Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-05-20 / 20. szám

VII. év. '

s Nyíregyháza, 1911. május 13. 19. szám. EVANGELIKUS ÜRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját NAD ASSY JÁNOS szerkesztő helyettes címére kell küldeni. Ä bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Scholtz Ödön lelkész, rovatvezető címére Ágfalvára (Sopronm.) küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Szerkesztő-helyettes: NÁDASSY JiNOS ny. lelkész. Főmunkatárs : SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. # Hirdetés ára oldalanként 40 korona. « TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk: Székfoglaló beszéd a tiszai ág. h ev. egyházkerület püspökigtató közgyűlésén 1911, május 16-án. — Püspök-igtatás a tiszai egyházkerületben. — Tárca : Rz uralkodó egyház visszaélései elleni küzdelmek. (Vége). — Külmisszió. — Belélet. — Pályázatok — Hirdetések. Székfoglaló beszéd fj j a tiszai ág. h ev egyházkerület püspökigtató közgyűlésén, d v% 1911 május 16-án' M Méltóságos Egyházkerületi Felügyelő Ur! Méltóságos és Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés! Rz én Uram és főpásztorom, a Jézus Krisztus szent testének és vérének vétele, az ő oltára előtt mondott főpásztori eskü, püspöki és espet esi-kari áldás és buzgó imádság által megszentelve, — az engem, mint Krisztus érdemetlen szolgáját kitüntető fényes bizalomnyilvánitás által megbűvölve, a reám váró felelősségteljes, súlyos feladatok terhe előtt megdöbbenve : ugy állok itt e fényes gyülekezet előtt, mint aki gyöngesége érzetében lelkének minden szálaival igyekszik megragadni ama láthatatlan égi jobbot, magasztos, de terhes, fennkölt, de felelő sségteljes uj feladatköréhez buzgó imádság lelkével kérve az áldás és segedelem, az erő és szeretet lelkének gazdag kiáradását én reám. nem magamért, de immár kormányzati gondjaimra bízott, forrón szeretett egyházkerületemért, annak minden tényezőjéért, munkásáért, egyházaiért, iskoláiért. Előttem áll a nagy apostol intelme, a mint égi utmutatás szavával kiált a pásztorokhoz s ha hozzájuk, oh mennyivel inkább hozzám e pillanatban: „R reád bizott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó szentlélek által" (II. Thim. 1. 14), előttem a Nagy Konstantinnal harcoló vitézek égi symboluma, a Krisztus keresztje, a mint azt ugyancsak a nagy apostol tolmácsolja az isteni ige erejével : „Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze", — előttem a régi apostoli útravaló . . . talán sok a gyönge emberre, talán elég egy egész földi hivatásnak és még mindig kevés Istenországa gazdag eszményi világának megvalósítására: „Kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből." Äh, a Jézus Krisztus örökké áldandó szent nevében vitézkedni, semmi egyebet nem ismerni annál, hanem az ő szent nevében áldani és szentelni, inteni és erősíteni, tanácsolni és munkálkodni, küzdeni és jutalmazni, vezetni és vigasztalni, — Kezünkben az ő zászlajával, kezünkben a kormányruddal háborúságokon és nélkülözéseken, akadályokon és bonyodalmakon keresztül abban a tudatban mind előbbre és előbbre hat( Ini, mindig lelkesülni, mindig lelkesíteni abban a szent tudatban, hogy „e jelben győzünk" — óh lehet-é ennél szentebb, de egyúttal nehezebb, áldottabb, de egyúttal munkásabb életfeladat?! És ha végigtekintek elődeimnek fényes névsorán, a reformátori lelkű Xylander István és Zabler Péter, a hite szabadságáért akár