Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-06-01 / 22. szám
1912 EVA NGE LI KUS ŐRÁLLÓ 23 3 A megállapodásokat írásba foglalta Lombos Alfréd lelkész-titkár. Jtíien vo.tak: Horváth Sándor, Krizsán Zsigmond toesperesek, KiUpecz István, Szontagh Sándor alesperesek Bandi Endre, Famler G. Adolf, Holkó Mihály Hurrái György, Koch Aurél, Lombos Alfréd, Schönwisner Kálmán, Sztehló Gerő, Thern Kde, Wagner Ádám leikészek, mint igazgatósági tagok. Majba Vilmos, Noszkó L-tván lelkészek, Sántha Károly nyug. lelkész és Thorr Lái-zló vallástanár, mint vendégek. 1. Elnök az ülé^t szép beszéddel nyiiutta meg, melyben a szentírásból mciitett érvekkel okolta rreg a lelkész lizetesi mozgalomnak lálen és ember e'öit va'ó igazsagát. Elmondta továbbá mindazt, ami eddig a mozgalom ügyeinek erdekeben történt é> felkéri a leikésztestvéreker, hogy a kitüzö t célért küzdjünk tovább, inig küzdelmünket siker nem koronázza. Az igazgatóság helyeslőleg 8veszi tudomásul az elnök jelentését. 2. Titkár indokolja a mozgalom szükségszerűségét., előadja a fizetésrendezési tervezet keletkezésének és a választmány és az igazgatóság létrejöttének történetét. Jelenti, hogy a tervezet mellett 490 s ellene csak 6 lelkész szavazott. A tervezetet 150 lelkész, mint kibocsátó irta alá, akik körükből 22 tagu igazgatóságot választottak. Az igazgatóságba beléptek: Krnpecz István elnök, Lombos Alfréd titkár, Bándi Endre, Bognár Endre, Bohus Pál, Famler G. Adolf, Frenyó Gyula, Holkó Mihály, Horváth Sándor (Paks), Hurtai György, Koch Aurél, Kovács Andor, Krizsán Zsigmond, Mihalovics Samu, Mohácsi Lajos, Németh Pál, Schönvisner Kálmán Szontagh Sándor. Sztehló Gerő, Thern Ede, Vitális Gyula és Wagner Ádám tagok. Titkár beszámol még a mozgalom anyagi részéről is. A titkár jelentése helyeslőleg tudomásul szolgál. 3. Elnök javasolja, hogy a pénztárosi teendőkkel Mohácsy Lajos bizassék meg. Az igazgatóság Mohácsy Lajost a pénztárnoki teendőkkel megbizza. 4. A hivatalos egyházzal szemben való feladatot illetőleg az igazgatóság elhatározza, hogy minden megállapodásáról az egyetemes egyházi elnökséget írásban értesiti, a mozgalmat pártoló lelkésztestvereket pedig felhívja, hogy az ismert lelkészfizetési tervezetet saját javaslatukként az egyházmegyei közgyűlések elé terjesszék, hogy az a kerületek utján az egyházegyetem, sőt a zsinat elé juthasson. Egyjjen felhívni kívánja a lelkésztestvéreket, hogy annak idején azoknak zsinati képviselőkiil való megválasztását szorgalmazzák, kik a tervezet álláspontjára helyezkednek. 5. a) Az országos református lelkészi egyesülettel való testvéri viszony ápolása érdekében az igazgatóság kimondja, hogy megállapodásait annak elnökségevei tudatja. b) A magas kormány elé való járulás kérdésének tárgyalásánál elnök jelenti, hogy a tervezetet megfelelő kisérő itatta] a nagyméltóságú minisztert lnök, a vallásügyi és pénzügyi miniszter uraknak figyelembe vétel céljából megküldötte s javasulja, hogy ott ezidő szerint küldöttség ne tisztelegjen. Az igazg tóság elhatározza, hogy a zavaros politikai helyzetre való tekintettel, ezidőszerint