Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-06-01 / 22. szám
1912 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 23 3 vagy lutheránusok helyett. S tehetjük ezt annál inkább ezidőszennt, amennyiben a református egyház zsinati megallapitás szerint a gyakorlatban elhagyta a saját nevéből a helvét, majd az evangelikus nevet s nevezi magát egyszerűen reformátusnak. Ajánlom az itt elmondottakat a zsinati előkészítő bizottság becses figyelmébe. S hogy a Kassán megtartott kerületi ifjúsági tornaverseny alkalmaból irom ezeket, szívesen ragadom meg az alkalmat lapunk olvasóközönségének tndomásara hozni, hogy azon ker. tornaversenyen a 29 intézet k< zött 6 saját, nevezetesen: az eperjesi, iglói, késmárki, nyíregyházi, rimaszombati (egyesült) és szarvasi ev. főgimnázium résztvet ifjúsága minden tekintetben az elsők között állta meg helyét s vitt magával számos nyert versenydijat; örülünk ennek velük együtt mi kassaiak is s büszkék voltunk intézeteink derék, kiváló, ügyes ifj únkra, elismer s illette azért jeles főgimnáziumi intézetünket azoknak ügy buzgó vezetőit s ügyes tornatanárait. Haladjanak tovább sikerrel ezúton, vezessek továbbra is bölcsen a reájuk bizott ifjúságot a helyes, egészséges lélek és test együttes képzéseben, nevelésében; soha meg ne feledkezve arról, hogy ép testben lakozik ép lélek, s hogy az ép testnek mindenkor az evangelium igaz éltető szellemével táplált lélek legyen a vezérlő kalauza, "^ a8S a' Homola István, ev. lelkész. Cgyházi gyűléseink figyelmébe. Az általános drágaság miatt oly annyira nyomasztó helyzetet még súlyosabbá teszi julius 1-től kezdve a vasúti menetjegyek árának horribilis felemelése. Természetes, hogy a gazdagabb néposztályt kevésbbé sújtja ez az intézkedés; akikre ólomsulylyal nehezedik, azok az iparosok, kereskedők mellett a hivatalnokok, akik féljegyet nem élveznek, általában az értelmiségi középosztály, az állam leghasznosabb néprötege, ahová a lelkészi kar is tartozik. A papság már régebben megmozdult a vasúti féljegy érdekében, azonban eredménytelenül, aminthogy móg az elemi iskolákban hitoktatást végző lelkészek sem kapták meg a féljegyet. Nem akarom e helyütt a minisztérium merev álláspontját sem az igazságosság, sem a méltányosság szempontjából bírálat tárgyává tenni, sem párhuzamba állitani a lelkészi kar működését az állami s városi tisztviselők által teljesített szolgálattal, csupán csak arra az ujabb megterheltetésre utalok, amely a közel 100%-os áremelkedés folytán a lelkészeket, illetve az egyházközségeket, a kerületeket s az egyházegyetemet sújtja. Az azonban bizonyosra vehető, hogy a7. állam a féljegyet általánosságban most még kevésbbé adja meg, mint a múltban, ilyen irányban hiába való volna tehát minden mozgalom, hanem igenis kérnünk kell, hogy azok az eqyházi tisztviselők, akik az esperességi, kerületi, egyetemes gyűlésre, zsinatra hivatalból kiküldettek, vagy tőr vényszéki ülésre behívattak, a gyűlés helyéig és vissza mindenkor féljegygyei utazhassanak. Kz esetben senki sem foghatja a lelkészi karra, hogy saját anyagi hasznát tartja szem előtt, hiszen az utazási költség az egyházakat terheli. Ez az ujabb teher pedig éppenséggel nem csekély valamely szegény küzdő egyházra nézve, ha az esperességi közpottól messze esik, sőt a kerület s az egyetem is megérzi — még talán a legjobban — a tetemes áremelkedést, mert a kiküldöttek magasabb útiköltségeit neki kell fizetni. Nem irigyeljük a tanuló ifjúságtól, ha tornaversenyre, valamely vidék megtekintésére tanulmánykirándulas cimen féljegygyei utazik, sem az iparos és gazdaközönségtől, ha ugyanilyen kedvezmény mellett kiallitásokat tekint meg vugy gyűlésezik, azonban viszont senki sem vonhatja kétségbe, hogy ezeknek a kirándulásoknak, felületes s emlélődésnek, vagy az egyfoglalkozásuak magánügyei megbeszélésének értéke sokkal mögötte áll annak az erkölcsi, kulturális munkának, melyet, egyházi gyűléseink végeznek s igy a mi kívánságunk nemcsak méltányos, hanem jogosul is! Protestáns egyházaink különben is százezreket áldoznak évente kulturális célra, amelyeknek megvalósítása elsősorban az államot terhelné, a múltban és a jelenben teljesitett munkássága egyházunknak pedig legkevésbbé sincsen megfizetve az eíég mostohán nyújtott államsegélylyel. Ha majd az 1848: XX. t.-c. végre lesz hajtva az eredeti intenciók szerint, akkor bizonyára nem szorulnak egyházaink, kerületeink a kiküldöttek féljegyére, de mig az állam végre nem hajtja a törvényt, addig mindig jogunk van kárpótlást kérni bármilyen formában is Foglalkozzanak azért az eszmével lelkészi értekezleteink, esperességi, kerületi gyűléseink, va'amint az egyetem is s tegyék át a kérdést a közös prot. bizottsághoz egyöntetű akció megindítása végett vezető embereink, Kérjük, követeljük fenti értelemben a féljegyet, mert ezzel csak szegény protestáns egyházunkon fogunk segíteni. Gzegléd. T. L * Egyházi testületeink minden fokán — ha kérték — eddig is megkapták nem ugyan a féljegyet, de esek a kedvezményes jegyet. Mozgalmunknak tehát arra kell irányulnia, hogy a kedvezményes jegy helyébe a féljegy megadását szorgalmazzák vezetőembereink s ne csak esetről-esetre, hanem fényképes igazolvány mellett mindenki személyének, minden időre és irányba, ugy amint azt élvezik a felekezeti tanárok és tanítók is. Szerk. Fizetésrendezési mozgalom. Az alábbi jegyzőkönyv, illetve „Megállapodások' eredményét az alábbiakban szószerint leközöljük, valamint az abban 5. b) alatt jelzett felhívást is egész terjedelmében közölni fogjuk. MEGÁLLAPODÁSOK, melyekre a magyarhoni evangelikus lelkészi testület nagy többsége által az egyetemes evangelikus lelkészi fizetésrendezési mozgalom vezetésével megbízott igazgatósáé a Budapesten Pannónia szálloda olvasótermében 1912, év május hó 28 án délután 5 órakor tartott tanácskozásán jutott. Elnökölt Krupecz István, alesperes elnök.
