Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-05-25 / 21. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. m js 25. 21. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját az Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. m m ^ ffl FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. i§3 Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. 51 Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Pünkösdi gondolatok. Pröhle Henrik. — CIKKEK: Misszió. — Tárca. Belélet — Pályázatok és hirdetések. Pünkösöi gondolatok. És megtelének mindnyájan Szentlélekkel . . . Ap. Csel. 2., 4. Minél szomorúbb és sivárabb a jelen, annál szivesebben kellene visszatekintenünk a múltba, hogy szivünk annak dicső képein megnyugodjék, de egyúttal, hogy erőt mentsen a munkára es küzdelemre. Mert mindakettöre égető szükségünk van: nyugodts'igra és fáradhatatlan munkakedvre. Mindkettőre megtaníthat bennünket pünkösd ünnepe. íme, mily nyugodtak azok az első tanítványok; pedig egy egész világot látnak magukkal szemben Es milyen tevékenyek, mily örömmel vetik kezüket az eke szarvára, hogy előre tekintve, jól végezzék a szántást a világ pariagán: bátran forgatják a szellem fegyverét jobbra-balra. És mindennek egy a magyarázata: „Megtelének mindnyájan szentlélekkel." Megtelének. Tehát nem önmagukkal voltak eltelve. Nem az emberi lelkesedés lángja lobog szivükben. Nem hitettek el magukkal valamit, aminek a valóságban nem felel meg semmi Nem illúziókban ringatják magukat. Nem erőltetik magukra amit mondaniok és tenniök kell. Józan és igaz emberekről van itt szó. Ők tapasztalnak valamit; igaz, hogy olyasmit, amit nem tapasztalhat az olyan ember, aki mindabban, amit kézzel meg nem foghat, véges emberi észszel ki nem számithat, csak üres ábrándozást lát és a jeruzsálemi gunyolódókkai tartva azt mondja: „Részegek ezek!" A tanítványok azt tapasztalják, amit Urok és Mesterük m^gigért nekik, ha megmaradnak az ő beszédében. Ők megmaradtak az Ur beszédében, tám,a£»kodtak ígéretére, mert tudták, ki ígérte. Amellett. buzgón imádkoztak és imádkozva készültek az Úrtól megígért draga adomány elfogadására. A Szentlélek adomány. Az adományt kérni kell; az adományt hálás szívvel kell fogadni. Igy tettek azok a pünkösdi tanítványok, akikről azt olvassuk: „Mindnyájan egy akarattal, együtt valának ;" de éppen azért teljesült rajtuk az hogy „megtelének mindnyájan Szentlélekkel." Ennek a következménye a.többi mind. Ezért tudják dicsérni az Urat lelkes szóval. Ezért tudnak vallást tenni Krisztusról. Ezéit gyújt és éltet a szavuk. Ezért lesz egy sziv és egy lélek az egész gyülekezet és épití szeretetben munkás hitével Isten országát. A pünkösdi Lélek gyümölcsei után ma is vágyódnak sokan. Ma is halljuk az ébresztgető szót: „Szóíjon lelkesen az igehirdető a szószéken; gyakoroljuk a cura pastoralist; ápoljuk a beimissziót; rendezzünk vallásos felolvasásokat; alapítsunk egyleteket; létesítsünk intézményeket; tegyük ezt, tegyük azt! . . Mind szép. Csak egyet felejtünk; azt, hogy mindez csak akkor valósul meg helyesen, csak akkor lesz rajta áldás, ha a Szentlélek adománya ból folyik. Éneikül holt cselekedet marad minden tettünk s a pangás minden mi lelkesedésünk és erőlködésünk dacára tovább tart. Pedig az Ur ma is velünk van, A Szentlélek, amely egykor kiáradt az egyházra, ma is kész betérni szivünkbe. Csak tanuljuk meg azt az egyet, hogy a Szentlélek adomány. Mint adományért alázatos lélekkel kell könyörögnünk. És nincs-é okunk alázatosaknak lenni, mikor kézzel foghatólag látjuk, hogy saját erőnk milyen csekély és hogy bűnünkkel, gyarlóságunkkal még legjobbnak gondolt alkotásainkat is mennyire megrontjuk. Bizony, bizony ideje, hogy magunkba szálljunk s elbizakodottság, de egyúttal csügg e