Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)
1911-10-14 / 41. szám
387 EVANGE LIK US ŐRÁLLÓ ~ 1911. tando papi fizetésből és nem a jelenlegi kongruás (1600 K-nyi) fizetésnél — welch' eine Wendung ? — nagyobb papi (2400 K-ás) nyugdíjból, amely non sensen s taíán európai unikumon is segíteni kell a papi javadalmazás ügyének elhalaszthatatlan rendezésével! Ám legyen elég! Bocsánat a bőbeszédűségért! Fejezzük be sorainkat azon őszinte és hő kijelentessel, hogy ha a jó Isten kegyelméből, aki az emberi szíveket megpuhítja s jóra indítja, a munka méltatásául az elegendő testi kenyeret az ev. papság megkapja, m>nt a földi országban való boldogulhatásának egyik föltételét — minden emberi nógatás, ösztönzés és utasítás nélkül, főtendőjének fogja tartani, amint azért eddig is tartotta, amennyire lehetett, az Isten országának e földön keresését, munkálását és terjesztését, hogy az Isten akarata az emberi szivekben — Ezekiel 36., 26 s 27. v. értelme szerint — az isteni szent igéret s adomány szerint teljesedjék. Ez egyik útja annnak, hogy a főpapokból —, mint Hock János, ama régi egyházi atya által rajzolt kép nyomán vázolta a képviselőházban, a kultusz vita idején nemrégiben, — aranypapok váljanak, kiknek nem a pénzök, nem is egyházaik szent edényei, de a szivök van s legyen is aranyból, amelynek fényénél a hivek is meglátják s megismerik az Ige diadalmas igazságait s buzgó hittel és hő szeretettel sereglenek s vonulnak be vezetők s vezetettek egyaránt abba az erös várba, mely is az Isten, kinek jobbján ül s trónol a béke Fejedelme, azon egyszülött fiu, ami Üdvözítőnk s oltalmazónk minden poklok kapui ellen 1 Krupecz István, honti ev. alesperes. Megjegyzések. A Luther-társaság beszterczebányai gyűlését mi is szóvá tettük. Elmondottuk az ünneprendezés külső szépségeit, de nem hallgattuk el azt a soknak feltűnő hiányát sem, hogy formális volt az elnöki megnyitó is. merőben indifferens tárgyakról, szóltak a felolvasások is, s a társaság jubiláris évfordulóját kellőkép senki se domborította ki. Most Horánszky Aladár theol. tanár úr oly kíméletlen kritikát mond az Ev. Lapban nemcsak általában a Luther társaság vezetéséről, hanem különösen is az elnöklő püspökről, amelyet nem szabad szó nélkül hagynunk. Mi nagyon tiszteljük a pozsonyi tanár urakat, de még jobban tiszteljük azt a határt, a melynél a jogos kritikának meg kell állania. Ha püspökeink óriási elfoglaltságuk dacára is szinte erejükön felül vállalkoznak a közhasznú intézetek vezetésére is, ezért őket csak a legnagyobb elismerés illeti meg. Tudjuk, hogy a L. T. világi elnöke éppen olyan váratlanul köszönt le ítténi, mint kerületi elnöki tisztéről. Az egyházi elnökre szakadt egyszerre minden teendő. Ha figyelme nem terjedt ki mindenre, talán azért mégis csak köszönet illeti meg, hogy egyáltalán kiterjedt a jóakaratú ügyvezetésre. Ne kedvetlenitsük el vezető embereinket s Pozsonyból ne kezdjenek ki mindenkit az utóbbi időben tapasztalt, kíméletlenséggel. Ezt nemcsak közegyházunk, hanem a pozsonyiak érdekében is mondjuk. A papi tisztesség nevében szólította fel Kovácsi Kálmán rákospalotai lelkésztársunk a bányai kerület közgyűlésén Szeberényi Lajos csabai lelkésztársunkat, hogy az Achim András tragikus esetével kapcsolatosan az újságokban reá szórt vádak alól tisztázza magát. Kinos volt az ügy nagyon s alig volt ember, aki nem érezte volna, hogy a mi jó Kovácsi barátunk túllőtt a 379 célon. Ne üljünk mi törvényt egymás felett, mert van aki mindnyájunkat megítél az ő igazsága szerint. De a papi tisztesség nevében csakugyan megmondhatná Kovácsi Kálmán lelkésztársunk Kovácsi Kálmán országgyűlési képviselő urnák, hogy nem szabad egy papnak eltűrnie az olyan megítéléseket, amilyeneket a Budapesti Napló szept. 