Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-28 / 43. szám

400 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1911. egyházak példáját s csatlakozni fog a General Council­hoz, hogy igy valamennyien egy táborban lehessünk. Sajnos, e reményemben csalatkoztam. Az idézett cikkből, de meg Németh testvérnek egy hozzám intézett leveléből is meg kellett tudnom, hogy egyesülésünk re­ménye hiu ábránd csupán. Pedig volt okom e reményre; jól tudja ezt ntw-brunswicki kartársam is. Hiszen ő volt az, aki New-Brunswickban létemkor arra kért enge­met, hogy dr Ramer superintendens úr előtt egyenges­sem a new-brunswicki egyház csatlakozásának útját s hogy közvetítsem azon keréí-üket, hogy ők is részesül­jenek a General Council anyagi támogatásában. Németh testvérnek minderre okvetlenül emlékez­nie kell. Éppen azért érthetetlen előttem hirtelen véle­ményváltozása, valamint a hazafisággal való azon kér­kedése. amely az idézett sorokból szinte kirí. Quae cum ita sínt, kérdem mostan, hogy Németh kartárs mi jogon veri oly erősen hazafiságtói duzzadó mellét? Avagy azt hiszi talán, hogy ezzel az eljárásá­val az amerikai evangelikus magyarságnak tett szolgá­latot? Legkevésbbé;'sőt a szláv misszióhoz való viszo­nyunknak tendenciózus elferditésben való elöadásaval oly hatalmas arculcsapást mért ránk, amelyet szó nél­kül el nem türhetünk, hanem szeretettel bár, de annál energikusabban kell, hogy visszautasítsunk. Mi bennünk is él még egy csepp hazafiság és szeretet szülőhazánk iránt, hiszen a magyar nyelv ápo­lásában és megőrzésében telnek el napjaink; s a ma­gyar ügyön kivül — ngy véljük — egyházunknak is teszünk némi szolgálatot, amikor híveinket összetobo­rozzuk s őseik vallásának megmentjük Kár tehát olyan nagyon adni a hazaffyt s tiltakozni azon hir ellen, „mintha az északamerikai magyar egyházközségek (értsd : a new­brunswicki) a szláv misszióhoz akarnának csatlakozni" s továbbá, hogy a new-brunswicki gyülekezet ,,inkább továbbra is megmarad inedependens egyháznak, sem­hogy Magyarországtól végleg elszakadjanak." Hogy Németh kartársnak az amerikai egyházakhoz csatlakozott lelkészekénél különb magyar hazafiságát a kellő értékére szállítsam, konstatálom, hogy: 1-ször ő maga jelentette ki előttem, hogy gyülekezeteinknek az amerikai vagy magyarországi egyházhoz való csatlako­zása nem képez hazafias, hanem csupán egyházi kér­dést s mint ilyen kizárólag az egyház érdeke szempont­jából bírálandó meg. (Ebben tökéletesen igaza van; csakhogy e tétel odavezet bennünket, hogy ne a hazai, hanem az amerikai egyházhoz csatlakozzunk. Hogy miért? — azt cikkem folyamán ki fogom fejteni). 2-or: Németh testvér maga is, egyházával együtt, szándéko­zott a Generál Councilhoz csatlakozni bizonyos évi tá­mogatás fejében, amelynek kieszközlésére — mint már emiitettem — engemet kért meg (Itt jegyzem meg, hogy közvetítésem eredményét be sem várva, rövide­sen elhatároztatta gyülekezetével, hogy a magyarországi egyházhoz folyamodik támogatásért s annak kötelékébe való felvételért.) Ami már most a szláv misszióhoz való csatlako­zásunkat és tartozandóságunkat illeti, kijelenthetem, hogy az — mese. Már a múltkoriban megírtam, hogy Amerikában több lutheránus egyházegyetem van. Ilyenek: a Gene­ral Council, General Synod, Synodical Conference, Uni­ted Synod of South stb. stb., amelyek mindegyike több egyházkerületre (synodus) oszlik. Az amerikai magyar evangelikus egyházközségek közül három (Cleveland, Detroit, Elgin) a General Councilhoz tartozik, illetőleg a clevlandi gyülekezet a G. C.