Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-26 / 35. szám

VII. év. RákoöKeresztur (Budapest mellett) 1911. augusztus 26. 34. szám. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztősége címére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. BH Eü EH BH FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTYÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr. t§3 Főmunkatárs: ED SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre 6 K Negyeöévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér, ül Hiröetés ára olöalanként 40 korona, g TARTALOMJEGYZÉK: Vezéreikk: Az egyházi fegyelemről. Irta Jancsuskó László. — Cikkek: A dunáninneni evang' egyházkerület közgyűlése. — Az Egy. Alk. 251—253. 255 §§. és az tgyet. adóalapi segélyosztás. Irta Bartos István. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Az egyházi fegyelemről. A mult hetekben egyházi lapjainkban „Katholikus temetés evangelikus pappal" — különben nem preciz — cim alatt egy, ha nem is szenzációra, de mindenesetre kuriozitásra számitó hirecske jelent meg, mely elhunyt róm. kath. keresztyénnek evangelikus pap által való eltemettetését regisztrálta. A cikkecske az illetékes róm. kath. plébánost vallási türelmetlenséggel vádolja, miután állitólag azért tagadta meg a kath. vallású asszony eltemetését, mert az illető ev. vallású férfival élt vadházasságban s a halotti szentségeket fel nem vette. Nincs szándékomban ezen esethez hozzászólani, miután azonban tudom, hogy nem sporadice, de elég gyakran fordulnak elő azok az esetek, hogy a r. kath. plébánosok egyház fegyelmi okokból megtagadják saját hiveiknek a kath. egyház ritusa szerinti eltemettetését s a halott hozzátartozói azután a mi egyházunk papjainak segédletét veszik rendszerint igénybe: szükségesnek tartom e kérdés nyilvános tárgyalását s ennek alapján, ha lehetséges, oly irányelvek fixirozását, melyekre hasonló esetekben mindannyian támasz ko d hatnánk. Eleve megjegyzem, jól tudom én, hogy az ev. lelkész saját egyháza szelleme s a krisztusi szeretet és könyörületesség ellen vét, ha az isteni Ige vigasztalásáért hozzáforduló másfelekezetbelieket ridegen elutasítja magától s pap létére megtagadja a fájdalomtól s gyásztól sújtott hátramaradottakkal az emberi részvétet, szánalmat és együttérzést. Ámde ne feledjük el, hogy a kath. plébánosok legnagyobbrésze nem vallási türelmetlenségből, hisz saját egyháztagjaikról van szó — hanem érthető és jogos egyház fegyelmi okokból tagadják meg rendszerint híveik r. kath. szertartás szerint való eltemettetését, a mire különben is egyházi főhatóságuk szigorúan kötelezi s kényszeríti őket. Érthetőnek s jogosnak találom eljárásukat nemcsak speciális r. kath, hanem általán egyházi szempontból is. Mert ugyebár^ l^a az egyház a helyes valláserkölcsi élet gyakorlására szövetkezett hivők összesége, kik ugyanazon hitelvek alapján kivánnak üdvözülni, ugy méltán elvárhatja minden egyház, s megkövetelheti minden tagjától, hogy az egyháza elveinek a saját élete berendezésében is érvényt szerez s azokhoz stricte és öntudatos elszántsággal ragaszkodik Eleven s cselekvő tagja egyházának csak addig lesz, mig egyháza vele szemben támasztott követelményeinek mindenkoron eleget tesz! Fájdalom, a mai kor embere elvesztette kontaktusát az egyházzal. S ez áll nemcsak a katholikus, hanem kiváltkép az evangelikus emberre is. Ma általánosságban nem veszik komolyan az egyház követelményeit s különösen az egyház üdvintézményei, a sákrámentomok iránt találkozunk oly nagymérvű indifferentizmussal nemcsak a vallás ellenségeinek müveitjei, hanem a köznép között is, hogy minden egyháznak, a mely komolyan veszi a maga hivatását, feltétlenül tennie kell valamit ezekkel szemben. S ezért, hivatásának komolyságába vetett hit által vezéreltetve, követeli meg a római egyház, hogy annak minden tagja éljen az egyházi kegyszerekkel: a gyónással, egyházilag megáldott házassággal, utolsó kenettel, melyek náluk szentségszámba mennek, mert a ki nem teszi, nem tekinthető róm. kath. keresztyénnek s nem igényeiheti, hogy elhalálozása esetén saját papja által beszenteltessék. Logikus következménye ez a csak névleg keresztyén embernek egyházával