Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-12-30 / 52. szám
1911 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 493 Ezen viszonyokból származó vitás kérdések elintézése toki wfeet^ben az egyezség esupán két irányban tartalmai coracrtt rendelkezési, amennyiben egyrészt az 5 § ban az egyesült anya fagy leányegyházközségek felosztása, illetre elválása körül felmerült vitás kérdéseket a két egyházkerület közgyűlése által kiküldött közös bizottság elé utalja, másrészt pedig a 12 §-ban kimondja, hogy csatlakozott anya- vagy leányegyház községeknél az egyházi adók kivetését mindig a jelleget adó gyülekezet eszközli a csatlakozott egyház hiveire is, az ezen kivetést neheztelő fél azonban panaszával saját illetékes felebbviteli hatóságához fordulhat, amely a követelést eszközölt gyülekezet egyházának törvényei szerint birálja el a panaszt. Minden egyéb esetre vonatkozólag az egyezség 25 § ának 2 ik bekezdésében kimondja, hogy az egyezségben foglalt határozatokrak minden megsértése fegyelmi vétségnek nyilváníttassák, amelynek elbírálására az illető egyháztagoknak, vagy egyházi tisztviselőknek saját egyházi bíróságai illetékesek. Ezek szerint az úgynevezett „nagygeresdi egyezség" a benne szabályozott jogviszonyokból felmerülő vitás kérdések csak egy részének elintézési módja és fóruma tekintetében tartalmaz concret rendelkezéseket, egyébként pedig az egyezségi határozatoknak minden egyéb megsértését fegyelmi útra és a panaszlott saját egyházi bíróságának hatáskörébe utalja. Ezen állapottal szemben a Sztehló Kornél egyetemes ügyész ur, mint bizottsági előadó által szerkesztett „pótegyezség"-et tárgyazó tervezet egy közös főtörvényszék szervezését conte nplálja. amelynek hatá-köre kiterjedne a nagygeresdi egyezségben szabályozott jogviszonyokból eredő, s ezen szabályok alkalmazásánál előforduló közigazgatási és törvénykezési összes vitás kérdések legfelső fokon való elintézésére. Ezen közös protestáns törvényszék, illetve helyesebben főtörvényszék az előadói tervezet szerint olyképen alakulna, hogy abba két egyházi és két világi birót a ref. convent, — két egyházi és két világi birót pedig az ág. hitv. evang. egyház választana, a közös törvényszék elnökei pedig a protestáns közös bizottság mindenkori elnökei volnának, akik felváltva egy-egy év tartamára elnökölnének. Maga az itélő tanács pedig elnökét hozzászámítva, hét birói tagból állana, s a hat biró felerészben a ref., felerészben pedig az ág. hitv. evang. birák közül volna behívandó. A pótegyezség előadói tervezetének indokolása ezen közös főtörvényszék felállításának okadatolásaként azt hozza fel, hogy a nagygeresdi egyezségben szabályozott és mindkét egyház híveinek érdekeit egyaránt érint > jogviszonyokból eredő viták elintézésére az egyik egyház jhatóságának egyoldalú döntése nem alkalmas és mindkét fél megnyugvását nem eredményezheti, minthogy pedig a nagygeresdi egyezség, az 5 § ában tárgyalt eset kivételével, az összes egyéb vitákat valamelyik egyház külön hatóságának, illetve bíróságának döntésére bizza, közös birói szerv felállításáról pedig nem gondoskodik, ez okból tartja szükségesnek az előadói tervezet egy pótegyezség keretében mintegy a nag> geresdi alapegyezség kiegészítése, s illetve betetőzésekép a fenti közös protestáns főtörvényszék felállítását. Törvénykezési szempontból helyesnek kell elfogadni az elvet, hogy amidőn két jogi személyiség, illetve azok tagjai között valamely közös viszonyból kifolyólag vitás