Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-06-15 / 24. szám
206 1912 Az egyetemes koráikönyv. Az egyetemes énekügyi bizottságnak igen értékes, szinte korszakos jelentőségű munkája került ki e napokban a sajtó all>l. Megjelent az egyetemes koráikönyv. Eddig csak magános zeneértők vagy legfeljebb egyházkerületek adtak ki a maguk igényeinek megfelelő hangjegyes fületeket. Most azonban egyetemes egyházunk megbízásából és ennek költségén, mind a négy egyházkerület szakértőinek közreműködésével, egész hazai egyetemes egyházunk, ugy a magyar, mint a német és tót ajkú gyülekezetek zenei szükségletének figyelembe vételével készült el ez a nagyszabású egyetemes zenemű, a mely mint ilyen első és egyetlen hazai egyházunk történetében s arra hivatott, hogy az egyházi zene tekintetében is nagyon szétágazó híveinket közelebb hozza egymáshoz. A gyűjteményhez az a kél kőnyomatos hangjegyfüzet szolgált alapul, a mely még Mikler Sámuel, Gaál Mihály, Margócsy, Kapi, Paulik, Sántha, Gsengey, Jeszenszky, Kovács és Payr bizottsági tagok közös munkájával készült. Majd hozzájárult a dunántuli uj énekeskönyv dallamos könyvecskéje is több szép és uj melódiával. Altdörfer mintaszerű összhangositásából 125 korált vettek át. De figyelembe vették Skulteti, Nagy Lajos, Kutzky és mások koráikönyvét is. A szerkesztésnek nehéz és nagy felelősséggel járó munkájával az egyetemes bizottság külön szakértőket bizott meg az illető egyházkerületek ajánlatának figyelembe vételével és pedig a bányai kerületből Reviczky Sándort, a dunáninneniből Frühwirth Samut, dunántúliból Kirchner Eleket, a tiszaiból ifj. Kapi Gyula eperjesi zenetanárt. E bizottság élére elnökül és főszerkesztőül pedig id. Kapi Gyula igazgatót, az ismert jeles zeneszerzőt bivták meg. A munkában s különösen az összhangositásban részt vett mindegyik szakértő. A koráikönyv előszava egyenként sorolja fel az általuk harmonizált korálokat. Kirchner és id. Kapi a régi német dallamok mellé igen szép párhuzamos magyar dallamokat is írtak. S ezeken kivül Altdörfer Keres'télytől, Nagy Lajostól Licskó Edétől. Berecz Imrétől, Eitner Jánostól stb. vannak benne dallamok. Az összhangositásban gondosan ügyeltek a szerkesztők arra, hogy koráljainkr ak egyházias, a maga egyszerűségében is fenséges, komoly jellege megmaradjon. Kerülték a világi zenében szokásos rikítóbb akkordokat és mesterkélt modulációkat, melyek profanizá'nák templomi zenénket. Az egyes szólamok menete oly sima és dallamos, hogy mindegyik korált v^gyeskarra is lehet énekelni. Mintául szolgált e tekintetben Altdörfer, a kinek koráikönyvérői Vo'kmann Róbert a legnagyobb elismeréssel mondott bírálatot. A fentebbi célból mellőzték a szerkesztők a dallamokban is a felesleges melizmákat. A variansok közül csak az elkerülhetlenül szükségeseket vették fel. Összekötő közjátékok csak a versszakok közt vannak s ezen kivül minden korál mellett ahhoz illő befejezés. Az egyes sorok közt nagyon helyesen mellőzték a dallam egységét zavaró s a tempót lassító Ízléstelen interludiumokat. Egy ütemben az eddig szokásos két hang helyett most négy van, a mi által az idegen dallamok is közelebb kerültek a magyar zene ritmusához. Engedmény történt a ritmikus korálok felé is, a mennyiben néhol váltakozva találunk egy ütemben hosszú és rövid hangokat. A felvett korálok