Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-12-02 / 48. szám

451 EVANGELIKUSŐRÁLLÓ 1911. sürgésen, hogy le ne késsünk. Ha most rem tudjuk az evang. theol. fakultáseszméjét keresztül vinui, akkor méltán viseljük élhetelenségünk szégyenét ország világ előtt. De állapodjunk meg egyelőre a pozsonyi egyetem nél. Még ha nem volna is szó pozsonyi theologiai akadémiánknak az egyetembe való beillesztéséről, akkor is a pozsonyi egyetem felállítása valamennyi theologiai akadémiánk helyzetét megváltoztatná, nevezetesen azt a következményt vonná maga után, hogy theologiai akadémiánkat Pozsonyban kellene egyesitenünk. A mit az utóbbi években csak félénken, óvatosan tervelgettünk, azt a helyzet kényszerűsége alatt kell most keresztülviunünk. Nyilvánvaló ugyanis hogy már pusztán a pozsonyi egyetem (elállítása még theologiai fakultás nélkül is a soproni és az eperjesi theol. akadémiák elnéptelenedését idézné elő. Az az ifjú, aki egyetemi városban végezteti theol. tanulmányát, nem fog oly theol akadémiára menni, a melynek helyén egyetem nincs, liyen körülmény között a soproni és eperjesi theologiai akadémiákat jelenlegi alakjukban csak nagy >tipendiumok osztogatása mellett lehetne a teljes elnéptelenedéstől megmenteni, amiben azonban nem volna köszönet. Tehát már pusztán a pozsonyi egyetem felállítása theologiai akadémiáinknak Pozsonyban való egyesítését tenné elkerülhetetlenül szükségessé. De azt hisszük, hogy ma már ez is meghaladott álláspont. Azért szóltunk róla csupán föltételes alakban. Ha Debreczen református theol. fakultást kap és Pozsony is egyetemet — ez az, a mi eddig biztos praemissumként szolgálhat, akkor a pozsonyi evange ikus theol. fakultás felállítása csupán idő kérdése lehet. .Ezzel kell tehát számolnunk és erre előkészülnünk. Hogy milyen feltételek mellett és közelebbről milyen módon hajlandó a kormány a pozsonyi egyetemen evangelikus theologiai falkultást állítani, azt még nem tudjuk. De mindenesetre analógiául szolgálhat ebben az irányban a vallás- és közoktatási miniszternek gróf Dé•genfeld József tiszántúli ref. egyházkerületi főgondnokhoz 4253 ein. sz. a. a debreczeni egyetem, ill. közelebbről a debreczeni ref. theol. fakultás ügyében kelt leirata, mely egész terjedelmében a „Protestáns egyházi és iskolai lap" ez idei 47. számában olvasható. Azért haladjunk ennek a nyomán és jelöljük meg esetleg el térő követeléseinket és feladatainkat. Az emiitett miniszteri leirat mindenekelőtt körvonalazza a theol. tanárok kinevezésének módozatait. „A debreczeni tudományegyetem theol. karának tanárait a tiszántúli ref. egyházkerület e végből alakított bizottságának meghallgatása mellett, a kar és az egyetemi tanács javaslatára, a, vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Ő felsége a király nevezi ki" A theol. karon csak ref. vallású és lelkészi minősítésű egyének nevezhetők ki hittudományi tanárokúi. Ez nagyon természetes és az evang. theol. fakultásra is alkalmazást nyer. A theol. tanárok kinevezése ügyében közreműködő egyházi bizottság tagjai a leirat szerint : a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka és a püspök és a debreczeni ref. egyházközségnek hivatalban idősebb (vagy egyházi vagy világi) elnöke. Ennek a háromtagú bizottságnak az elnöke az egyházkerületi elnökség hivatalára nézve idősebb tagja, tehát vagy a főgondnok vagy a püspök. Ennek az igy összetett bizottságnak a theol. tanárok kinevezése körül igen fontos szerepet juttat a leirat. A hittudományi kar dékánjához beérkezett pályázati kérvények innen legelőbb a háromtagú egyház

