Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-08-26 / 34. szám

VII. év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 1911. augusztus 26. 34. szám. ^ 0 ßALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési őijakat, hirdetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztőség-e cimére Rákoskeresztú

r Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére Ágfalvára (Sopronmegye) külöenöők. Bi BH EH FELELŐS SZERKESZTŐ:^ NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JÁNOS ny. lelkész. Rákoskeresztúr, ig Főmunkatárs: EH SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre . . . . 12 K Félévre 6 K Negyedévre .... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. El Hiröetés ára oldalanként 40 korona, m TARTALOMJEGYZÉK: Vezércikk: Suum ehique. Irta Gyalog Istrán. — Cikkek: Dr. Baltazár Dezső a tiszántúli ref. egyházker. uj püspöke. — Az Egy. Alk. 251—253. 255 §§. és az egyet, adóalap! segélyosztás. Irta Bartos István. — Belélet. Pályázatok. — Hirdetések. Suum cuique! — Nyilt levél a kongruás testvérekhez. — „Száraz ágon, hallgató ajakkal, meddig ültök, csüggedt madarak? . . " Ez az első szavam hozzátok. Testvéreim. És talán nem is választottam meg valami roszszul idézetemet. Mert bizony száraz, puszta, leveletlen ág az a társadalmi állás, a mely nekünk osztályrészül jutott. Disze gyümölcse, — semmi. Rendeltetése fontos, feladata nehéz: melegít másoknak 8 mig lobogó lángja fűti a gyilkos léget, önmagát emészti fel. Bizony száraz ágon ülünk hallgató ajakkal. Csókra az ajkunk, mint a banatos madár csőre. Hiszen, ha szomorkodunk is, csak legalabb ne hallgatnánk ! Néma gyereknek az anyse t rti szavát. Könnyen azt hihetik, semmire sincs szükségünk. Nem is adnak semmit, legfeljebb egy kis cukros izes medicinát. De csoda-e, ha orvossággal kínálgatnak bennünket, mikor egyre c.-ak üldögélünk ? Betegszéken lustálkodva, szemlélődve, sóhajtozva még senki se nyert csatat. Csak mozgás visz előre. A tétlenség: halál A munka élet. A tihanyi hegyen hiába lesed a visszhangot, mig magad nem kiáltottál. S bizony ott is más világ van már mint volt régen. Hajdanában még a suttogást is visszaadták az apátság falai. Manapság — jó tüdeje legyen annak, a ki a tihanyi akusztikát a maga csodálatos szépségében élvezni akarja. Exempla vocent. Ha csüggedt madarak módjára csak hébe-hóba,, akkor is csak féltüdővel, álmos, bizonytalan hangon zengünk egy-egy nótát: ugyan ki figyelne ránk? Ugyan kit érdekelne, hogy mi mit dalolunk ? „Nem ugy van már, mint volt régen, más csillag ragyog az égen., Hajdanában a méia holdvilágnál lágy húrokat pengető, merengő troubadour volt a közönség kedvence. Ma — nagy dobot kell döngetni, basszkürtöt kell h »rsogtatni, ha azt akarja valaki, hogy észrevegyék. Hiszen, ha ezt nem is tesszük, de önérzetes, határozott hangon beszélni talán csak szabad. Miről is van szó tulajdonképen ? Megmondom : a papi kongrua felemeléséről^ és a tisztességes korpótlék életbeléptetéséről. Értendő pedig ez a felemelés és életbeléptetés ugy, hogy a kormány hallani se akar róla, mi pedig sürgetjük, követeljük, tovább elodázni nem engedjük. Sürgetjük, követeljük, — de nem azért, mert éhesek vagyunk (ez a mi privát pechünk) hanem igems azért, mert rászolgáltunk, azért, mert a mostaninál jobb dotáció megillet bennünket. S épen ez az a punctum saliens, a mi engem felszólalásra késztet. Nem azért sürgetem én a kongrua felemelését, mert szükségünk van rá, hanem azért, mert önmagával jön ellenkezésbe a XX. század kultuszminisztere, ha nem biztosit anyagi függetlenséget annak a papi karnak (specialiter: protestáns lelkészi karnak) a melynek lelkes és tudós ősei alapozták meg Magyarország kulturáját, s a mely nélkül általanos kulturát csinálni, szociális bajokat orvosolni, közmegelégedést ápolni, fejleszteni ma se lehet. Eszemben sincs idegen tollakkal cifrálkodni. A lelkiismeretesen munkálkodó jegyző nagyban előmozdíthatja községének, vagy községeinek anyagi felvirágozását. Am azt hiszem, azon már tul vagyunk, hogy mindent a mindenható pénztől várnánk. Szükségtelennek tartom hosszasabban