a magas kormánynál nem tiszteleg, másrészről helveslőleg tudomásul véve elnökének felterjesztéseit, ujabb kérvényezést nem tart szükségesnek, ellenben elhatározza, hogy nyilt felhívásban fordul a lelkésztestvérekhez és hitrokonokhoz, hogy országgyűlési képviselőiket felszólítsák, bogy a protestáns egyházak állami dotációban való részeltetése érdekében az országgyűlésen hathatósan áliást foglaljanak, nehogy ellenesetben az országgyűlési képviselőválasztásoknál ellenük fordulni legyenek kénytelenek. 7. Á sajtó utján való propagálást illetőleg az igazgatóság a mozgalmat pártoló lelkészeket felhívja, hogy a lelkészi fizetésrendezés kérdőének mindennemű egyházi gyűlésen való tárgyalásáról részletes tudósítást helyezzenek el ugy az egyházi, mint a világi lapokban. A lapokat pedig megkéri a közlemények szives leadására. 8. A fizetésrendezési mozgalom költségeinek fedezhutésére az igazgatóság felkeri az összes csatlakozott kartársakat, hogy 2—2 K t a pénztáros ciméje mielőbb elküldeni, azok pedig akik eddig 1 K t fizettek a költségekhez, hozzájátulásukat. 2 K-ra kiegészíteni szíveskedjenek. 9. A Sztehló Kornél-féle ielkészfizetesi-alap létesítésének eszméje megvitatásánál az, mint a messze jövőre kiható üdvös gondolat, az igazgatóság által helyeseltetett, de hangsulyoztatott, hogy a lelkeszi fizetésrendezés égető kérdése ettől függetlenül, az állam által az 1848: XX. t.-c. értelmében sürgősen oldandó meg. 10. Az elnök bejelenti még, hogy elmaradásukat igazoltak Frenyó Gyula főesperes, Mihalovics Samu, Bognár Endre, Kovács Andor s Mohácsi Lajos lelkészek. Az ülést imával berekeszti. K. m. f. Krupecz István, elnök. Lombos Alfréd, titkár. A tállyai kézirat. (Negyedik közlemény.) A Pozsonyba idézettek közül sokan az erdőkbe, mint a kishontiak, mások a kastélyokba, vagy a törökök uralma alatt levő vármegyékbe menekültek, Lampe 250-re teszi a Pozsonyba idézettek számát, Simonides, ki mind e nyomorúságot átélte, a rektorokat és menekülteket is odaszámítva, azt helyesebben 400-ra teszi. A korhely és pénzsóvár Szelepcsényi 1675-ben örömmel jelenté X. Kelemen pápának, hogy több, mint 60.000 tévelygőt téritett vissza a Krisztus (?) nyájához. Kár, mondja a szerzőnk, hogy azt is be nem vallotta, ,,ouod non praedicatione, sed coactione, non epistolice, sed pistolice eos adjunxerit " * Midőn Eszterházy Pált 1681 ben nádorrá választották, az ev. rendek fölkérték őt, hogy engedje meg nekik, hogy az ev. egyházak ev. papokat tarthassanak, azt válfiszolá: „ezt én nem tehetem addig, míg a nádorságban meg nem erősítenek, nehogy ugy tűnjék föl mindjárt kezdelben, mintha én a klérus ellen agitálnék. Hanem azt tanácsolom, hogy vigyék az ügyüket őfelsége elé, én magam is Bécsújhelybe megyek es ott az udvarnál ez ügyüket támogatni fogom." S az evangélikusok így tettek s Lipót kegyesen fogadta őket és megbizta a nádort, hogy az ev. papokat vegye oltalmába. Aminők Szelepcsényi ellene mondott. * Egyes r. k. plébánosok lázitó dolgokat műveltek, így Turdosinban egy Samkó nevű plébános addig nem esketé meg az uj házasokat, amíg az ev. fél át nem