-nak pittsburghi egyház­kerületehez, mig a másik kettő ugyancsak az egyház­egyetemnek chicagói synodusához. Hogy ez így van, erre vonatkozólag legyen szabad a detroi gyülekezet 1911. junius 7-én felvett jegyzőkönyvéből a kővetkező határozatot idéznem: „LeJkész indítványára kimondja a gyűlés, hogy egyházunk a General Council nevü evang. lutheránus egyetemes egyháznak Chicago Synodusához csatlakozik és a csatlakozás bejelentésére Becker Jakab lelkészt küldi ki megbízottjaként. Mindazonáltal egy­hazunk fentartja magának azt a jogot, hogy nevezett synodusból bármikor kiválhasson, magát függetlenítse, avagy esetleg egy másik ágostai hitvallású evangelikus egyházegyetemhez csatlakozzék " Honnét hát az az állítás, hogy mi a szláv misszió­hoz tartozunk, holott ilyen nevű egyház nem is lete­zik? Megmondom ezt is. A G C. kebelében többféle testület működik kü­lön meghatározott munkakörrel. Ity testületek: Board of English Home Missions, Board of German Home Missions, Board of Svedish Home Missins, Board of Foreign Missions, Board of Porte-Rico Missions, Board of Slav Missions stb. (Ilyen egyetemes jellegű testüle­tek hazai egyházunk kebelében is vannak ; hogy mást ne említsek: az E. E. E. Gyámintézete.) Fenti testületek mindegyikének megvan a maga kiszabott munkatere. Ugyanez áll a Slav Mission Boardra nézve is, amelynek feladata, hogy a Közép- és Déleurópából bevándorolt lutheránusoknak lelki gondo­zása felől gondoskodjék. Amikor a testület megalakult, kizárólag szláv be­vándorlók (főleg tí'tok és lettek) élvezték a gondosko­dást. Sőt a Generál Councilnak tudomása sem volt arról, hogy a szlávokon kivül egyéb lutheránusok is volnának Amerikában Dél- és Középeurópából, mert nem tapasztalt közöttük semmifele egyházi mozgalmat. Innen a missziói bizottságnak az a neve, hogy Slav Mission Board. Azóta természetesen már megváltozott a helyzet. A magyar nyelvű lutheránusok mind nagyobb számban kezdenek kiválni a református gyülekezetekből s ön­állóan szervezkednek; Erdélyből is mind több és több szász bevándorló érkezik a? Egyesült Államokba ; Philadelphiában alakult egy olasz lutheránus egyház (az egyedüli az egész világon) s a magyarországi evang. svábokra is felhívtam az illetékes körök figyelmét. Valamennyi itt felsorolt nemzetiségre kiterjed a Slav Mission Boardnak áldásos működése. Mi azonban nem a szláv misszióhoz tartozunk, hanem a G. C.-nak valamely egyházkerületéhez. Ez a tény és semmi egyéb, oszt' that's all. Mindezt pedig azért tartcttam szükségesnek el­mondani, hogy Nemeth testvérnek hazafias aggodalmait eloszlassam. De egyebet is tudomásara hozhatok meg­nyugtatása végett, azt t. i., hogy a G. C. hivatalos lap­jában a „The Lutheran"-ban egy cikket közöltem, a melyben felhívom az egyházegyetem figyelmét arra a visszás helyzetre, hogy a dél- és középeurópai beván­dorlók közötti missziót intéző bizottság neve szláv missziói bizottság, holott nagy számmal vannak itt Amerikában nem szláv eredetű lutheránusok is az ó-vi­lágnak eme részéből; egyben azon kérelmemet is ter­jesztettem elő, hogy e bizottság nevét cserélje fel vala­mely alkalmasabbal és megfelelőbbel. Ha még ezek dacára is azt tartja jobbnak Németh testvér, hogy gyülekezete inkább independens maradjon, mint az amerikai egyházhoz csatlakozzék, s inkább ver-

Next

/
Oldalképek
Tartalom