Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-07-06 / 27. szám

* r f. t VIII. év. Rákoskeresztúr^ ^st mellett) 1912. julius 6. 27. szám. // OMLLO EGYHÁZI ES TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresziu

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. m ^ ESI Eb FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: Bi SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. H Hirdetés ara oldalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Püspöki jelentés. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Püspöki jelentés, melyet Geduly Henrik tiszaker. püspök az ezidei gyűlés elé terjeszt. A püspök megnyitó szavaiban utal a ker. gyűlésnek a szokottnál koraibb időpontban való tartásának okaira. Utal a püspök arra, hogy a kerület minden működő tényezője fenn és lent a komoly kötelességteljesítés magaslatán áll. Maga az egyetemes egyház a jogegyenlőség és viszonosság, valamint a

7 önkormányzati hatáskör fenntartása, és gyakorlása terén követendő példaként áli előttünk. Maid igy folytatja: „Az autonomikusjogok védelmének szüksége főként tanügyi téren lép hova-tovább előtérbe, holott is az államsegélyes rendszer következtében egyre jobban elmosódnak az egyházi önkormányzatot az állami ellenőrzési és felügye leti hatáskörtől elválasztó határvonalak. Meglátszik ez a m. évi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyvén is, amelynek számos lapja a tanügygyei s ezenbelül az autonomikus álláspont gyakorlati érvényesítésével foglalkozik. Helyesen teszi-e az állam, hogy 1—2 száz K segély ellenében magának iskolaügyünkbe oly mély beavatkozást igényel és — a részünkön az anyagiakban fenálló kényszerhelyzet miatt — magának e beavatkozást ki is kényszeríti: az más kérdés. Hitem szerint a valláserkölcsi alapokon felépült államrendszer békés és áldásos megvalósulásának végső, nagy célja, amelyért ós amelyben állam és egyházak egymásnak kezet nyújtva haladhatnak egyre előbbre, kizárja azt, hogy az önkormányzati hatáskör épségben tartása mellett természetszerű érdeklődésre és buzgó öntevékenységre sarkalt tényezők odaadását éppen az önkormányzati hatáskör fokozatos szükitése által elsorvasszuk. Pedig — ez a valóság! — ez igy megy. És hogy mennyire igy, meg fog róla győződni a méltóságos és főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés is — a tanítóképző-intézetek vizsgálati rendszerére vonatkozó miniszteri leirat tárgyalásánál. Ám én, amikor az egyetemes közgyűlésnek autonomikus jogaink megvédésére irányuló törekvéseivel szemben teljes elismeréssel adózom, nem habozom egyúttal felvetni azt a kérdést: nem mulasztottuk-e el a múltban azt a kellő időpontot, amikor még a siker nagyobb reményével kelhettünk volna sikra iskolaügyi autonomiánk védelmében? Amikor az első tételes törvény látott napvilágot, amikor az első miniszteri utasítás jelent meg, amely ujabb és ujabb értékes alkatrészeket tördelt le autonómiánkból; tudtunk-e eléggé előrelátók, ntánajárók, óvatosak és határozottak lenni a jogainkat és hatáskörünket érintő törekvések ellensúlyozásában?! . . . Meggyőződésem szerint nagy baj az minálunk, hogy többnyire, sőt majdnem kivétel nélkül befejezett tények elé állíttatjuk magunkat és összeköttetéseinket, amelyek pedig nekünk éppannyira rendelkezésünkre állanak, mint bármely más egyház vezetőinek, nem használjuk fel a lényegbevágó kormányzati törekvések és törvényalkotási célzatok idejekorán való megismerésére és ahol kell, ellenhatások kifejtésére, amelyek között nézetem szerint nem a legutolsók közé tartozott volna ós tartoznék annak megalkuvást nem engedő hangoztatása, hogy amikor az 1848: XX. t.-c. 2. és 3. §§-a nekünk iskolai szükségleteink anyagi ellátásának terén az állammal szemben jogokat és törvényes igényeket biztosított, ugyanakkor távol állott törvényhozó szándékától, hogy ezért cserébe meglevő önkormányzati jogok feláldozását követelje, amit ismétlem, a józan ós bölcs államraison szempontjából nem is lehetett és lehet megtennie. Lapunk jelen száma a nyomda átalakítása miatt késett