Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-06-01 / 22. szám

VIII. év. ^^ko; keresztúr (Budap

est mellett) 1912. junius 1. 22. szám. EVANGELIKTJS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskereszm

r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. m M && m FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Ü9 Főmunkatárs: ESä SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hirdetés ára oldalanként 40 korona, ü TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Egyházunk neve. Homok István. — CIKKEK: Egyházi gyűléseink figyelmébe. T. L. — Fizetésrendezési mozgalom. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Egyházunk neve. Hazai evangelikus egyházunknak hivatalos neve hitcikkeinkben és tanainkban, úgyszintén legújabb zsinati törvényeinkben elég világosan van kifejezve és megjelölve, ugy hogy e tekintetben sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk a hazai testvér reformátusokkal szemben, kik a legújabb időben ismételten is változtatták egyházuk nevét, a helvét hitvallásúból lett evangelikus református, majd csak református; dacára ennek azonban még a mult hónapban Kassán lefolyt nagyszabású kerületi tornaverseny alkalmával is láttam református intézet ifjúságát ev. ref. főgimnázium jelzőtábla alatt felvonulni, mely feliratú jelzőtáblát mindenesetre az illető intézet maga otthon csináltatta, miután ez a rendezés szempontjából igy volt előirva. Ennél sokkal kelle m

etlenebb és bántóbb tapasztalatra jut az ember a mi egyházunk nevének a gyakorlati mindennapi életben való alkalmazásánál és használatánál. Hogy a napi sajtó lépten-nyomon, minduntalan helytelenül használja és irja egyházunk nevét, azon már nem is csodálkozunk, azt már szinte. megszoktuk s e megszokás alapján köztünk is sokan még hivatalosan is helytelenül irják, rosszul alkalmazzák egyházunk nevét. S ez már mindenesetre nemcsak bántó, de nagy hiba is, ha hivatalosok, ha m»gunk roszszul irjuk és tévesen f* jpzziik ki a magunk hiteles és hivatalos nevét. Ha magunk a magunk nevére nem vagyunk óvatosak, ugy ne várjuk azt másoktól, főleg ellenfeleinktől, hogy helyes és igazi nevünket megtanulják s az életben megfelelőleg alkalmazzák, igy jutunk ahhoz, hogy mi lutheránusok, ágostai lutheránusok, ágostai evangélikusak vagyunk. Ahány név, annyi rossz, téves elnevezés. Igy jutottunk ily megtisztelő elnevezéshez a kassai kerületi tornaverseny alkalmával is. Ilestelve hallottam a versenydijak kiosztásánál az ág. ev. főgimnázium elnevezését, két főgimnáziumunk verseny ifjúsága ág. ev. feliratú jelzőtáblával érkezett a versenyre otthonról s vett részt az impozáns 1400 tanuló felvonulásában. Hogy melyik az a két főgimnázium, nem írom ki itt nevét, atyafiságos szeretettel s baráti jóindulattal megmondottam azonban személyesen; az egyiknél ref. vallású tornatanár csináltatta s az utolsó pillanatban hozta a táblát a piktor, amikor már nem lehetett az indulás miatt kijavítani; a másik nem vette észre. Csekélység az egész, de mégis azt hiszem, érdemes vele foglalkozni s nem fog senki üres szőrszálhasogatást tulajdonítani annak, hogy a kérdéssel itt a nyilvános téren foglalkozom s arra az illetékesek figyelmét felhívom. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy egyházunk hivatalos neve zsinati törvényeinkben helyesen, jól van megállapítva, ott annak változtatására egyáltalában semmi szükség nincs, azonban egyházunk nevének a gyakorlati, a mindennapi életben való alkalmazásánál már bizony egységes, rövid név használatát s arra* egyöntetű, célszerű utasítást vélnék szükségesnek. Nevezetesen a gyakorlati, mindennapi életben szükségtelennek tartom, hogy egyhazunk egész nevét: Ágostai Hitvallású Evangelikus Keresztyén Egyház, vagy annak bár rövidített Ág. H. Ev. Ker. Egyh. (vagy ág h. ev. ker. egyh.) nevét használjuk. itt teljesen elegendő volna a legpregnánsabb Evangélikus, vagy annak rövidített Ev. név használata. Ezzel azt hiszem, rövid időn belül elejét vehetnénk a mai, gyakran helytelen gyakorlatnak s a napi sajtó és a más vallású közönség is megszokná, hogy egyszerűen evangélikusoknak nevezne bennünket, a mai ágostaiak,