Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-10-28 / 43. szám

1911. lyáját az iskolaalapító ősök iránt és ha nem tenne fogadalmat, hogy ezt az intézetet, úgy amint az ősök, a felvidék protestáns rendei tervezték: evangélikusnak, magyarnak, nemzetinek, a tudományos haladás, felvilágosodás, közművelődés egyik zálogának, féltett kincsének és letéteményesének kívánja látni a messze századok késő jövendőjében is! Uram Isten! Micsoda kor létesítette a régi s mi más kor ez uj intézetet! Taborjáró hadak, fegyverek zörgése, harci zaj, bajnoki elszántság érzésvilága közt születik meg az akkor, az adott viszonyok közt csodásan nagy gondolat: hogy a felvidéknek valamiben még hija van. hogy Sáros, Zemplén, Abauj, Gömör, Borsod s a többi felvidéki vármegyék közéletében van valami űr, amit a tudomány Géniusza tud csak betölteni, és az evangelikus vallás üldöztetése korának sajátos eszmevilága mintegy az elégtételadás nemesi kötelességérzetével párosulva érzi és vallja nyíltan azt a meggyőződést, hogy a tudományos művelődés amaz uj intézménye, amely a Felvidék kulturéletében múatkozó ürt betölteni van hivatva, csak evangelikus jellegű lehet! Nosza ad junk, áldozzunk hát a közművelődés hiányzó oltárára és legyen ez az oltár annak az egyháznak az őrizetére bizva, amely vallásos meggyőződésért tűrt, szenvedései közölt vért izzadva is, utolsó verejtékcsöppjével is a nemzeti közművelődés oltárán áldozott. íme — m. t. Ünneplő Közönség! — a régi kollégium, és benne a régi főgimnázium dióhéjba szorított története! Es most, hogy a régi törzsökös, uj életerős hajtás fakadt, a felekezeti béke, a kölcsönös méltányló megértés; az 1848: XX. t c. lassú bár, de fokozatosan érvényesülő megvalósulása áldott korszakában a magyar nemzeti állam lépett a felvidéki rendek helyébe, nem kevesebb felismeréssel, nem kisebb áldozatkészséggel támogatva a fentartó evang. egyházi hatóságot e díszes, nagy mű létrehozásában. Szálljon érette áldás a minden jó adomány Urára, Istenére! Szálljon áldás a magyar királyikormány vallásés közoktatásügyi miniszterére, akinek a komoly közművelődési szükségletet {elismerő bölcsességéből táplálkozó bőkezű támogatása tette lehetővé, hogy az ige testet öltsön. Szálljon érette áldás a nagy mű kivitele körül fáradó kollégium igazgató-választmányra s ennek élén a kollégium példás buzgósággal, lankadatlan ügy szeretettel fáradó felügyelőjére ! Szálljon érette áldás a nagy mű befejezésén örvendő tanári karra s annak most annyira boldog, fáradhatatlan, kiváló vezérére: a főgimn. igazgatójára! S a midőn most, ez ünnepélyes pillanatban mint a tiszai ág. h. ev. egyházkerület püspöke, az uj eperjesi ág. h. ev. egyházkerületi kollégium uj főgimnáziumát az Atya, Fin és Szentlélek egy igaz Isten nevében f megáldom, a mindenütt jelenvaló Isten Szentlelkének ihletett lélekkel segítségül hívása mellett f felavatom és a magyar nemzeti közművelődés, a valláserkölcsi nevelés, a józan tudományos haladás, a társadalmi béke és az evangelikus egyházszeretet céljaira rendeltetésének Isten szent nevében f ünnepélyesen átadom: lelkem buzgó imában száll az egek Urához, kérve és szentül fogadva tőletek, nemes kollégiumi igazgatóválasztmány, szeretett és t sztelt tanári kar és nemes ifjúság, elvárva és megkívánva: ez uj otthonban, ez