Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-03-23 / 12. szám

VIII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1912. március 22 12. szám. EVANGELIKUS 0RALI0 EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. BB Eb ^ ^ FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: 0Ü SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egéez évre Félévre . Negyeöévre 12 K 6 K 3 K Egyes szám ára 40 fillér. El Hiröetés ára olöalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: VEZÉRCIKK: A mi álláspontunk. Rátz Vilmos. — CIKKEK: Hol az igazság? Mayer Pál. — Végszó. Noszkó István. — TÁRCA: Krisztusvárás, Lindtner Vilma. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A mi álláspontunk. Egyetemes egyházunk főügyésze lapjának utolsó számában vallást tesz a maga álláspontjáról. Ezzel szembeállítjuk a mi álláspontunkat, amely nem egyszerű plurális maiestatikus, hanem egyházunk szellemének köztudatából fakadó vallástétel. Főügyészünk álláspontja: „a modern protes tantizmus." Lényege: „A hitnek nem külső tekintélyen, nem kijelentésen kell alapulni, hanem szubjectiv meggyőződésen. Az Istent magunknak kell keresnünk és magunknak kell megtalálnunk Ez a fődolog, a többi a dogmatikus sallang, a mellékes." Ez az absolut szubjectivixmusnak világos és határozott proklamálása. Ez az álláspont csakis az „én", az „egyes" álláspontja lehet, mely ad absurdum vezeti önmagát, mikor azt mondja: „Minden protestáns ember maga egy anyastentegyház". Ennek a protestantizmusnak nincsen már közösséget teremtő ereje, sőt ahol hódít, ott a meglévő közösséget is felbontja. Maga a főügyészünk frappánsan világitja meg az általa vallott protestantizmus feloszlató hatását, mikor fájdalmas sóhajtással felkiált: „Tekintsetek templomainkba! Azok üresek" Mert hát kik is hirdetik azokban a templomokban, amelyekbe főügyészünk szokott látogatni, Isten igéjét? „Nem vagyok egyedül (nevezetesen az ő „modern protestantizmusával") — mondja — velem van a pesti evang. egyházközség is az ö lelki vezetőivel.

1

1 Nem gondolt arra főügyészünk, mikor papirra vetette e sorokat, hogy épen egyházközsége lelki vezetőinek „meddő" munkájára való hivatkozással igazolja a „modern protestantizmus" kudarcát ? De igy van ez „Nagynémetországban, a szabadirányú theologusok" hazájában is. Majd minden templom, amelyben a „modern protestantizmusnak" apostola hallatja prófétai szavát, többé már nem a keresztyén életnek meleget árasztó tűzhelye, hanem a kialvó hitéletnek csendes siralomháza. Es igy volt ez a múltban is; valahányszor a „ felvilágosodás fegyvereivel" küzdöttek Jézus katonái a szószéken, a. szószék alatt csak az Antikrisztus ült egymaga és mosolygott. S ott, ahol Jatho szelleme kisért és ezreket vonz a szószék alá, a szociáldemokrácia tapsoló kedvének tetszészaja zavarja meg az ünnepélyes áhítatot. És ha egyszer kialudt az evangélium tüze a szószéken, hasztalan keresünk mozgást, életet a gyakorlati keresztyénségnek munkamezején. Keressük csak e munkamezőn a „modern protestantizmus" gyümölcseit! 0 ha bel- és külmisz8zió történeténetének utolsó évtizedei sújtó vádat emelnek ellene; életerejének megnyilvánulását majd seholsem látjuk. Cseng ugyan a szó, az érzés lángol, de nem feszül az ín, tettre nem mozdul a sziv. „Az atya a szeretet" — vallja ihletett ajakkal, de nem csókolja meg a szenvedőt, aki az atya szeretete után vágy. „Isten kegyelmes Atyánk" hirdeti biztatón, de békességet nem tud nyújtani a bűnbánó szivnek. Csak Krisztus keresztje tövében sarjad a szeretet, amelynek melege messze árad, éled a sziv, melyet a bün halálra mart. A tapasztalat igazolja: ha Krisztus keresztjéről szól a személyes meggyőződés tüzétől áthatott ige, élet támad és békeség honol az üdvösség után sóvárgó lelkekben. Miért nem viszi a „modern protestantizmus" Krisztus keresztjét a közel- és messze távolba? Vagy mentség számba megy, mikor főügyészünk azt mondja: „Az én álláspontomból kifolyó cselekvés szüksége hazánkban inkább a jövőben fog beállani" ? Hát ezt is eltanulta a „nagy-