összes száma a kezdő énekekkel és Erkel himnuszával együtt 2c6. A magyar gyülekezetek igen soknak fogják ezt találni. De gondolják meg, hogy az egyetemes használhatóság céljából sok dallamot kellett a német és tótajku gyülekezetek kedvéért is felvenni. Különösen az uj pozsonyi német énekeskönyvre való tekintet, melyet mind szélesebb körben kezdenek használni, tett szükségessé több német dallamot. A többiek mellett ezek is jól megférnek s magyar kántorainkra nézve is csak nyereség lesz, ha egyházi zenékből többet is megismernek Magyar gyülekezeteinkre nézve pedig megnyugtató, hogy a dunántuli uj énekeskönyvnek összes dallamai, tehát az Altdöiferből hiányzók is benne vannak. Legnehezebb volt a kiválogatás munkája, az anyanyelv szerint háromfelé ágazó gyülekezetek legszebb és nélkülözhetetlen dallamainak megállapítása. De a szerkesztők ezt is helyes elvek szerint végeztek, midőn 1. az eddig használatban levő közkedveltségii dallamokat, 2. magyar eredetű sa magyar lélek karakterét kifejező művészi értékű melódiákat, 3. az idegen dallamok közül a feltétlen klasszikus becsüeket es 4. a/.okat az énekdallamokat vették fel, melyeknek szövege részint a hozzáfüződő emlékek, részint az általanos elterjedés révén szinte hitvallási jelentőségre emelkedett (Egyet, gyül. jkv. 138. ÍJ. 1908.) Magyar eredetű és jellegű dallam az uj koráikönyvben sokkal több van, mint az eddigi gyűjteményekben s igy nemzeti szempontból is nagy haladást látunk benne. A szerkesztő bizottság az anyag kiválogatasában egyébként is a legnagyobb óvatossággal és lelkiismeretességgel járt el. A dallamok jegyzékét előzetesen és még elég jókor közölte az Evang. Őrállóban és külön lenyomatban is közzétette. Mind nkinek módjában állott hozzászólni és kívánságát, előadni. Ha elmulasztotta, most utólag mar nincs joga a panaszkodásra. Különben csak egynyelvű gyülekezetek számára is ki tudna nálunk mindeneket kielégítő énekes — vagy koráikönyvet szerkeszteni ? Az anyag beosztását, a dallamok sorrendjét is helyesen állapították meg a szerkesztők, midőn nem az anyanyelv szerint való használatot, hanem a verssorok és a szótagok számát vették alapul. Igy a párhuzamos dallamok egymás mellé kerültek s ha a szükség ugy kívánja, könnyen fel is lehet őket cserélni. A tartalomra nézve különben az előrebocsátott háromnyelvű betüsoros jegyzék igazit el. S minden egyes korál előtt közölve van a sorok és szótagok száma, a versmérték és a zeneszerző neve vagy legalább a keletkezés kora. A nyomás erős, jó papiroson igen szép, tiszta és könnyen olvasható; dicséri a jónevü Röder lipcsei céget. melynek budapesti fiókja metszette köie a hangjegyeket. Az ára 7 korona, a terjedelemhez és szép kiállításhoz képest a mai viszonyok között igen olcsó. Az eddigi kisebb koráikönyvek is drágábbak voltak, most pedig az egyetemes kapható ily olcsó áron. Megrendelhető a Luther-Társaság könyvkereskedésében, Budapesten, VIII. Szentkirályi-utca 51. a. Felhívjuk hazai egvházaink és iskoláink figyelmét e nagybecsű zeneműre, melyre egyházi énekügyünk terén igen fontos hivatás vár. Az egyházegyetem áldozatkészsége szinte erkölcsi kötelességgé teszi, hogy minden gyülekezet beszerezze. A buzgó szerkesztőknek, különösen pedig a munka oroszlánrészét végző id. Kapi Gyula főszerkesztőnek meleg elismeréssel adózunk. Payr Sándor.