Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-28 / 43. szám

399 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. hogy ezek a jelzők csupa epitheton ornansok, a gyarló vázat fényben csillogtató rátapasztott cifraságok, melyek a szélnek egy erősebb fuvására pehelyként szállnak szét a szélrózsa minöen irányába. Oly jelenetek voltak ott, hogy meglett emberek, az élet viharában megtépett, kemény szivii férfiak azon vették észre magukat, hogy elhomályositja szemük világát a hívatlan vendég: egy-egy könnycsepp Nézzük hát, mint vonul be az Isten három felkent szolgájának komor fekete talárja mögött a szentegyházba három diszmagyarba öltözött tanuló oltalma alatt a szent szimbólum, mely vezérlő csillaga lesz az ifjúságnak, melynek szent hűséget fogad ma száz meg száz lángoló zsenge sziv. Nézzük hát, mint kiséri templomba a szent szimbolumot harminc ifjú karján harminc viruló hajadon,- és szivünk összeszorul és szivünk bizva bizakodik Magyarország, egyházunk jövőjében, akaratunk ellenére kitör keblünkből az első fohászkodás és megjelenik szemünkben az első hívatlan venöég. Elhangzik az ének. Megered a szó Kcnbéty Géza ajkáról és mond olyan beszédet, amilyet talán sok kiváló szónaklata között sem találna egyet sem. Hogy ez a beszéd valóságos szónoki műremek, arra csak az avatás utáni nyugodalmas órákban eszmélünk rá. Most csak a papot halljuk, aki mintegy látomásszerűen, messze a próféták, a Megváltó, az apostolok ködös idejéből olvassa ki a zászló jeligéit és magyarázza gyújtó hévvel, belemarkolva a beszé5en néma csendben csüngő sokaság szivébe. Most csak az Urnák egyszerű szolgáját látjuk, mikor ráteszi kezét a lehajtott zászlóra, és megáldja annak nevében, aki szolgálatának egész életét szentelte és mialatt ott Krisztusnak hivatott szolgája a Mindenható áldását kéri e zászlónak minöen lebbenésére, e magasztos pillanatban keblünkből kitörő fohászkodásként megszólalnak a karzaton az orgona piano tremolóján a Hymnus fenséges akkordjai. majd elküldi áldást kérő szavát az égre Liptai. Lap/s és Frevyő Lama és miután véget ért az egyházi szertartás, elviharzottak a sokaság szivében a lélekemelő, megrenditő indulatok és megyünk a Kollégium nagytermébe. Ki győzné szóval leirni mindazt, ami a nagyteremben is megkapó és lélekemelő volt? Minöen csekély szó, az ajaknak minöen megnyílása, a zászlónak szent hüségfogadás, szent intelem. 6zt a hűséget fogaöta meg az ifjúság nevében Lip pay József VIII. o. t., erre a hűségre intette az ifjúságot a zászlóanyának, G-duty Henrik),én^k képviseletében Góm'óry Jávoo-né, erre a koszorús leányok nevében Divald Klára és Z<ivatzk

y Íren erre Csengey Gusztávnak Új rasetÓ>*) valamint minöazok, akik szeget vertek a zászló rudjába. Ez a zászló, melzet Gömöry János igazgató vett át a tanári kar képviseletében, reméljük, időtlen időkig soha cserben nem hagyott szimbóluma lesz ifjúságunknak. Este hangverseny volt, melynek alkalmából az erdeklődők nagy sokasága zsúfolásig megtöltötte a városi Vigadó nagytermét, ezután pedig a tánc következett. A szokatlanul nagy érdeklődés, különösen az idegen vallásúak részéről az ünnepségek során elhangzott kitüntető elismerés különös büszkeséggel töltött el bennünket. , .. ..,. P A re

mek költeményt helyszűke miatt más alkalommal közöljük. Ezt sem azért emeljük ki, mintha azt csupán az eperjesi evangelikus gimnáziumra tartanánk dicsőségnek. más késztet ennek a kiemelésére. Az, hogy ezeken az ünnepségeken ^mintha a régmúlt századoknak néhány mohlepte órája elevenedett volna fel előttünk, melyek bizonyságot tesznek amellett, hogy egyházunk még ma is ott küzd, ott kell küzdenie ahol a XVí. századtól kezdve viharban és verőfényben, örömben és sötét gyászban küzdött: a felvilágosultság mezején. Avagy talán nem vagyunk már mások, mint «holt dicsőség halvány kísértete?» Ki a sírból, az élet, a munka, a tettek mezejére! Körülöttünk sötét felhők tornyosulnak. Ki segit rajtunk, ha mi magunk nem ? És ott a jelszó, mely nyomoruságunkból kiszabadít: az igazság és szabadság, a tudomány és függetlenség. Ott ragyog a jelige a mi ifjuságunk zászlaján: „Az igazság szabi.dokká tészen benneteket.« (Eperjes). Saguly József. fiz észafeamerikai magyar euangelifcusofe. Az amerikai magyar lapoknak van egy állandó rovatuk: „Hírek az ó-hazából", „Mi újság Magyarorszá gon?" stb. rímmel, amel ben Magyarországi vidéki lapokból kivett rövid híreket közölnek, forrásuk után többnyire vármegyék szerint csoportosítva azokat. Ilyen rovata van a Clevelandban megjelenő „Otthon" cimű lapnak is, amelynek julius 20 iki számában egy bennünket evangélikusokat igen közelről érdeklő cikkecske jelent meg. Válaszomat e cikkie szándékosan halogattam mostanaig, hogy a nemsokára összeülő egyetemes gyűlésnek figyelmét ismét felhívjam az Amerikában folyó munkára, egyben megcáfolván azt a téves véleményt is, melyet helytelen amerikai információ alapján táplálnák otthon némelyek mirólunk. Az említet cikk szószerint igy hangzik: Az északamerikai magyar evangélikusok Németh Károly nevü brunswicki evangelikus lelkesz levelet intézett a dunántuli evangelikus egyházkerület püspökéhez s levelében megcáfolja azokat a híreket, mintha az é-zakamerikai magyar egyházközségek a szláv m sszióhoz akarnának csatlakozni. Azt írja, hogy az egyházközség közgyűlésé egyhangúlag kimondotta, hogy a magyarhoni egyetemes egyházhoz kiván csatlakozni a dunántuli egyházkerület révén s ha ez nem volna lehetséges, inkább továbbra is megmarad independens egyháznak, semhogy Magyarországtól végleg elszakadjanak. Hangsúlyozza még levelében Németh Károly, hogy az amerikai magyar gyülekezetek missziói gyülekezetek, amelyeknek tagjai csak legnagyobbrészt pár évig maradnak Amerikában. Ez alatt az idő alatt hazai egyházi adót fizetnek és küldenek a templomok javára ajá dékokat, Németh szerint ezt a missziói tevékenységet csak Magyarországból lehetne irányítani s azért ismételve kéri a püspököt, hogy a magyar egyetemes egyház addig is, mig egyebet nem tehet, hozzon valamilyen elvi határozatot, amelynek alapján később könnyebben lehetne megoldani ezt a kérdést. Ha jól sejtem, Németh kartárs az e cikkben érintett cáfolatát akkor küldötte el méltóságos Gyurátz Ferenc püspök úrhoz, amikor nemrég azon reményemnek adtam kifejezést az Örállóban, hogy a new-brunswcki egyház követni fogja a többi amerikai magyar evang.