Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-30 / 52. szám

492 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. „Minöen lélek öicsérje az Urat!" „Irgalma« és kegyelmes az Úr, késedelmes a haragra és igen kegyelmes!" 103. Zsoltár 8. v. Midőn a hanyatló ó-esztendő legutolsó pillanatai elérkeznek, az énekesek kara a torony magas erkélyén ősi szokás szerint ez ősi dalt zengi: „Elmúlt már az ó esztendő, Vagy hát Uram dicsérendő, Hogy ennyi sok Ínségekben Megtartál ez id(iglen". Sok kéz imára kulcsolódik és sok szív mondja rá az igent és az áment. Elfelejtjük a fáradalmakat és töviseket, a könnyeket és szenvedéseket, nem gondolunk annyi mi nehéz soha jainkra, csupán csak arra, hogy „annyi sok inség" dacára Istennek nagy kegyelme, hogy ime, még élünk s ismét halljuk a harangok szavát, melyek a beköszöntött ujesztendőt köszöntik. Istennek jósága és kegyelme valóban végtelen ő a forrása minden életnek, azért ő hozzá emelkedik fel a lélek: „Áldjad én lelkem az Urat és minden benső részem az ő szent nevét, mert jó és örökké tart az ő irgalmasságaf

u Egy rövid év! Oh mi ez a mi éden magyar nemzetünk történetehez képest avagy éppen Isten örökkévalóságával szemben ? És mégis elég hosszú egy év arra, hogy sok változás történjék lefolyása alatt Egy év alatt egészségesek lehetünk, de ágyba is dönthet a betegség, helyet nyerhetünk, vagy elveszíthetjük állásunkat, megnősülhetnek az emberek, avagy magukkal vihetik szivük édes szerelmét a sirba, élhetünk békében avagy háborúságban, jobbakká lehetünk, de lehetünk rosszakká is. Mind e fölött az ó-év utolsó napjának utolsó óráiban elgondolkozhatunk s arra az eredményre jutunk, hogy életünk különféle szálak szövedéke. Egyik szál fekete, a másik fehér, közbe-közbe egy-egy aranyszál is csillog, ezek az öröm édes órai s az Isten irgalmasságára való emlékezés. Ilyen aranyszálak minden egyes keresztyén ember életében vannak, épp azért lehetetlen, hogy az ó-év alkonyán hálát ne rebegjen minden keresztyénnek ajka. Minél kevésbé vagyunk megelégedve önmagunkkal, avagy másokkal, annál jobban esik legalább Istennel szemben igaz, őszinte hálára nyitni ajkainkat. Ő a megtestesült szeretet, mit mi érezünk. Oh ne fojtsd el e szent érzeményt! Ne gondold, hogy boldogabb vagy, ha senkinek, Istennek sem rebegsz hálát, forró köszönetet! A háládatlan ember koldusszegény, mert nem érzi az üdvösség előízét, amikor is a lélek ígyen szólhat a világosság örök forrásához: „Te vagy az én üdvöm és vigaszom, az én kősziklám és erősségem! Aki ezt nem érzi, lehet azért, hogy a haldokló ér utolsó estéje meghatja őt is s így szól sóhajtva: boldog az, ki ea évet megelégedésben átélte s hálát ad Istennek. A hála kétféle lehet: külső és belső. A külső az ajk rebegése, a nyelvnek beszéde. Ám sokkal fontosabb ennél a benső hála, mit a bűnös lélek mond a bűnt kegyelmesen megbocsátó Istennek. Hibáink, bűneink végig kisérnek az egész életen. Ki fedezheti el azokat, ki törölheti, ki vetheti — mint az irás mondja — a*okat a tenger mélységébe ? Ember fel nem oldhat a lefolyt esztendő tettei reánk nehezedő eúlyos felelősségének érzete alól. Egy teheti a multat valóban múlttá, csak egy cselekedheti meg, hogy valóban uj életet kezdhess s ez az, „aki hiba és fogyatkozás nélkül uralkodik öröktől fogva mindörökké." Igen! ő teheti meg csak egyedül s ő meg is akarja azt cselekedni. Mert hiszen 0 nem akarja a bűnösnek halálát, hanem hogy az megtérjen és éljen. ő vezet át bennünket az ó-évből az újba. Neki legyen dicsőség mindörökké. Az újév új kezdetet követel. Ámde honnan jön ehhez az uj remény? Honnan a bátorság, az élet harcának megharcolására? A bizalomteljes hit szülte azt, hogy a mi életünk nem a véletlen játéka, hanem, hogy van nekünk egy láthatatlan édes jó Atyánk, ki gyermekeit bölcs kezekkel vezérli a gyorsan tovarohanó időben Épp azért a hivő lélek Istenbe vetett szent hiténél fogva megnyugvással és szent bizalommal zengi a haldokló ó-év és a beköszöntő újév határpontján. határmesgyéjén: Hadd ölellek hát erős sziklaszálam, Te változatlan minden változásban S neved a biztos diadal szavával Az elzúgó időbe hadd kiáltsam ! Mert mit szivemnek ? — ha te vagy vezére — Évek halása, évek születése ! Naumann után . , , n

i , Keaei Karoly, ev. lelkesz. Észrevételek. A „nagygeresdi egyezség" kiegészítését célzó „pótegyezség

M-i tervezetre. Az 1833. évben kötött "nagygeresdi egyezség," illetve az abban megállapított elvek alapján a két testvér egyház képviseletében a ref. egyház egyetemes konventje és az ág. hitv. evang. egyház egyetemes gyűlése között 1900. és 1901. években megkötött egyezség az abban taxatíve felsorolt viszonylatokban élő két egyházbeli híveknek és gyülekezeteknek, az ezekben működő lelkészeknek és tanítóknak, valamint ezek hatóságainak kölcsönös jogait és kötelességeit, s az ez ellen vétők irányában való eljárást szabályozza, az egyházi igazgatóság, lelkész és tisztviselők választása, az adózás és iskolaügy, lelkészi szolgálat, egyházi szertartások és egyéb a közösségi, illetve a kölcsönösségi viszonyból felmerült kérdésekben.