőjével százszorosan felér — ós ezért semmi, de semmi egyébbel nem pótolható — az általa végzett canonica visitatio." „Veszteségeink: Dr. Zsilinszky Mihály, a legillu>ztrisabb egyházvezéreink egyike, a bányai egyházkerület mult évi közgyűlésén váratlanul, az egyházszerető szivek őszinte fájdalmára, bejelentette évek hosszú során át nagy dicsőséggel, lankadatlan buzgósággal, országos tisztelet és hálás ragaszkodás babéraitól körülővezetten betöltött kerületi felügyelői állásáról történt lemondását. E bejelentésnek szinte megdöbbentő hatásába keserű veszteség érzetével vegyültünk el mi is, tudva és érezve, hogy kevés egyházvezérünk szoigálata hatott ki oly áldásosán nem-