uj otthonért való minden munkában járjatok a régi szellemben, az ősprotestáns hűség, igazság, türelem és forró honszerelem kipróbált szellemében; legyetek tüzesek, elkesedők, rajongók a nemes eszményekben, hősök és hitvallók az egyház és tudomány és honszerelem igazaiban, bölcsek a muló esztendők szellemkincseiben, és szerető, szelid lelkűek az eszményekért lángoló lélek igazainak keresésében. Neveljen ezentúl is ez iskola —, mint nevelt hajdan es nevelt ez ünnepélyes percig — komoly, valláserkölcsi világnézetben edzett, távol minden szélsőségtől, a józan haladás kipróbált arany középútján igyekvő, a történelmi, társadalmi és tudományos igazságokért fortiter in re, sed suaviter in modo lelkesülő hazafias és erkölcsös jellemeket és akkor a megújhodott századok közszelleme boldogan fogja őrizni az ősöktől kapott szellemörökséget és uj otthonában boldogan fog fejlődni az ősi főgimnázium Isten dicsőségére, haza és egyház javára! Legyen úgy ! Ámen ! Ámen ! Az ünnepély 4 ik pontját a főgimnáziumi Dalkör töltötte be Borsody Károly tanár vezetésével a Himnuszt adva elő. Majd Gömörv János igazgató mondotta el ünnepi beszédét, melyben az eperjesi kollégium viszontagságos történetére is kiterjeszkedett s fogadást tett, hogy az intézetet a regi szellemben fogja vezetni es felvirágoztatni. Vöröss Sándor tanár szép szavalata volt kiegészítő része az ünnepi beszédnek, ki is Schöpllin Géza tanar ez alkalomra irt gyönyörű költeményéi: ,,Avató ének"-ét adta elő. (K költeményt is közölni fogjuk.) Befejező ének, a Szó at előtt szebbnél szebb, lelkesebbnél lelkesebb üdvözlő beszédek hangzottak el. Semsey főispán a vk. miniszter nevében, Vick Béla vallástanár a róm. kath. hitközség és iskolaszék nevében, a görög kath. tanítóképző, az eperjesi ref. egyház, a két izraelita hitközség, a sárosi egyházmegye, a főigazgató, a testvér tanintézetek, a kir. kath. főgimnázium képviselői üdvözölték a főgimnáziumot uj otthonában. Ezen üdvözléseket Korbely lelkész köszönte meg. Az ünnepély után 150 ter tekes bankett volt a a Feketesasban, ahol igen sok felköszöntő hangzott el. Gömöry igazgató Geduly püspököt Korbély lelkész gr. Zichy minisztert es Semsey főispánt éltette s igen sok lelköszöntőben volt resze Gömöry János igazgatónak, aki azt a nagy tiszteletet, ragaszkodást és szeretetet nagy s önfeláldozó munkájával meg is érdemelte Több mint 120 sürgöny is érkezett Berzeviczy Albert a kollégiumnak volt tanítványa s egy ideig tanárától, Dr. Horváth Ödön volt tanár, dr. Meskó László. Scholtz püspök volt tanittanitvány s még sokan fejezték ki szerencse kivánata'kat. Hallgassa meg az Ur a sok fohászt, teljesítse a hű szivek kivánságát, Sionunk egyik oszlopának megerősítésére s boldog jövőjére. ^y Zászlóavatás az eperjesi Kollégium főgimnáziumában. »A múlt velünk — előttünk a jövő.» Schöpflin Géza. Ennek a gondolatnak jelében indultak meg és folytak le azok a szivet, lelkek megindító ünnepségek, amelyeknek keretében itt, a martirok véráztatta földjén iíjuságunk zaszlaját és kollégiumi főgimnáziumunk uj épületét felavattuk. Ez a gondolat volt az, ami méltán dagasztotta a fenséges jelenetekben bővelkedő ünnepeken résztvevő, egyházunk fényes múltján eltűnődő, jövőjében erős szivvel bizakodó evangélikusok keblét. És ne gondolja senki se,