Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-11-25 / 47. szám

VII. év. ikoskeresztur (Budapest mellett) 1911. november 25. 47. szám. EVAF&ELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell küldeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) küldendők. BM BB BB BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre .... 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. I TARTALOMJEGYZÉK: Vezércikk: A kongrua. IrtaHurtay György. — Tárea: Apostolsors. Irta Lindtner Vilma. Cikkek Protestáns felvilágosodottság ós katholikus elfdgultság. Irta Ivánka Pál. — Iskoláink értesitői Ismerteti dr. Szelényi Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. A kongrua. Megkérdeztem egyik kongruás kollégámat: lemond-e 600 K-nyi kongruájáról ? „Majd ha az esztergomi hercegprímás — hangzott a valasz — lemond az <5 három millió jövedelméről." Es körülbelül igaza van. A bizonyosat bizonytalanért odaígérni nagyon kockázatos dolog. Mindig jobb az a fekete kenyér, amely asztalunkon van, mint az a feher cipó, amelynek a földjét most szántjuk, s azt se tudjuk, honnan szerezzük be a vetőmagot Nem a kongruában van a hiba, hanem abban, hogy kevés. Nem volna áldottabb dolog a világon a kongruánál, ha elég volna belőle Azért a mi törekvésünk az legyen, hogy emeltessék, nem pedig az, hogy a meglevőről is lemondjunk. Tegyük fel, hogy mi ág. h. evangélikusok lemondunk a kongruáról. de biztosak vagyunk-e abban, hogy a reformátusok, az unitáriusok, a görög keletiek, a római katholikusok, az erdélyrószi szász testvéreink követni fogják példánkat? Én biztos vagyok benne, hogy nem jönnek utánnunk. És az ki van zárva, hogy az állam egykét felekezettel kivételt tegyen a segélyezés módjában. Ez nem lenne haladás az osztályegyenlőség felé, hanem éppen az ellenkező irányban Volt már arról szó, irás, beszéd a soknál is több, vagy tiz esztendő előtt, hocry az állam, amit ad a felekezeti népiskoláknak, gimnáziumoknak, tanítóknak, tanároknak fizetéskiegészités, korpótlék, tandíj-megváltás, épületekre, lelkészeknek, közigazgatási célokra stb. stb. adja azt egy csomóban, egy összegben az egyetemes egyháznak, az majd jobban, arányosabban, igazságosabban elosztja a sok nélkülöző között. Megmosolyogták ezen jámbor óhajtásunkat. As állam ad megnevezett célra, számadás kötelezettsége mellett s befolyásának biztosítása mellett. Ott kinevezés, itt megerősítés, ott nyugta itt számadás, ott felügyeleti, itt rendelkezési, amott meg fegyelmi jog gyakorlása. E nélkül a törvényhozás nem ad egy fillért sem. Hogy éppen a mi evang. egyházunkkal tenne kivételt a papok kedvóért, több mint lehetetlen. Vagy hogy valamennyi felekezetnek a nyújtott segelyt szabad rendelkezésére bocsássa? Ez még lehetetlenebb. Nem az a baj. hogy az állampénztárban nem volna található fedezet a 2400 K minimumra és megfelelő kor pótlékra, hanem az, hogy nem ad. Ahol egy-egy gyár szubvencionálására 4—600.000 K lesz megszavazva, hogy részvényeseinek 40—50*/© osztalékot, tisztviselőinek 10—20.000 K-ás fizetést adhasson; ahol egy telivér tenyészállat 200.000 K-ba kerül s mire haza hozzzák, a vasúton kiadja páráját; ahol százezreket kiadnak műremekek vásárlására, amelyekről csakhamar kiderül, hogy értéktelen másolánok; de nem folytatom tovább, vegye kiki kezébe az 1912. évi költségvetést, ott van a folytatása reggelig. Ha nézem azokat a tételeket s utánuk a rengeteg summákat, azok nem suttogva modják, hanem ordítják: van pénz mindenre, lenne kongrua-emelésre, korpótlékra is, de nem kaptok, nem adunk! Ha nektek adunk, akkor abban az arányban végig minden felekezetnek adni kell. Ez pedig rengeteg summa, ezt az állampénztár el nem birja: igy szaval a kormányhatalom. Da ist der Hund begraben! Itt van az 1848: XX. t.-c meghamisítása.