kérdések merülnek fel, azokban nem a két önálló jogi személy saját autonom szervei egyoldalulag bíráskodjanak, hanem a felmerült viták elintézése valamely közös, mindkét jogi személy hozzájárulásával ós befolyásával alakult választott bíróságra bizassék. Ha tohát a fennforgó esetben, kizárólag törvénykezési szempontok volnának irányadók, az előadói tervezetben contemplált közös fötöivényszék felállítása ellen kifogást tenni alig lehetne. Minthogy azonban a magyarországi protestáns egyházak évszázados traditiói, törvények és eaen alapuló saját egyházi alkotmányuk szerint nem csupán mint magánjogi személyiségek, hanem számos vonatkozásban mint közjogi jellegű jogi személyiségek jelentkeznek, azért a fenti kérdés kizárólag magánjogi, törvénykezési elvek alapján el nem bírálható, hanem elsősorban azt kell vizsgálat tárgyává tenni, hogy vájjon az előadói tervezet által contemplált közös protestáns főtörvényszék felállítása nem ütközik e akadályokba egyházi, alkotmányjogi szempontokból, nevezetesen a két protestáns egyház külön egyházi szerve eti és hitelvi különállásának alkotmányjogi szempontjaiból és különösen a tételes E. A. rendelkezési szempontjából. Ezen kérdések elbírálásánál kiindulási pontul veendők a7. E. A. 5. és 16 § aiban foglalt rendelkezések, amelyek egymást kiegészítik és amelyek szerint az ág. hitv. evang. egyház törvényalkotási jogát törvényes zsinatján gyakorolja, s az egyházi hatóságoknak csupán a zsinati törvény keretében és annak sérelme nélkül van joguk szabályrendeleteket alkotni, s azok által az egyházi élet terére tartozó viszonyokat szabályozni. Tekintve pedig, hogy az előadói tervezet a közös protestáns főtörvényszék felállítását nem zsinati törvény, hanem a két egyházi főhatóság, nevezetesen : az ág. hitv. evang. egyház egyetemes gyűlése és a ref. egyház egyetemes conventje között, az általuk hozandó conformis határozatok alapján létesítendő egyezség keretében contemplálja, önként felmerült az a kérdés, nem ütközik e be az ilyen szabályozás az E. A. alapelveibe, s továbbá nem ütköznek-e be az előadói tervezet szerinti pótegyezség egyes pontjai az E. A. különböző tételes rendelkezéseibe ? Az E. A. fentebb hivatkozott 5 és 16 §. §-ai alapján fentartás nélkül kimondható, hogy az előadói tervezetben contemplált szabályozás, s a közös protestáns fötörvényszéknek az ott megjelölt módon való felállítása zsinat törvényhozási hatáskörét sérti, az egyházi főhatóságnak (egyetemes gyűlés) alkotmányszerüen biztosított szabályrendelet alkotási hatáskörét túllépi, s azért az E. A. alapelveibe ütközik. Ebből a tételből folynak aztán az előadói tervezet szerinti pótegyezségből származó Összes további alkotmányjogi térelmek is, nevezetesen azon sérelmek, amelyeket az E. A. egyes tételes rendelkezései a pótegyezségben foglalt szabályozás által szenvednek. Igy nevezetesen az E. A. 323 §-a kimondja, hogy az egyházi törvénykezés az egyházi vétségekre ós a 329 §-ban meghatározott vitás (közigazgatási) ügyekre terjed ki. Ezen kérdésekben tehát a törvénykezés alkotmányjogilag belső autonom egyházi ügy, amely a pótegyezség által tervezett módon az egyház belügyeinek keretéből ki nem vonható, és egy közös egyházi törvénykezésre át nem utalható. Az E. A 323 §-a azonban csupán az egyházi törvénykezés terjedelmét szabályozza; az E. A. 333 §-a azonban kimondja, hogy a magyarországi ág. evang. egyház birói hatalmát egyházi törvényszékei által gyakorolja, a 334 §. pedig megállapítja, hogy ezen egyix.-?'