Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-02 / 48. szám

456 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. Szeretni önmagát: ösztön, a barátokat: viszonzás, az embereket: nemeslelkűség, a világot: érdek, az életet: kötelesség, a becsületet: boldogság, Jézust szeretni: önmegtagadás, tehát esény, erő kell hozzá! „Aki engemet akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engemet," így szólt Jézus. Az ember — Jézus szeretete nélkül — kész föláldozni a kötelességet, a hűséget, az eszményt, az erényt, az életet, a világot önmagáért ; a keresztyén ellenben — Jézus iránti szeretettel — kész föláldozni önmagát a kötelességért,, a hűségért, az eszményért, az erényért, a világért. Mekkora hivatás, felelősség, fönség tudata sugárzik ki dicsfény gyanánt Jézus ezen szavaiból: szeretsz-e engemet ? Méltán! Több mint tudósnak az igazság, bölcsnek a tekintély, művésznek az eszmény, hősnek a diadal, vértanúnak az elégtétel, rabnak a szabadság, bűnösnek a kegyelem, nekünk több a Jézus: 0 nekünk az út, igazság és élet, ő nekünk minden mindenekben. Ö általa lett új ég és uj föld; Ö vele lett dicsőség a magas mennyben az Istennek a tiszta sziv imádatában, a földön béke, az ellenség iránt is tartozó ! szeretet által, az emberekhez jóakarat, a testvériség kötelmei szerint. Ő ismertette meg az Istent, a babonába, tudatlanságba, képzelgésekbe tévedt emberiséggel, midőn kimondotta: Az Isten lélek, szeretet, atyánk; ő tanította meg az Isten tiszteletét a bálványimádásba, szertartások nyűgeibe aljasult népeknek, midőn kimondotta, hogy akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják; ő döntötte le a fajok, némzetek, osztályok között a válaszfalat, midőn kimondotta, hogy elmenvén, tanítsatok minden népeket; ő alkotta ujjá a családot, társadalmat, törvényeket, intézményeket, a nő meg gyermek, a rabszolga meg idegen, a gazdag meg szegény, az erős meg gyönge, a fejedelem meg alattvaló viszonyát, midőn kimondotta, hogy mindnyájan egy atyának vagytok gyermekei, tehát testvérek; a munka meg bér, a vagyon meg szegénység, jog meg kötelesség, hit meg erkölcs, szabadság meg törvény csak az ő elvei alkal mazásával juthatnak megnyugtató egyensúlyba. Mérhetetlen haladás útját mutatta meg az emberiségnek, mikor kitűzte elébe a legmagasabb célt: legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes; keressétek tehát mindenek előtt az Istenországát és annak igazságát s akkor lesz „egy akol egy pásztor." 0 vált meg ártatlan halála példájával és érdemével a bűn szolgaságából. ő erősit meg föltámadása diadalmával az igazságért vivott harc küzdelmeiben. Még az ujaknak hirdetett eszmék, még ellenségeinek népbolon ditó elméletei is az ő tudományából és példájából fa kadtak és táplálkoztak: az erény és igazság ereje, a gondolat és lelkiismeret szabadsága, az egyén felelőssége és az egyetemes összetartozás érzete, a haladás és tckéletesbülés kötelessége, az egyéni érdek és a közjó kiegyenlítése, a munkához való jog, a kizsarolás ellen való védelem, az emberiesség, az eszményiség, a társadalmi egyensúly, a nemzetközi békebiróság törekvése: mind az ő fönséges tanaiban gyökereznek! Mi vol na az emberiség Jézus nélkül, mi lenne az emberiség Jézus által! Amint behatol az evangelium valamely nép eszmevilágába: ma is meghódítja, ujjászüli, a fejlődés uj ösvényéit tereli; egyént, nemzetet nevel és vezérel, boldogít vagy büntet. Sok nép és sok század történetében beteljesedett jóslata, amit megaláztatása pillanatában mondott ki, mikor a főpap rettegő kerdésere: az élő Istenre kényszerítlek, hogy mond meg nekünk, te vagy-e ama Krisztus, az Istennek fia, igy felelt r te mondád, sőt annak felette mondom n ktek, ez idő után meglátjátok az embernek fiát ülni az Istennek hatalmas jobbja felől és eljönni az égnek felhőiben. Láttuk és látjuk eljönni már a földön is : a bűn büntetésében, Istenországa eljövetelében, az emberiség töiténetében. Jövel uram és ítélj! A szenvedés tisztító tüzében, a bűnbocsánat könnyeiben, a töredelem fohászaiban, a lelkiismeret Ítéletében, a századok tanulságaiban, a hit győzelmében téged látunk eljönni. Jövel Uram és kérdezz ! Lélek rejtekébe látó szeme előtt állunk, halld meg vallomásunkat, fogadd el fogadalmunkat: igen Uram, te mindeneket tudsz, te tudod, hogy szeretünk tegedet! Jövel Uram és jutalmazz! Változtasd, erősítsd, és dicsőítsd meg a gyarló Simont a sziklaszilárd Péterré minálunk is: a bocsánat, bizalom, szeretet jutalmával legeltesd az én nyájamat! Jövel Uram és segits! A te nyájadat. vezetjük, tápláljuk, oltalmazzuk mostani munkánkban is, adj hozzá bölcsességet, hitet erőt és áldást! Ámen. Követeléseink és feladataink a létesítendő evangelikus ftieol. fakultásra vonatkozólag. Épen most hozzák a lapok azokat a híreket, a melyek szerint a pozsonyi egyetem felállítását sürgető nagy küldöttség előtt a miniszterelnök és a kultuszminiszter kijelentették, hogy a kormány legközelebb oly törvényjavaslatot szándékozik az országgyűlés elé terjeszteni, amely egyidejűleg két egyetem felállítását határozza el úgy, hogy Debreczeu is és Pozsony is kap egyetemet. A kormánynak ez az elhatározása olyan következményeket von maga után, a melyeknek hatása egyházi életünkbe is mélyen bele fog vágni. Ezzel a tervbe vett törvényhozási aktussal kapcsolatban ugyanis nem kevesebbről van szó, mint theologiai akadémiáink sorsáról, theologiai oktatásunk, és lelkészképzésünk gyökeres átalakulásáról. Azért jó lesz az idevágó eshetőségekkel, követeléseinkkel, feladatainkkal minél előbb tisztába jönnünk. Hogy a református egyháznak a maga nagy anyagi és erkölcsi súlyával sikerült a debreczeni egyetemmel kapcsolatban egy tisztán református theologiai, fakultásnak eszméjét a megvalósulás útjára juttatni, ismeretes dolog. Ennek csak örvendhetünk, mert igy — megtörvén az a jég, a mely a protestáns theologiának a tudományegyetem körébe való bevitelét oly hosszú időn át megakadályozta, — az állam immár semmi körülmények között ;em térhet ki azon kötelezettség elől, hogy az evangelikus lelkészképzés céljaira is theologiai fakultást állítson tel, és pedig a pozsonyi egyetemen. Ez tiszta dolog. Egyetem Debreczenben és Pozsonyban — Debreczenben református, Pozsonyban evangelikus theologiai fakultás, — ez másként ma már nem képzelhető. De nekünk is kell tenni valamit, és pedig, ha a törvényjavaslat „legközelebb" az országgyűlés elé kerül,