Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-03-09 / 10. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. március 16. 11. szám. EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cí­mére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közle­mények Sclioltz Ödön lelkész, rovatvezető címére Átrfalvára tSopronm.i küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evanq. lelkész. = NYÍREGYHÁZA. = Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri és SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. # TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Maradjunk a tárgynál. Irta Pröhle Henrik. — Jelentés a magyarhoni evang. egy­házmegyek és egyházkerületek lelkeszi értekezleteiről Irta: Bándy Endre. (Folyt) — Innen-Onnan. — Tanügy. — Tárca. A vallás szerepe az emberiségnek tökéletesbülésére való törekvésében. (Folyt.) — Belélet. ~ Pályázatok - Hirdetések. Maradjunk a tárgynál! Hozzászólás az „Evangelikus Őrálló"-ban megindult vitához­Rz Evangélikus Őrálló" ez évi 5. szá­mában egyszerre két cikk jelent meg, ame­lyek alkalmasak arra, hogy egyházunk leg­szélesebb köreiben érdeklődést keltsenek és felhívják állásfoglalásra mindazokat, akik előtt egyházunk és annak intézményei nem kö­zömbös dolgok. Rz egyik cikk a lap élén a „Quo ruitis?" . . . sokat sejtető cím alatt az „Evangelikus Lap" 1 , 2. és 3. számaiban ,.Quo vadis ? ... felirattal megjelent fel­olvasással foglalkozik ; a másik pedig Raffay Sándornak a Luther-társaság kiadásában meg­jelenő Magyarázatos Ujtestamentomát, illető­leg ennek eddig napvilágot látott részét bí­rálja. Talán sok is egyszerre. De ha a kérdé­sek felvetése az igazság érdekében történik és az egyház javát szolgálja, akkor jogosult, sőt kötelesség, ha mindiárt szomorú köteles­ség is. Ily értelemben szólok én hozzá ez alkalommal a „Quo vadis ?" felett megindult vitához. Miről van szó ? Budapesten a Budapest-jobbparti protes­táns művelődési egyesületben „Quo vadis" cím alatt felolvasást tartottak. Ki tartotta ? Mi a neve a szerzőnek ? Micsoda állást fog­lal el a társadalom létráján ? Ezek legalább egyelőre mellékes dolgok. Ä lényeges az, hogy mit mondott és hol mondotta. Ez a felolvasás nyomtatásban is megjelent. Ez el­len sem eshetik szó magában véve. Hiszen a gondolat - és sajtószabadság korában élünk. De már az még sem mindegy, hogy ez a cikk egy magát evangélikusnak mondó lapban jelent meg. Lássuk a cikk tartalmát. Nagy része el­mefuttatás a világ nagyságáról, a csillagok mérhetetlen számáról és távolságairól, alkotó részeikről Flammarion fantáziát megragadó modorában, itt-ott a szerző világnézetét visz­szatükröző megjegyzésekkel átszőve. — Ä mit a cikk a mindenségről mond, ismeretes dolog ; azt nagyrészt mi is felhasználjuk, mi­dőn növendékeinknek a teremtésről szólunk. De nem azért, hogy lerontsuk hitüket, hanem inkább, hogy megerősítsük őket és felkeltsük bennük a mindenható teremtőnek csodáló imádását, akit a költő szavai szerint is di­csőit a Zenith és Nadir „kinek alkotásait" „hirdeti harmatcsepp, virágszál." Nem kép­zeljük a földet mi sem tányérnak. Tudjuk mi is, mit tanít a csillagászat, a természettudo­mány. Nem is jut eszünkbe, velük szembe­szállni. Sőt örülünk haladásuknak. De a mel­lett, sőt részben annál tudatosabban hirdetjük a zsoltáríróval : „Mily nagyok a te cseleke­deteid, Uram! Mindeneket bölcsen teremtettél és betelt a föld a gazdagságoddal." (Zsolt. 104,24.) És örvendünk, hogy az igazi tudo­mány eredményei csak megerősítenek ben­nünket a teremtett világnak abban a fensé­ges felfogásában, amely pl. Jób könyvének 38. fejezetében oly elragadó szavakban nyi­latkozik. De a felolvasó ily eredményre nem jut. Talán azért, mert pusztán a természet tudo­mány körében kívánt maradni ? Tehát talán természettudományi felolvasással van dol­gunk? Äkkor természetesen csak a termé­szettudomány szempontjából volna szabad hozzászólnunk. De már a cím is elárulja, hogy más volt a célja. . Hová mégy ? . . . Hová jutsz ?•' Ezt a kérdést veti fel s tulaj­donképen arról szól, hová jut a lélek — ha egyáltalában szólhatunk lélekről — a halál

Next

/
Oldalképek
Tartalom