Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-05-12 / 20. szám
178 Ädoalapi szabályrendelet és segélyezés. Nagyon sok szó esett már az egyetemes adóalapról, az adóalapi szabályrendeletről és a kiosztott segélyekről és a legtöbb felszólalás a szabályrendelet hibájául rójja fel azt, hogy mig virágzó egyházközségek tetemes segélyezésben részesülnek, addig a létfenntartással küzködő szegény egyházközségek semmi, vayy igen csekély segélyt kaptak. Magát ezt a tényt eltagadni nem lehet, de ennek az okát nem a szabályrendelet hibás voltában kell keresni, hanem egyrészt a segélyezésnél figyelembe veendő körülményekben, másrészt abban, hogy a segély nem az egyházközségek, hanem az aránytalanul magas adóval terhelt egyházhivek helyzetén van hivatva könnyíteni. Helytelen tehát az a felfogás, amely abból indul ki, hogy az adóalapi segélyben csak, vagy legalább is elsősorban azok az egyházközségek részesítendők, a melyek szegények, és pedig szegények azért, mert hiveik is szegények, akik szegénységüknél fogva magasabb egyházi adóval meg nem róhatók. Ha tehát valamely egyházban az egyházhivek által viselt egyházi adó, viszonyítva az állami adóhoz, az utóbbinak 46 százalékát sem éri el, úgy az az egyház természetesen adóalapi segélyben részesíthető nem volt. Be kell azonban ismernem, hogy egy nagy számítási hiba rejlik a segély összegeknek megállapításánál abban, hogy az állami és az egyházi adó egymáshoz való aránya a kimutatásokban foglalt végösszegek alapján lett kiszámítva, a mire természetesen döntő befolyással birt egyrészt az állami adót egyáltalán nem fizető hivek, másrészt a magas állami adót fizető hivek aránytalanul csekély összegben kirótt egyházi adója, a mely két körülmény végeredményében a százaléki arányt többé kevésbé, de minden esetben oly irányban befolyásolta, hogy az egyházi adó százalékaránya, az állami adóval szemben, tetemesen emelkedett, a minek további következménye volt, hogy bizony sok anyagilag erős egyház segélyt kapott, mig ismét sok szegény egyház a segélytől teljesen elesett. De ennek nem a szabályrendelet hibássága az oka. Sőt ellenkezőleg határozottan állítom, hogy amennyiben az egyházközségek az egyházi adózást a Zsinati Törvények határozmángai szigorú szem előtt tartásával 1910. szabályozták volna, úgy a segélyfelosztás aránytalanságáról felhangzott panaszok fel sem merültek volna, mert ez esetben minden egyházközség ugyanazon elvek szerint rendezvén be háztartását, az egyházi adó végösszege egyöntetűen alakult volna ki, és ez esetben az állami és egyházi adó közti arány is az egész vonalon azonos alapokon lett volna megállapítható. Az adóalapi szabályrendelet 5. §-a határozottan előírja, hogy minden egyházközség, a mely a segélyt a szabályrendelet életbeléptetése után igénybe venni kivánja, tartozik kimutatni, hogy egyházközségi tagjait az E. Ä. 252. 253. 255 és 256. §§-ai értelmében megadóztatta. Ennek a határozmánynak célja éppen az volt, hogy egyházközségeink, már csak azért is, hogy az adóalapi segélytől el ne essenek, rákényszeríttessenek, hogy háztartásukat az E. Alkotmányban lefektetett kötelező elvek szerint rendezzék be, mert a mennyiben ki nem mutatnák, hogy háztartásukat igy rendezték be, ugy a szabályrendelet értelmében igényük sem lehetne az adóalapi segélyre. De mit kellett tapasztalnunk? Egyetlen egy folyamodó egyházközség sem felelt meg a szabályrendelet 5. §-ában előírt követelménynek, és ha az adóalapí bizottság oly szigorúan ragaszkodott volna a szabályrendelet e határozmányához, mint a mily kevéssé tartották szükségesnek egyházközségeink, hogy háztartásukat a törvény parancsa szerint berendezzék, ugy az öszszes kérvényeket egytől-egyig el kellett volna utasítani. Az adóalapi bizottság ily körülmények között kénytelen volt, habár nem szívesen tette, az adott körülményekkel megalkudni és szemet hunyni a felett, hogy az egyházközségek a szabályrendelet által megállapított legelső feltételnek sem tettek eleget, mert abból indult ki, hogy nagyobb bajt és érzékenyebb kárt okozott volna a segély megtagadása, mint az elnézés, melynek eredménye lett, hogy szemmelláthatólag hiányos és aránytalan volt a segély kiosztása, amely egyébként általános elvek és a szabályrendelet egyéb határozmányainak szem előtt tartásával lett megállapítva. Ä bizottság által megállapított segélyek még nem véglegesek ugyan, de aligha fognak az első ciklusban lényegesebben módosulni; kimondta azonban a bizottság, hogy a megszavazott segélyek elsősorban a munka szolgálmányok (robot) megváltására és azon EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ
