Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-25 / 35. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ egyetemnek a theologiai és jogi fakultásán nincsen annyi tanszéke, mint a mennyivel az eperjesi két akadémia már most rendelkezik. 3. A fölállítandó csonka egyetem épülete az eperjesi Kollégium monumentális palotájában rendelkezésre áll. Sőt fölszerelés dolgában sem volna sok pótolnivaló a két akadémiánál. 4. Eperjes szab. kir. várost fekvése, egészséges vidéke, magas színvonalú szellemi élete, nagy múltja, egyenesen egyetemi várossá avatják, olyanná, a milyen Németországban Greifswald, Jéna, Erlangen stb 5. Eperjes sz. kir. város és Sárosvármegye közönsége a két eperjesi akadémiát eddig is tetemes anyagi támogatással istápolta. Ezeknek a főiskoláknak további fejlesztése esetére ujabb, jelentékeny anyagi támogatására biztosan lehet számítani. 6. Végül kiemelendő az is, hogy eperjesen eredetileg is egyetemet akartak alapítani Felsőmagyarország prot. rendei. Mindezeknél fogva a sárosi egyházmegye közgyűlése egyhangúlag kimonoja, hogy az egyházkerület közbenjöttével fölkéri a f. é. egyetemes közgyűlést, hogy figyelmét a már komoly tárgyalás stádiumába jutott egyetemi kérdésre irányítani, s a fenti szempontokra és jogcímre támaszkodva, a m. kir. kormányhoz az ev. egyetemes egyháznak a tárgyalásokba való bevonása iránt fölirattal fordulni szíveskedjék. Ezt a határozatát az egyházmegye átiratilag közli, szives támogatás végett, Sárosvármegye és Eperjes sz, kir. város közönségével, valamint a Kollégium igazgatóválasztmányával." Érdekes adat a reversális veszteséghez. Az itt leirt históriában mellékesek a benne szereplő egyének nevei, azért mellőzöm azokat. Azt azonban érdemesnek tartom megjelölni, hogy az illető evangelikus vallású személy, kiről itt szó van, mely evangelikus gyülekezetből származott ide, tanulságául annak, hogy a városi egyházak rendszerint a közeli és távoli vidéktől kapják azt az anyagot, mely a reversális veszteség mérlegét kárukra billenti. Zólyom megye garamszegi egyházából, mint cseléd származott ide Kassára az illető evangelikus vallású hajadon. — 50 ezer, sok hullámzással bíró lakosú városban, ha csak a bejelentő hivatalt folyton figyelemmel nem kiséri — s kinek van arra a városban ideje? — ki ismerhet minden jövő és menő személyt, hogyan jusson itt tartózkodásának, foglalkozásának tudomására, ha ez iránt a kisebb, szűkebb körből, hol minden embernek útjait közvetlenül tudják és ismerik, értesítve s figyelmeztetve nem lesz ? Az illető hajadon, állítólag pár év óta itt szolgál. A farsangban megismerkedett egy festő r. k. vallású legénnyel, ki komoly házassági ígéretet tett neki, ha .. Ezen a ha... kérdésen múlik minden, a frigy megkötése, annak boldogsága. Farsang, tél lévén, szobafestő segéd télen nem kereshet; a mit nyáron keresett, az bizonyára régen elköltetett s a tavasz még messze, keresetre nincs kilátás, a házassághoz pedig, mint minden háborúhoz pénz és háromszor is pénz is kell. — Hiába, a háborút, ha a szívek háborúja is, nemcsak a nagy urak de még a szegény emberek is, pénz nélkül nem vihetik — A házassághoz, a szivek háborújához is kell: keresztlevél, párta, valami jobb ruha, legalább két tanú, ha nem több jó barát, kell a papnak is, hisz a pap is az áldásból él, egyszóval kell pénz. Pénz nélkül, különösen nagyobb városban meghalni is bajos. Hiába lamentálunk, ez így van, ez a természet örökös törvénye, hogy az emberi élet verítékével fizet az arany, a váltó, érc megszerzéséért. A két szerelmes szív egyesülni vágyna, boldog családi életet megalkotni óhajtana, nemcsak a természet, hanem az állam és egyház szabályai szerint is, de hiányzik ehhez az, ami nélkül az nem lehet, mit tegyen? Mit ér itt a szola filozófia, a papir theologia, az élet rideg valóságával szemben ? Az ember soh' sincsen magára hagyatva, még a legnagyobb kétségek és győzelmek közepette sem, sőt éppen akkor, mint Éva mellett, ott áll s végzi pusztító hivatását a gonosz kisértő. Hogy nincs ilyenkor és mindenkor a gyarló ember mellett legalább egy mentő óvó angyal, az ismét nem az ember hibája, hanem az egyház mulasztása, most hiszen mint lelki földi anyának a bölcsőtől a koporsóig, ez volna hivatása. A szerelem boldog reményében úszó, de anyagi szükséget szenvedő párunknál is megjelenik a közvetítő, célhoz segítő vőlegény nagynénje, nagybácsija ; ilyenek, különösén ily központi, püspöki nagyobb városban elegendő számban mindig rendelkezésre állanak. — Ezek ismerik, jól tudják, hogy a róm. kathplébánián, a szegények, ügyefogyottak, különösen pedig az elkárhozott eretnek lelkek megmentésére rendelkezési alappal birnak. Oda viszik tehát az anyagi eszközökben szűkölködő jegyeseket és tagadhatatlan: itt szívesen, készséggel segítik céljukhoz, hogy necsak polgári, de egyházi házasságot is kössenek. — A feltétel egy : a reversális adás, melyet természetszerűleg követ azután magától a protestáns fél katholizálása. A módot, az eszközt, az ajánlatot és kínálatot: embere válogatja. — Ki mennyit ér? „Hat lónak, 36 embernek", -- jelzik a vasúti kocsik. — „Egy ló, pár embert ér", elv a katonaságnál, most az embert íngyen kapják, de a lóért fizetni kell. — E téren a plébániákon is jól ismerik, megfelelőleg taksálják az embereket. Embereinket tiz koronára taksálták a plébánián. Tíz korona szerény, egyszerű embereknek végre is teljesen elég lehet ahhoz, hogy házasságukat polgárilag megkössék s egyházilag is megáldják. Ámde tiz korona, mi az ma egy festő segédnek, aki a nyári munkaidőben bizonyára egy szombat este vagy vasárnap délután többet költött el pajtásai körében s most esküvőjére, lakadalmára csak 10 koronája legyen ? ! Nem, ezt, ha a menyasszony a párta alá jutás, a házasság törvényes megkötése érdekében a reversális feltétele mellett készséggel elfogadná is, ö, a r. k. vőlegény, munkás önérzete szempontjából nem fogadhatja, nem fogadja el, — ez kevés, kér legalább 50 (ötven) koronát s miután annyit a plébián nekik nem adnak, nem adtak, így jutottam én azon szerencséhez, hogy hozzám fordúltak s tőlük közvetlenül értesülhettem ez esetről. — Tudják, hogy az evangelikus paróchián nincs ily célra rendelkezési alap, azt kérék tőlem, hogy 50 koronára irjak nekik váltót alá, megesküsznek s gyermekeiket az evangelikus vallásnak biztositják. — Ha aláírom az 50 koronárol szóló váltót, megesküsznek s gyermekeiket az evang. egyház-