22. és okt. 10. számában róla olvastunk. Ugy látszik, mégis csak igaza volt a bányakerület elnökségének, amikor óva intette a képviselőségtől a a lelkészeket. A theohgiai oktatás re formjárói már nagyon sokat írtak és beszéltek. 1 Talán ez a sok beszéd az akadálya a józan rendezésnek. Ha megfigyeljük, amit csak a legutóbbi időben e tárgyról a bányakerület püspöke, Masznyik Endre, Zsilinszky Mihály, Sztehló Kornél s Hornyánszky Aladár mondott, s ha hozzávesszük még az országos tanáregyesületben elhangzott tanulmányokat, beszédeket és megjegyzéseket: aligha jöhetünk más megállapításra, Ü int arra, hogy ez a kérdés még ma sem érett meg a döntésre. Az; egyetemes~gyűlés tagjait óva intjük a végleges állásfoglalástól. Hadd érjen a dolog még egypár éven át, hogy jó és ízes lehessen óhajtott gyümölcse. Az érlelés munkájához legközelebb mi is hozzá kívánunk járulni egy pár tanulmány közlésével. Az államsegély ebben az évben 140000 koronával lesz több, mint volt tavaly. Mire forditsukfa többletet? három célt jelölt meg a miniszteri leirat: az adózás csökkenését, a nyugdijalapot és a közigazgatást. Szó lehetne még a lelkészek személyes pótlékainak emeléséről és a theol. tanárok fizetéséről is. De ezekről még se lehet szó, mert a miniszteri leirat egyenesen megjelöli az államsegély célját. De'nem is szükség fezekről szólanunk. Hiszen a lelkészi fizetések javításának egyetlen helyes és biztos módja csakis a gyülekezetek erősítése lehet. Levenni a hivek válláról a terhet a legjózanabb politika, ami csak lehetséges. A lelkészek javadalma nem állhat borravalókból, amelyek el is maradhatnak. Erős gyülekezetek kellő fizetést tudnak biztosítani. A nyugdíjintézet sincs még rendben. Erre tehát csakugyan kell a pénz. Hanem a közigazgatásra nem adnék semmit. Hiszen mióta ennek díjazására ezreket fordítunk, — tisztelet kivételeknek — a közigazgatás vezetői semmivel se lettek buzgóbbak, a közigazgatás egészében se nem gyorsabb se nem pontosabb, se nem jobb. Sőt, minél tovább emelgetjük az előljáró papok javadalmát, annál inkább növekszik az a veszedelem, hogy nem a buzgóság, hanem a haszonlesés lelke vezethet egyeseket a haladás lépcsőjén, s a jövedelemért lanyhaságra, elnézésre, s igy a közigazgatás rontására is hajlandók lesznek a gyengébb jellemű! emberek. — A tanárok fizetését emelje és egészítse ki az állam.. Mi pedig minden erőt a gyülekezetek erősítésére fordítsunk. Ev. nek 1914-ben újból felosztását helyesebb mederben és módon célozza. Közölte lapunk a f. évi egyetemes gyűlésén tárgyalandó erre vonatkozó szabályrendelet tervezetét, Bartos lelkész testvér alapos hozzáértéssel megirt és mély gondolkodásra valló cikkét, úgyszintén Scholtz bányakerületi püspök úrnak, ha nem tiltakozó, de legAz egyetemes aöóalapi segély kiosztásának kéröéséhez. Irta Wagner Ádám, ráczkozári lelkész. Megindult a mozgalom, mely az adóalapi
