Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-12-02 / 48. szám
VII. év. t koskeresztur (Budapest mellett) 1911. december 2. 48. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a z Ev. Őrálló szerkesztősége cimére Rákoskeresztú r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöök. EH EH EH EH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. t§3 Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre .... . 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. Cl Hiröetés ára oldalanként 40 korona. R TARTALOMJEGYZÉK: Vezéreikk: Eljött világosságod! Irta Eédei Károly. — Cikkek: Kérdésben a felelet. — Követeléseink és feladataink a létesitendő evangelikus fakultásra vonatkozólag. Irta Prőhle Károly. — Az isKolai ingatlanok telekkönyve. Irta Homola István. Külmisszió. Rovatvezető Scholtz Ödön. Külföld, — Iskoláink értesitői. Ismerteti dr. Szelényi Ödön. — Belélet. — Pályázatok és hirdetések. Eljött világosságod! „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod és az Ur dicsősége rajtad feltámadt." Es aj á s go. 1. Ősi prófétai dal az, amelyből eme felhívás származott: „Kelj fel, világosodjál! A foglyoknak szólt az igéret. „Eljön világossságod ! u -„Az Úrnak dicsősége" aranyozza meg a menny boltozatot. Valószínű, hogy kezdetben e dicsőséget nagyon is földi értelemben vették, értvén alatta a népek, nemzetek fölötti hatalmat s uralmat és a pogányok fölötti győzelmet, kik aranyat és tömjént hordanak Sión népének; később azonban ezen igét — helyesen — Krisztus lelki nagyságára és dicsőségére vonatkoztatták. Mert hiszen Ő ama világosság, mely eljött, mert Ő ,,a vilaß világossága. 1'(János 8. 12) Az ő fogadására készül a keresztyénség most, ezen adventi napokban. S az ő fogadására örömteljes ujjongás legyen: kelj fel! Vesd le a bút és bánatot, távoztasd el a gondok sötét búfellegét, világosodjál! Ámde hogyan világosodjam, amikor körülöttem mindenütt éj és sötétség honol. Körülöttem e világban szerteszét mindenütt csak nyomort látok. Ám itt a nyomornak gyermekei sápadtak és betegek, ott fiatal leányok oly korán bűnbe merültek, amott ifjak minden szemérem és életerő nélkül, családapák gondtelt kebellel, sőt sokan közülök a kötelességérzet teljes hiányával, és anyák megtörten, lesújtva s köztük olyanok is, kik maguk egyengetik gyermekeik előtt a bűnre vezető utat, elhagyott aggastyánok, nehéz kórban sóhajtozó lények, szomorú lelki betegek, — im mindezek körülöttem s im jómagam is telve gyöngeséggel, gonddal és bűnnel — és mégis mind e szerencsétlen földi halandóknak szól a prófétai felhivás: világosodjál! Oh milyen világosság lehet az, amely elég eros a rra, hogy annyi bűn és gond között is vidámmá tegyen?! Ez a világosság csak az lehet, aki maga is mind e nyomorúságot látta, közte élt, de meg nem tántorította, aki zavartalan nyugalommal s hősi bátorsággal ment keresztül a küzdelmeken, bűnön, halalon ós poklon. Ez ez a Jézus Krisztus! Ő a bűnösök és vámszedők köpött járt-kelt, nem volt hely, ahova fejét lehajtsa, megkísértették és üldözték, megostorozták és keresztre feszitették ós mindennek dacára világosság maradt. 0 egy volt, az ö mennyei Atyjával, Ö bízott a végtelen nyomorúság közepette is az örök szeretetben, és soha sem kételkedett. Az Ö hite mély volt, mint a tenger, mert az ő lénye az volt: Istenben és Istennel lenni. Valami elbűvölő, egyedül való az, amit O nála látunk, mit is oly híven fejez ki az ige: a nép, amely sötétségben ül vcda, láta nagy világosságot. (Máté 4. 16.) „Üdvösséget hoz ő nektek, mit az Atya elkészített", — énekli róla dr. Luther Márton. O nemcsak mint egy szabaditónak fenséges példaképe jelent meg, kit a nyomor elcsüggeszteni s megtántoritani nem tudott, ő nagyobb kincseket is hozott magával Ö hozta az Istenhuság tudatát, amely által hiszünk bűneink bocsánatában. Ő szerzi meg a léleknek békességét, mit emberi ajakkal leirni nem lehet, amely oly erőteljesen hatalmas, hogy minden szenvedést s minden bűnt elcsendesít a mennyei nyugalom aranyfolyamával. Ő tőle árad, mint kiapadhatatlan forrásból, a mennyei vigasz, mely képes megtartani mindörökké. Való igaz, hogy mindkettőt, a példaképet és vigaszt nehéz megértenünk a földi élet nehéz küzdelmei és gondjai közepette. Sehogy sem akar világosodni! Ámde mond csak, jobb-e sorsod
