Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-12 / 20. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. március 182. 11 . szám. // EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYH HZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre. ... . 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk : Kétely és hit. Petrovits Pút. — Ädöalapi szabályrendelet és segélyezés. — Vallástani minimum. — Tanáraink Nyíregyházán. — Tárca Ä gyülekezet és a theologia. Ur. Ammundnen Valdemar. — Belé let. — Tersztyénszky Ferenc — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. Kétely és Hit.*

} Veled járok, Uram, e bújdosó téren, Jó időn, rossz időn, álmodozón, ébren; Minden szavad, ami kilebben az ajkon, Megragadom hévvel s nagyobb becsbe' tartom, Mint a világoló két szemem világát: E szegény világon nincs becsesebb, drágább! Nem is fitogtatom, hej el is elrejtem Féltő gondozással itten, a szívemben. Szívem rejtekén is a legislegmélyre: Oda, ahol senki keze el ne érje! És sietek tovább, boldogan, gyanútlan, Néha-néha szinte elhagylak az útban. Szembe velem jön egy komor arcú férfi, Nekivadúlt lépttel, ki sem akar térni; Magaviselete elkapott, hívalgó, Ugy mered rám, mint egy útonálló, rabló ; Nekem tör egyenest, kegyetlen, vakmerőn, Hogy alig is tudom összeszedni erőm, S kíméletlen kézzel ez a komor férfi Idenyúl szívemhez, ide akar férni S kiszedni erővel, mi rejtve ott vagyon: Ämaz égen-földön legbecsesb kincs, vagyon ! — „Ki vagy Te, mi vagy Te?" — kérdem [szóval, éllel: — „Jól tudod, mit kérded; büszke nevem: — [Kétely!" Ä „Jézus" c. ciklusból. Viadalom támad, nekibőszült, heves: — Valakinek lesz ma ne-múlass, ne-nevess r Bemarkolni akar szívembe titokban, Lázadozón amely néha olyat dobban, Mint hogyha belőle valaki kilépne — És idelép e zord férfiú elébe: Maga, szava női, oly szelid, oly kedves, Oly simuló, bízó, akárcsak egy hitves; Nem kérdezve senkit, közibénk, ideáll, Fönségesen, szépen, miként egy ideál. Kétely kérdi: — „Ki vagy? . . . Lényed úgy andalít! . . — „Ez ember mindene; szerény nevema — Hit! S mintha biz' a Kétely, a szót nem értné meg Nem hisz más szavának, tulajdon szemének. — „Nem vagy egyéb", mondja, „mint sza[kadó szálon Szövögetett gyönge, puszta-üres álom!" S rá akar támadni, szét akarja tépni — S Te megjelensz, Uram! Temagad szólsz néki: — „Rombolás, káromlás minden tetted, szavad; Mit nem értesz, mi szent: bántanod nem [szabadMúló üres álom nem Ez, — Temagad vagy ; Hit és ember: örök, egy tőből fakadnak! . . Ä Kétely az Úrral komolyan szembe néz:. Fölismeri, — s aztán eltűnik, elenyész! Petrovics Pál.