1 bizottság elé kerülnek, amelynek joga van a pályázatból bármelyik pályázót kizárni. Ha a hittudományi kar valamely tanszéket meghívás utján akar betölteni, szintén megkérdezendő a háromtagú egyházi bizottság és csak; az hívható meg, a kinek a meghívásához a bizottság hozzájárul. A háromtagú bizottság a kérvényeket a maga nyilatkozatával az egyetem hittudományi karához küldi vissza. A hittudományi kar hármas kijelölő javaslatot tesz és kijelölő javaslatát az egyetem tanácsához terjeszti fel. Ha az egyetem tanácsa is megtette javaslatát, az egyetem rektora az összes iratokat felterjeszti a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, a ki a hát omtagu egi/háei bizottságot újból meghallgat/a s ennek ujabb nyilatkozatát is az ügyiratokkal együtt 0 felségéhez terjeszteti fel. Egyébként az eljárás ugyanaz, a mely a többi egyetemi karok tanárainak kinevezésénél szokásban van Tagadhatatlan, hogy ezen pontozatokban a vallásés közoktatásügyi miniszter az egyházi érdekek iránt igen nagy előzékenységet tanúsított s ezek az érdekek, ha az illető egyházi bizottság igazán hivatása magaslatán áll, ezen az uton oly mértékben védhetők meg, hogy még azokat is kibékítheti az egyetemi theol. fakultás eszméjével, a kikaz iránt egyházi szempontból talán aggodalmakat tápláltak. Ezeket a módozatokat tehát lényegileg mi ág. h. evangélikusok is elfogadhatjuk. Tekintve azonban, hogy a mi viszonyaink egyben-másban eltérők, annak a theol. tanárok kinevezése körül közreműködő egyházi bizottságnak más összetételének kell lennie. Minthogy nálunk az evangélikus theol. fakultás felállításával az eddigi theol. akadémiák eo ipso megszűnnek, abban az egyházi bizottságban az összes eddigi theologiai fenntartó hatóságoknak legalább egy-egy tag által képviselve kell lenniök, sőt mivel az evangélikus hittudományi kar az egyházra nézve egyetemes jellegű lesz, az összes egyházkerületek képviselőinek belevonása válik szükségessé. E szerint az evang. hittudományi kar tanárainak kinevezése körül közreműködő egyházi bizottság a következőkép alakulna: tagjai volnának az egyetem,

es felügyelő elnöklete alatt az összds egyházkerületek püspökei és a pozsonyi egyházközségnek legalább egy képviselője. Ez további magyarázatra nem szorul. Igen fontos a szóban forgó miniszteri leiratnak az a pontja, a mely a theologiai karon szervezendő tanszékre vonatkozik. E szerint a debreczeni egyetem ref. hittudományi karán egyelőre 7 tanszék szervezetik. Ezek volnának: a) újszövetségi írásmagyarázat és újszövetségi theologia; b) ószövetségi Írásmagyarázat és ószövetségi theologia; c) egyháztörténet; d) dogmatika, szimbolika; e) vallásbölcsészet és vallástörténet; f) szónoklat és liturgika; g) lelkipásztorkodástan és az egyház beléletének ismertetése. A mennyiben a tiszántúli ref. egyházkerület a hittudományi karon további tanszék szervezését kivánja, (itt alighanem kiesését valami a nyomtatott szövegből) felajánlani fog, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a theol. tanszékek szaporítása ellen nem lesz kifogása. A miniszteri leirat közelebbről egy egyházijogi és egy bölcsészeti tanszék szervezést veszi tervbe s ezen tanszékekre egy korábbi pont szerint meghivhatók olyan egyének is, a kik az egyetemnek jog- és államtudományi illetőleg bölcsészeti karán végezték tayulmányukat. Állapodjunk meg itt egy kissé. A tanszékeknek ilymódon való szervezésével nem értünk egészen egyet. Különös, hogy a 4. tanszék címe a dogmatikát és a (•Hűd