Evangélikus Őrálló, 1911 (7. évfolyam)

1911-01-12 / 2. szám

VII. év. Nyíregyháza, 1911. január 12. 2. szám. ff EYAMELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTAIiOM-JEGrYZEK. Vezércikk : Ä darwinizmus »csődje « — Rz egyetemes egyházi adóalapról szóló szabályrendelet némely hiányai pótlásáról. Irta: Svigruha Pál. — Tárca. R vallás szerepe az emberiségnek tökéletesbülésre való törekvésében. (Folyt.) — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Ä darwinizmus „csődje. Lí Ha bennünk is oly pártos egyoldalúság élne, mint a túlsó tábor követőiben, akik a természettudomány minden újabb sikerén, felfedezésén, diadalmas előrenyomulásán főként azért újjonganak, mert módjukban van — szerintök — egyet ütni a vallásos világnézeten : hát akkor most mi is ujjongó lelkesedésbe törhetnénk ki, mert a vallásos világnézet, a komoly Istenhit oly diadalt aratott, aminőre az egyoldalú anyagelvűség és evolutionalis elmélet barátai még csak nem is gondolhattak soha. Nevezetesen maga A. R. Wallace, a világhírű angol tudós, Darwinnak nagy munkatársa a róla elnevezett darwinismus megalapításában, most, 87 éves korában, de szellemi és testi erejének teljes birtokában, ezelőtt 50 évvel sziklaszilárd hittel vallott s még csak ezelőtt 10 évvel is újabb tudományos formába öntött nézeteit a világ, az élet keletkezéséről és a különféle élőlények skálájában való tovafejlődéséről — a newyorki „World"-hoz intézett levelében elveti, megtagadja és hóbortnak mondja. Kijelenti, hogy a darwinismus, mint elmélet, alkalmas arra, hogy az evolúcióban egy láncszemnek tekintessék, de egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a kezdetet és a véget megmagyarázza. Kijelenti továbbá, hogy a tél folyamán e tételről könyvet fog írni. Fejtegetései annyira vonzóak, meggyőzőek, absolút tudományos becsűek, hogy lehetetlenség elzárkózni közlésük elől. Hadd szóljon hát a nagy tudós e szerény lapokon is. Ä természet becsületes és szakadatlan vizsgálata — mondja Wallace — azt a meggyőződést erőszakolja az értelemre, hogy a föld történelmének bizonyos korszakában a teremtésnek egy bizonyos ténye ment végbe, mely olyasvalamit adott a földnek, amivel azelőtt nem birt. Az életet ajándékozta neki s ez éleiből fejlődött az élő formák csodálatos tömege. Meggyőződésem szerint az volt a teremtésnek következetes ténye, hoyy az embert szellemmel, vagyis lélekkel látta el akkor, mikor az ember kiemelkedett a majomősök sorából Az evolúcióban semmisem képes megmagyarázni az embernek lelkét. Rz ember és a többi állat közt tátongó ür áthidalhatatlan. Itt van például a zene és a művészi képességek. Nem, nem, a lélek külön ténye volt a teremtésnek. Élet nem létezhetett a földön akkor, mikor ez még vörösen izzó planéta volt. Nem volt itt élet, még legalsóbbrendü, legobskurusabb formájában sem. Jól tudják ezt a materialisták is. Némelyik azzal az iállitással vél kilábalni ebből a nehézségből, hogy az élet a lehulló meteorok révén jutott a földre. Ez az elmélet sokkal mulatságosabb, mint nevetséges. Ä föld történelmének bizonyos korszakában, a kihűlési processzus után, a teremtés még egy uiolsó tényt végzett. Valami kívülről jött a földre. Szóval élet adatott a földnek. Äkik a darwinizmust teljesen elégségesnek tartják az evolúció magyarázatára, abban a hibában leledzenek, hogy az életet az organizálódás következményének tartják, ami elképzelhetetlen, s Huxley is azt vallja, hogy az élet nem következménye, hanem okozója az organizálódásnak. Ha következménynek fogadjuk el, akkor a fejlődés hipothézise teljesen elegendő s megdönthetetlen. De ha az organizálódást tesszük meg az élet eredetének és okának, akkor beleveszünk az önkényes fantazmagóriák labirintjébe. Félreismerhetetlenül szembeszökőnek tartom, hogy minden élő lény fizikai szervezetében vezetés és ellenőrzés tapasztalható. Vegyük csak mindenekelőtt a táplálkozás kérdését. Különféle fajú emberek, különféle eledelekkel élnek és különféle fajú emberek diétája annyira különbözik egymástól, mint a mész a sajttól. Ä táplálék vérré változik, s ez magában is eléggé érdekes, eléggé csodálatos, eléggé megdöbbentő, de figyeljük csak meg, hogy mi következik utána. Ez a vér, mely az egész testben körforgást végez, egyhelyütt hajjá, máshelyütt körömmé változik ; itt csonttá, amott szövetté alakul át; abban a pillanatban, amelyben bőrré lesz, ugyanabban idegszállá is alakul át s ez a vér egyszerre a csontot növeli az ufjamban s szememet táplálja a fejemben. Ä materialisták e processzus megjelölésére a hiváladék, a secretio szavat kovácsolták, de ezt a titkot semmiféle