Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-26 / 35. szám

316 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. szemben tauusitott viselkedésének. S ki tagadhatja. hogy a római egyház csak önmagahoz konzekvens, a midőn azt mondja: „ha nem kellettem neked, ha megvetetted üdvintézményeimet életedben, nem segit rajtad a szentelt viz halálodban sem s igy eo ipso mellőzöm azt." — S ez kérem nem vallási türelmetlenség, hanem a saját igazságába vetett hitből folyó következetes és becsületes álláspont. Más kérdés most már, hogy helyesen cselekszünk e mi ev. lelkészek, ha a róm. kath. egyház ezen fegyelmi jogát semmibe sem véve, keresztyénileg elparentáljuk azt, ki a mellett, hogy a mi egyházunkhoz nemcsak hogy nem tartozott, iránta soha, semmiféle érdeklődést nem tanusitott, sőt ugy lehet, hogy a mi egyházunkat is semmibe vette, intézményeit tévelygésnek tartotta és soha, semmi körülmények között nem lett volna rábirható hogy egyházi, közösségünkben keresse az üdvhöz vezérlő utat. En azt tartom, hogy nemcsak nincsen jogunk, de egyáltalán nincs is elfogadható okunk sem, hogy beleavatkozzunk egy más ker egyház fegyelmi eljárásába s emberi Ítéletre való tekintettel, esetleg a mai talmi-liberális irányzat tapsaira éhesen cselekedjünk olyat, a mit az érdekelt egyház lelkiismerete tilt! Egy szempont menthetné eljárásunkat, ha evvel egyházunknak teszünk szolgálatot. K hittől vezéreltetve jártam el magam is több esetben hasonlóképen. De gyümölcseit — fájdalom — nem láttam. Sőt ellenkezőleg! Ugy lehet, hogy mindenre kész engedékenységünk megrontója lesz sajat egyházunknak. Hisz ki tagadhatja, hogy az egyházi esketés mellőzése, a vadházasságok nem ép ritka esetek egyházunkat»? Ha már ezekkel szemben nem járunk el kellő szigorral, legalább respektáljuk más felekezetek ehhez való jogát, mert különben az idegen egyházak fegyelmi eljárásaival szemben - tanusitott jóakaratunk csak saját gyengeségünknek lesz tanúbizonysága! Nem tehetek róla, nekem az a hitem, hogy a mai korban erős egyházi fegyelemre van szükségünk. Szükségünk van nevez tesen arra, hogy azokkal szemben, kik tudva és akarva helyezkedtek az egyház szokásaival, törv. nyeivel s követelményeivel szembe, megszüntessük az indokolatlan engedékenységet, mert ez által csak szankcionáljuk az egyház üdvintézményeit negligáló eljárásunkat s minden ily esetben való asszisztálással hathatósan aegitjük megásni saját egyházunk sir ját. Titel. Jancsuskó László. A öunáninneni evang. egyházkerület közgyűlése. A dunáninneni ágost. hitv. evang. egyházkerület ez évi rendes közgyűlését Pozsony városában augusztus hó 24-én és 25-én tartotta meg a kerületi képviselők élénk részvétele s Dr. Baltik Frigyes .püspök és Laszkáry Gyula ker. felügyelő siker elnöklete mellett, A gyűlést aug. 23-án d. u. 5 órakor a szokásos előértekezlet előzte meg, ezt pedig két napig tartó bizottsági ülések, a melyeken a közgyűlés tárgyai előkészíttettek. Az előértekezleten Dr. Baltik Püspök a fontosabb ügyeket ismertette meg, ezek közül: a selineczbányai tanítóképző intézet szervezése, a lelkészválasztási szabályrendelet azon passusa, — a mely az egyházaknak szabadválasztási jogát korlátozna s a kerületi elnökség azon diskret.ionális joga a melylyel a jelöltek közül fontos egyházi (?) okoknál fogva azt törülheti, a kit jónak lát, mely intézkedése ellen a kerületi közgyűléshez felebbezni lehet s addig pedig a lelkészválasztás felfüggesztendő, — nagyobb vitát provokált. — Régi tengeri kigyó ez, a mely már majd az összes kerületek gyűléseit, egyházait s lapunk hasábjait is sokszor logíalkoztatta s a mely kérdést ugy látszik, az egyházak autonómiának teljes sérelme nélkül, dacára minden tiltakozásnak elintéztetni — sajnos nem fog. S ha bármely kis sérelem esik e tekintetben az egyházak autonómiáján, az leginkább a lelkészi kar széthúzásán, sokszor csendes visszavonulásán, sokszor teljes közönyösségén mult, vagy múlni fog. — Báró Láng Lajos védi a szabályrendeletet 3 kéri a kerületet, hogy a mit nagy gonddal sok vajúdás után egyszer megalkotott a kerület, ne rontsák el legalább addig, a mig ok arra nincs, a mig e tekintetben az elnökség részéről egy egyházközség sem szenved sérelmet. — Farkas Géza nagyszombati lelkész és Mirkovics Rezső nyitrainogyei felügyelő védik a egyházközségek szabad választási jogát s kéri a revisiót, ezen kívánsághoz csatlakozik Szekerka János nyitrai esperes, — még Beniczky Ái'pád, Farbaky István, Dr. Kéler Zoltán Báró Láng nézetéhez csatlakoznak. — Dr Baltik püspök ismerteti az előzményeket, hogy e szabályrendeletet annak idején 9 egyházmegye közül — 7 elfogadta s csak azután fogadta el a keiület, az egyetemes gyűlés sanclionálla s most annak kinyomatása van soron s ha valaki revisiót óhajr, tessék azt alkolrnányos úton a gyűléseken kívánni s a jövőben ide hozni. — Különben a kerületi elnökség diskrecionális jogáról lemondott suta kerületi közgyűlésnek engedte át. — Báró Láng még egyszer nyugalomra int s a püspök előadása után kéri az értekezletet, hogy e kérdés felelt napirendre térjen. — A közgyűlés másnap reggel a nagytemplomban tartott isfenuliszlelettel kezdődött, a melyen Albiecht Géza nagysz mbali lelkész Lukács 22. 31—32 alapján mondott egyházi beszédet: .A hit küzdelem, 1. elten sege. a sátán, 2. vizére a megváltó, 3. segítője az egyház." Ezek voltak tétele/, a melyekről elmélkedett. — Az istentiszteletet a pozsonyi evang. vegyeskar igen szép, preCizen előadott eneke fejezte be, A kö'/gyülés a lyceumi tornateremben tartatott meg. Dr. Ballik püspök imája után Laszkáry ker. felügyelő megnyitójában visszapilantást tesz az elmúlt közigazgatási év nevezetesebb eseményeire, ezek között különösen a zsolnai ünnepi gyűlésre — két veszélyt említ, a melyek egyházunkat fenyegetik, az egyik a régi: