Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-04-27 / 17. szám

153 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1911. évi 751. sz. rendeletével, mely szerint a belügyminiszterrel történt megállapodás értelmében iskolai egyesületek alapszabályai jóváhagyás végett a V. K. M.hoz terjesztendők fel s ilyen egyesületek csakis önmüvelődési, önsegélyezési, testedzési és szórakozási célokra alakulhatnak és csak 40 nappal a felterjesztés után kezdhetik meg működésűketEllenkezik továbbá a Rtt. 26. pontjával, melynek értelmében iskolai egyesület üléseit csak az intézet épületében tarthatja. A kongregáció alapszabályait felső tanhatóságunk jóváhagyó záradékkal el nem látta, hivatalos helye pedig a karmelita templom emeleti kápolnája s ideje a kisebb kongregáció számára szombaton fél 6-tól fél 7-ig, közel ahhoz az idöhöz, mikor kivált téli időben a gyermek már otthon tartozik lenni. A kongregatio helye tehát nem az intézet helyisége. Hogy egyeztethetik ezt össze az alakítók a Rtt.-sal ? Élénken emlékezhetnek még, — hisz a közel múltban történt — mennyire féltve őrizzük ifjainkat minden külső behatástól. Hisz hírlapi polomia stb. sem tántoríthatott el igazunktól, pedig akkor nem tanítványaink jellemének és belső életének képzéséről volt szó, csak sportról, melynek keretén belül nem ronthatott votna tán annyit az idegen környezet. Újra hangsúlyozzuk, nem azt akarjuk mondani, hogy kételkedünk az irány nemes voltáról, de kételkedhetnénk és e kétely lehetősége már ellene szól a kongregációnak. A törvényen alapuló rendelét és a Rtt. szabályaink ily flagráns megsértése pedig egy tanári testület lelkiismeretes működése előtt nem lehet közönyös. íme kételyeink és aggodalmaink a kongregációval szemben. Ám lássák az alakítók a következményeket. Újólag és bensőleg ajánljuk figyelmükbe el- I lenvetéseinket. Ne emeljenek égig emelkedő válaszfalakat ífjaink lelkében, ne adjanak tápot már itt az iskolában annak az áldatlan harcnak, mely közéletünk minden ágát meddőségre kárhoztatja : a felekezeti türelmetlenségnek. Minden felekezet papja neveljen ifjaiból igazi erkölcsös polgárokat és vallásos hazafiakat, de ne akarjon gyermekekből felekezeti érdekek szolgálatára hnreosokat, az egyház részére vitézlő katonákat képezni, kik türelmetlenek másokkal szemben, elkülönödnek a többiektől és útját állják annak az egységes szeretetnek és munkásságnak, melyre mi minden ifjút mindenféle külömbség nélkül egyaránt nevelünk. Sokkal inkább tudatában vagyunk annak, mily nagy fontosságú hivatásunk teljesítésében : a célok tekintetében egyetértő, az eszközök megválasztásában és alkalmazásában összhangzatos tevékenység a testület minden tagja részéről, semhogy elmulaszthattuk volna a testület figyelmét ráirányítani a létesített társulatnak épen ezt az egyetértést és összhangot veszélyeztetni képes, aggályos voltára. Köteles nyíltsággal ki kellett tehát fejtenünk ez aggodalmainkat, nem azért, hogy figyelembe nem vételök esetén itt az intézet kebelében vegyük fel a harcot ellene — majd megvívjuk a harcot más porondon más fegyverekkel — hanem elmondottuk emlékezetes tanulságul az utókor számára, hogy ha már hirünktudtunk nélkül alakult meg a társulat, legalább utólag mégis felemeltük óvó szavunkat ellene. Egy indítványt azonban a törvényen alapuló min. rendelet és a Rt. értelmében kötelességünk megtenni. Minthogy a középiskolai r. k. hitoktatásnak a püspöki kar által kiadott s a vallás- és közoktatásügyi miniszter által elfogadott tervében a Mária társulatok, alakítása csak mint óhaj van kifejezve, melynek foganatosítására a miniszteri jóváhagyás természetszerűleg ki nem terjeszthető, annál kevésbé, mert egyéb a Rendtartásban jelzett egyesületek sem létesíthetők előzetes felsőbb jóváhagyás nélkül ; minthogy pedig tudtunkkal sem általában a kongregációk, sem a most itt alakított kongregáció alapszabályait a felsőbb tanhatóság meg nem erősítette s püspöki rendelet a megerősítést nem pótolhatja : ennélfogva indítványozzuk, hogy a V. K. M. 1887. évi 751. sz rendelete értelmében a Mária-társulat megalakításának ténye a társulat alapszabályaival együtt legalább utólag terjesztessék fel megerősítés végett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz. Zombor, 1910. november hó 24-én. A zombori áll. főgimnázium katholikus tanárai. Közli : Lombos Alfréd, ev. lelkész. Az evang. tanáregyesület IV. közgyűlése. 2. nap. (Folyt, és vége.) Az egyesület ünnepélyes közgyűlése április 12-én délelőtt 9 órakor volt Sopronvármegye székházának nagytermében. Előbb azonban az óriási méretű szép templomban gyülekeztek össze a résztvevők, hol Luther diadalmi énekének keretében Hamvas József pozsonyi főgimnáziumi tanár imádkozott, azután pedig kivonúltak gróf Széchenyi István szobrához, hol Fischer Miklós egyesületi alelnök tartott lelkes ünnepi beszédet s tette le a szobor talapzatára az egyesület babérkoszorúját. A Himnusz eléneklése után a megyeházára vonúltak a tanárok s vendégek, melynek nagyterme csakhamar megtelt a résztvevők sokaságával. A közgyűlésen, mivel Meskó László dr. elnök levélben kimentette távolmaradását, Magócsy-Dietz Sándor dr. elnökölt, kitől kétoldalt Gyurátz Ferenc püspök, Negyesi László egyet, tanár, az országos tanáregyesület elnöke s Antal Géza orsz. képviselő, a ref. tanáregyesület elnöke, illetőleg Baán Endre dr. főispán, Hajas Antal alispán s Krétczky Sándor dr. h. polgármester foglaltak az emelvényen helyet. Résztvettek azonkívül a közgyűlésen Sopron nagyszámú tanintézeteinek igazgatói s tanárai is nagy számban. Vécsey Sándor egyházk. felügyelő másnemű elfoglaltsága miatt kénytelen volt a Széchenyi-szobor megkoszorúzása után elútazni. Magócsy-Dietz Sándor dr. megnyitván a közgyűlést, mindenek előtt a megjelent vendégeket, valamint a vármegyét és várost üdvözölte meleg szavakkal, azután rátéét az egyesület céljainak ismertetésére. Mint evangelikus egyesületnek az evang. egyház törekvéseivel, munkájával körös útakon kell haladnia a tanáregyesületnek. Első törekvése a protestáns szellem ápolása, előmozdítása s ezt a munkáját az egyházegyetem is elismeri s méltányolja. Az országos tanáregyesülethez s az országos ref. tanáregyesülethez, mint a tanárok régibb szövetségeihez a legbensőbb rokonérzés kapcsai fűzik az evang. tauáregyesűletet. Hisz mindannyian a közös haza s a hazai kultura szolgálatában állnak. Ezen a téren is sokszor vezető szerepet játszik az evang. tanárság. így példáúl legújabban a