Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-02-09 / 6. szám
46 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. egyházban hihetetlen arányokat öltött s az olasz waldens nemzeti egyházban látja a lelkiismereti szabadság hónába vezető csatornát. Rz olasz waldens missziónak épen azért fokozott segélyre van szüksége, hogy ezen újabb magasztos feladatát is sikeresen megoldhassa. Midőn tavaly 100 magyar protestáns vett részt a genfi Kálvin-ünnepélyen, ezek a nagy világ protestánsainak figyelmét fokozott mértékben reánk irányították s a waldens egyház jelen volt képviselői is akkor értesültek a magyar protestantizmus erejéről. S most újabb nagy feladatuk küszöbén a mi támogatásunkat is kérik, a mi segélyezésünkre is számítanak. Dr. Giovanni Grilli, ez a nagytudományú, lánglelkesedésü waldens lelkész, aki mindezt í ritka szónoki művészettel előadta, nagyon szeretne németországi küldetésének befejezte után hosszabb időt hazánkban tölteni, hogy a lehető legszélesebb körök figyelmét felhívja nálunk is az olasz waldens egyházra, annak vértanúvérrel megszentelt múltjára s jelen dicső győzelmet ígérő küzdelmére. Ha megfelelő számú meghívást kap, felkéri öszszes püspökeinket, hogy engedjék meg neki az illető gyülekezetek meglátogatását. Németországban három hónapon át a legnagyobb városokban beszél: Berlinben, Hamburgban, Magdeburgban, Königsbergben, Breslauban, stb. s igy visszatérése alkalmával bizonyára nálunk is szívesen látják mindenütt, ahol érzékkel bírnak az evangéliumban vetett hit terjesztésének jelentőségéről, kivált Olaszországban! s ahol óhajtják, hogy egy ilyen hiterős, lelkes szónok előadása által egy kis jó kovász jöjjön oly sok helyen poshadásnak indúlt gyülekezeti életünkbe. Jelentkezéseket szívesen fogad s egyes közelebb eső helyeken esetleg a tolmácsolásra is vállalkozik Scholtz Ödön. Innen-Onnan. Régi s nagy igazság az, hogy az ellenségtől is lehet tanulni, még pedig igen sokszor s igen sokat, így mi evangélikusok is sokat tanulhatunk a mi ősi „ellenünktől 1 1, ki még folyton „Háborog velünk, Erővel, Fegyverrel Es nagy csalárdsággal, És minden nagy hatalmassággal!" E tudatban a szerkesztő úr szives beleegyezésével ama reményben, hogy az .Evangélikus Órálló" nagy közönsége érdeklődéssel és — ami az igazi cél — tanulsággal olvassa ez újabb rovatot, nagyobb időközökben a róm. kath. papság lapjából (ami bizonyára igen kevés lelkésztestvérem és ev. hitsorsosunk kezén fordul meg) közölni fogok — lehetőleg szószerint és sokszor, a hol s a mikor felesleges — minden megjegyzés nélkül olyan érdekes, mindnyájunkat érdeklő dolgokat s cikkeket, a melyek mi rólunk s mi nekünk szólanak, vagy a melyek általában figyelemre, megszívlelésre és esetleg követésre is méltók. Ime most is néhány ilyen érdekes szemelvény. * F. Vaughan és a protestáns egyház. Father Vaughan egy kongresszuson többek közt ezt a kijelentést tette: „Amerikában a protestantizmusnak beesteledett. Amerikának minden reménye most már a katholicizmus." Midőn ezen állítás ellen a presbyteriánus lelkészek egyesülete hevesen tiltakozott, Vaughan a „New-York Sun" hasábjain ezt felelte: »Mikor én azt mondom, hogy a protestantizmusnak esteledik, a protestantizmust, mint szellemi hatalmat ériem; mint olyan hatalmat, mely szellemileg, természetfölöttien érző nép fölépítésére, Isten templomának az emberi lélekben való fölállítására képes Erre ők azt felelik: ,De nézd és csodáld ezt a nagy és dicsőséges köztársaságot! Láttad felhőkarcolóit, vasútait, hídjait, óriási üzleteit?" Felelem én erre: „De urak, mit bizonyít mindez a protestantizmusnak élő szellemi hatalom voltáról ? Mert minél holtabb, mint szellemi erő, annál könnyebben végzi ezt a materiális munkát ; mennél holtabb a szellemi erő, annál elevenebbek az emberi hiúságok és szenvedélyek az anyagi fejlődés szolgálatára és építenek lakásokat itt a földön, csúfolva a mennyei lakást. A gyülekezet azt kérdezi tőlem: melyik nemzetet építette fel kereskedelmileg a katholicizmus ? Nem ez a kérdés. Krisztus nem kereskedelmi komptoárnak, sem Wall-streeti börzének szánta és alapította egyházát. Én ellenben azt kérdezem: „Melyik nemzetet nevelte föl a protestantizmus szellemileg ? Melyik nemzetben növelte a tekintélytiszteletet? Hol csökkentette a válások és faji öngyilkosságok számát?" Ha a protestánsok bebizonyítják, hogy a protestantizmus olyan vitális erő, mely ezeket a fekélyeket kiégette az „United States" testéből s tiszteletet szerzett tőrvénynek és t kintélynek, akkor visszavonom, a mit mondtam s fö szólítom erre Sellen protestáns püspököt is, aki engem a protestantizmus szellemi erőtlenségéről ímformált. Addig is hadd jegyezzem meg, hogy volt idő, mikor Olaszország, Franciaország, Spanyolország nagyok és a délamerikai köztársaságok ha nem is nagyok, de boldogok voltak s azokban az országokban akkor a katholicizmus szabad volt. — Azt mondják, ez a nemzet protestantizmusban született. Én nem a születé ,crö' hanem a haláláról beszélek és határozottan állítom, nogy a háromszáz éves protestantizmus közelebb í sírjához, mint a kétezer éves katholicizmus!" („ r jházi Közlöny" 49-ik száma.) Bár jórészben a katholikusság régi vádjai ismétlődnek csak meg a fenti sorokban ellenünk s főleg az úgy vélt „tekintély tisztelet" iránti csökkenés hangoztatása, — közlésre méltónak tartottam a cikket, hogy im mily nagy kérdésről vitatkoznak Amerikában a hatalmas eqyházak vezetői. De láthatják e cikkből azt is, hogy immáron Amerikában is megindúlt a katholicizmus élet-halál harca a protestantizmus ellen. * „Növéreket-e, vagy diakonisszákat? u Dr. Fischer tanár, ki protestáns s a lap szerint »Németország egyik leghíresebb szaktekintélye:* „Klosterfrauen oder
