Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-30 / 13. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. márí^A 13. szám. /«J * § EVANGELIKUS (MALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú

r Pest megye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. W B3 ^ BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. SS Főmunkatárs: ßü SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér, ül Hiröetés ára oldalanként 40 korona. Q TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: Lelkigyakorlatok a hadseregben. Schrödl. — CIKKEK: A zsinati bizottság: munkálatai. N. — Hitoktatók díjazása. Vértesi Zoltán. — Fizetésrendezés, Hurtay György. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Lelki gyakorlatok a hadseregben. Nemrég egy vidéki kis garnizóban megjelent egy bécsi generális, hogy inspekciót tartson fölötte. Miután mindenről tudomást szerzett, maga köré gyűjtötte a tisztikart és megtette kritikai megjegyzéseit, beszámolván arró), hogy mit hallott és látott. Végül közölte velük, hogy felsőbb helyen rossz néven veszik, hogy a tiszt urak irtóznak a misétől, azért odafenn elvárják és kívánják, hogy a tisztek ezentúl vasárnaponkint résztvegyenek a misén, ezáltal is példát adva az alájuk rendelt k »tonáknak. Megjegyezte még, hogy erre vonatkozólag a legközelebb egy rendelet fog kiadatni. íme a „felsőbb hely" képviselője szerint a tisztek kötelessége nem az, hogy saját egyházuk vallásgyakorlatán vegyenek részt, hanem csak a misén való részvétel a kötelező. Katonáék tehát hivek maradtak a régi gyakorlathoz amint a XVII. és XVIII. században Lipót, Károly és Mária-Terézia korában hajtották a protestánsokat processzióra és misére, ugy csinálnak ők ma is, felrúgva minden törvényes rendelkezést. A fent emiitett rendelet azóta már Szétment az összes hadtestparancsnokságokhoz és helyőrségekhez, több napilap is megemlékezett a rendeletről. Igaz ugyan, hogy katonáék letagadták eme rendelet létezését, de ők sokat nem vallanak be, amit nem akarnak, vagy nem szabad nekik bevallani. Hogy a rendelet tényleg megtörtént, annak ékes bizonysága az a körülmény, hogy a jezsuita páterek már több helyen megjelentek és megkezdték az úgynevezett lelkigyakorlatokat. Eddig szegény bakáknak részük volt mindenféle gyakorlatból, volt lövő és menetelő gyakorlatuk, volt éjjeli és nappal', kis és nagy gyakorlatuk, most pedig a páterek jóvoltából tartatnak a „lelki gyakorlatok." Mit értsünk ezen exercitiumok alatt? Miben állanak ezek? Az exercitiumok speciálisan jezsuita termék, néhány patres elindul körútra és minden községben, ahol felütik sátrukat, napokon át nem tesznek mást, mint gyóntatnak, előadásokat tartanak, processziókat rendeznek, harangoznak, csilingelnek és mindezt, hogy a tömeget fanatizálják és gyűlöletet oltsanak beléje minden iránt, ami sötét céljaikkal ellenkezik. Az uj rendelkezés tehát reászabaditja őket a hadseregre, ahol a hatalom és a katonai disciplina. által támogatva az ő türelmetlen, sötét szellemük lesz az uralkodó Időről-időre majd felbukkannak minden garnizóba és akkor az ő kezükbe megy át a legfőbb kommandó. Miután a közkatonákat napokon át gyötörték, puhították és nevelték, sorra jönnek a tiszturak. Ezeknél a cél ugyanaz, csak az eszközök mások. Ezek közt hivatkozni fognak felső rendeletre, legfelsőbb helyen kifejezett óhajra, hogy a tisztek ilyen szellemben működjenek, mert az osztrákmagyar hadseregben csak ezt a szellemet tűrik és ezt a szellemet kell ápolni. És hová fog ez vezetni? Mi lesz ezen jezsuita aknamunkának eredménye? Az, hogy a hadsereg, amelyet minden honpolgár garasa tart fenn és amelyben minden rangú, rendű és vallású polgárok szolgálnak, lassankint vak eszköz lesz a jezsuiták kezében, melegágya a türelmetlen ultramontán szellemnek és sziklavára a legsötétebb reakciónak. Amint Apponyinak, Zichynek és Barkóczynak sikerült az egész magyar közoktatásügyet a jezsuiták kezére juttatni és a kogregációk szellemét oda bevinni, ugy a Karaifák,