Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-02-02 / 5. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. február 2. 5. szám, MÄMSLIIUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó cí­mére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közle­mények Scholtz Ödön lelkész rovatvezető címére Ásfalvárat (Sopronra, küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, = NYÍREGYHÁZ Ä. = Főmunkatársak: NOSZKÓ ISTYÁK rákoskeresztúri és SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkészek. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : >Quo ruitis ?« Irta: Stráner Vilmos. — Memento — Külmisszió. Rovatvezető Scholtz Ödön. — Üzenet. Selélet. — Irodalom : Raffay Sándor Magyarázatos Uj-testámentoma. Pályázatok. — Hirdetések. „Quo ruitis?" . . . Londonnak, az óriási világvárosnak van egy olyan speciálitása, a milyet és a milyen­hez hasonlót az egész világon alig találha­tunk. Ez az u. n. nHydepark. 1 1 Igazi, telivér angol különlegesség, az angol leleményes­ségnek, praktikusságnak egészen sajátszerű, mondhatnánk csudálatos berendezése. Ä »gon­dolat, vélemény-és szólásszabadságnak klasz­szikus földje." Nincs az az exotikus növény, nincs az a csodabogár, mellet itt — mintáz emberi elme productumát — meg nem lehetne találni. Ä „Hydepark" u. i. London városának az a semleges területe, melyen bárkinek bár­mit szabad beszélnie. R város tulajdonát ké­pező, meglehetős nagy kiterjedésű területen számtalan kis, helyéről el is mozdítható emel­vény van fölállítva. Ä kinek kedve tartja, egy ilyen emelvényt a lábai alá kerit és on­nan azután kénye-kedve szerint beszélhet, kiabálhat, ordítozhat, a mit és a mennyit csak tud és akar: okosat, bolondot; jót-rosszat; isteneset, istentelent. Ha tetszik politizálhat, prédikálhat, izgathat. És őt ebben senkinek megakadályoznia nem szabad. A „szónokok 11 a rendőrség oltalma alatt állanak. Mihelyest valaki a „hallgatók" közül ezen »rend* ellen vét, a nagy számban elhelyezett rendőrök és detektívek azonnal lecsípik és a törvény elé állítják. Csudálatos egy világ! Itt, az egyik emel­vényen, egy véresszájú, dühöngő anarkista ordítozza: Akasszátok föl a királyokat — első sorban persze magát az angol királyt! Pisztolyt, gyílkot, bombát a minisztereknek, az uraknak, a gazdagoknak, a rendőröknek, mindenkinek, aki nem anarkista'J Ott — talán a i közvetlen szomsédságban, egy lelkes ha­zafi válogatott szavakban magasztalja a mo­narchiát, a királyt, a kormányt, az alkot­mányt, a rendet! Itt egy rajongó vallási szek­tának „apostola" vagy prófétája" kenetteljes szavai nyomán a hallgatók egy részének aj­káról lelkes „Ámen" vagy „Hallelujah" kél í Ott, és talán a közvetlen szomszédságában, egy őrjöngő atheista kiáltja rekedtre a tor­kát : Nincsen Isten ! Nem kell vallás ! Gyalá­zat, megvetés, halál a képmutató, gaz, csaló papokra! Itt az üdvhadseregnek egy tisztje gyújt rá egy utcai ének dallamára készült szent énekre, mellette tíz lépésnyire a „High Church" egy lelkes híve magasztalja a hiva­talos egyház egyedül üdvözítő erejét. Itt egy keresztyén hittérítő lelkesít a pogánymisszió szent ügyéért, amott egy buddhista tör lánd­zsát a „Nirvana" mellett. Ä föl-alá hullámzó „közönség" meg­oszolva egy része itt, másika ott verődik kisebb-nagyobb csoportokba és hallgatja kí­váncsiságból/vagy érdeklődésből, mosolyogva, ellentmondva vagy helyeselve a különböző, sokszor csodálatosnál csodálatosabb eszmé­ket hirdető „szónokokat." Egyik-másik mel­lett egészen el is megy. De őt ez nem bántja. Hangosan kiabálva és hadonászva beszél, be­szél tovább, mig bele nem fárad, anélkül, hogy valaki ügyet vetne rája. Nem baj! Hi­szen ezeknek a szónokoknak egy igen nagy része megelégszik azzal, ha — Önmagát hallja beszélni. Mert a fő az, hogy a mi a szivét nyomja, azt kimondhassa és ezáltal könnyitseu — magán. Ä „Hydepark" olyanféle berendezés, mint a gőzgépen a szelep, mely a fölösleges és veszélyes gőzöket és gázokat kibocsátja, hogy robbanás ne történjék. Ä „Hydepark"­nak Londonban az egyesekre és a társada­l

Next

/
Oldalképek
Tartalom