Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-25 / 35. szám

EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. 318 nak biztosítják. — Lehet, hogy kifizetik a váltót, lehet, sőt valószínűbb, hogy nekem kellene azt kifizetni. Mit tegyek? Egy kis ügyészi rabulistikával, a mire már egyházunk terén is van példánk, ily esetből könynyen lehet fegyelmi kérdést csinálni, mondván: a protestáns lelkész a szentírás alapján áll, a szentírásban ott van a lelkész számára követendő példa, hogy a jó pásztor életét is feláldozza az ö juhaiért: ön 50 kor. váltó aláírást tagadott meg méltó az ítéletre! Talán nem jutottunk még ennyire, talán nem lesz belőle ily krizis, különben ma annyi törvény és szabályrendelet mellett, soh' sem tudja az ember, mikor villan meg feje fölött valamely paragraphus damokles kardja. Embereimnek kijelentettem, hogy váltót elvből nem irok alá. — Megtettem azt nem egyszer nőtlen koromban, néhány száz forint veszteségével, ma mint családos ember, négy gyermek atyja, szerény jövedelmemet nem tehetem váltókockára senki kedvéért sem. De különben ahhoz, hogy házasságot kössenek, nincs szükségük sem 50 kor., sem 10 koronára. Ä polgári házasságkötés ingyenes s megáldom én is házasságukat teljesen ingyen. Nem használt semmi felvilágosítás, jóindulat, a munka idején jólétben úszó, sociális eszmékkel telítetett munkás önérzettel ma nem lehet szavakkal boldogulni. Elmentek, egybe nem keltek. Másnap a nő elhozza keresztlevelét, arra kér, őrizzem meg neki a keresztlevelét, ő semmi pénzért nem tagadja meg hitét. — Ezen magától jött igéret lett egyelőre eredmény találkozásunknak. Ezen közlemény, melyet elfoglaltságom mellett is készséggel irtam meg, tanúiságul szolgálhat lapunk olvasói részére. Jól bevilágít az ellentáborba, mily eszközökkel dolgoznak ott s megérthetjük ebből, hogyan, miért van a veszteség részünkről a reversálisok címén. — Nem tartozom ugyan azok közzé, kik a r. kath. egyháznak ily általánosan gyakorolt és tapasztalt eljárása miatt, mint közjogi politikai sérelem fölött panaszkodnak. Nincs itt a panasznak semmi célja és értelme. Itt csak a „szeget szeggel" elv használhat s az egyház szempontjából is teljesen jogosúltnak tartom azt. Végre is, ha nemcsak az egyén, de az egyház érdeke is, hogy vadházasságok ne legyenek, úgy e cél érdekében az egyháznak az áldozatot is meg kell hoznia. Ezt látom a róm. kath. egyház fent leirt eljárásában is. — Kövessük — s bizonyára kevesebb lesz reversális veszteségünk. Kassa. Homola István, ev. lelkész. Tanintézeteink működése az 1909—10. iskolai évben. (Äz idei értesítők alapján). Az isk és kivált a középiskolai kérdés ma országszerte ?.incn van, de nem igen mondhatni, hogy valami különös rokonérzéssel tárgyalnák. Ä kik vele foglalkoznak, legtöbbször nem a nyugodt fejlesztés és tervszerű munka szószólói, hanem mintha iskoláink és tanítóságunk szellemi színvonala éppen semmit sem haladt volna az utolsó évtizedekben, éles hangon gyak< nak kritikát az iskola munkája felett, lebecsülik tanúimányi rendjét és szervezetét, módszerét és gúnyos megjegyzéseikkel akárhányszor diszkreditálják az iskolát és annak munkásait a gyermekeiket taníttató szülék szemében, a kik aztán könnyen arra hajlanak, hogy nemcsak az iskolák tanúimányi rendjében és szervezetében tényleg észlelhető apró-cseprő bajokért, de még fiaiknak az életben való nem boldogulásáért is a tanárságot tegyék felelőssé. Ezért igen üdvös volna, ha mindaz, aki Ítéletet akar mondani az iskolára, legalább némi érdeklődést tanúsítana a tanítói és tanárkarok élénk tanügyi mozgalmai iránt és kellő figyelemmel olvasná el az intézetek évi jelentéseit, akkor menten más véleményre fog jutni és meg fog róla győződni, hogy a tanárság éppen nem kerékkötője a haladásnak, nem idegenkedik attól, hogy az iskolákat a modern kulturviszonyok parancsolta szükségleteknek megfelelőleg átalakítsák, csak a veszedelmes kísérletezéstől, a túlzott radikálizmustól félti az iskolák jövőjét. És az érdeklődő arról is meg fog győződni az évi beszámolók kapcsán, hogy ép a nálunk még mindig a sem anyagilag, sem erkölcsileg eléggé nem értékelt tanférfiak vállán nyugszik a kulturális munka javarésze. A tanítók és tanárok nemcsak iskolamunkát végeznek, hanem különösen a vidéken bőségesen ki veszik a részöket minden társadalmi, irodalmi, művészeti és egyházi mozgalomból is. Bizony az állam és a társadalom jóval többet kap a tanároktól, mint amennyit nekik cserébe ad. Más helyen fejtegettük ev. iskoláink fontos egyházhivatását, itt csak arra útalunk, hogy ha közismert tény az, hogy a reformáció győzelmének a kivívásában oroszlánrészük volt az iskoláknak, ágy minden ev. intézet, mint a reformáció drága szellemi kincseinek egy-egy letéteményese ma is az összegyház és az egyháztagok mindegyikének megbecsülésére tarthat igényt és megérdemli, hogy az egyház ereje teljes megfeszítésével is ellássa intézeteit mindazon anyagi eszközökkel is, hogy azok egyfelől a régi becses tradíciókat megőrizhessék, másfelől a haladó tudomány és tökéletesedő i pedagógiai eljárások vívmányait is elsajátíthassák. Hála Istennek, hogy erre nézve is biztató perspektívát nyújtanak az előttünk fekvő értesítők, melyeknek tőlünk telhető hű ismertetésére ezennel áttérünk. I. FŐ- és középiskolák. örömmel konstatáljuk, hogy a múlt tanévről szóló értesítők alapján nyert összbenyomás igen kedvezőnek mondható. A legtöbb intézetben pezsgő élet, élénk munkakedv, célirányos fejlődés és korszerű haladás észlelhető, még ott is, ahol kevésbbé kedvező, sőt nyomasztó az anyagi helyzet, ami a mellett, bizonyít, hogy tanárkaraink hivatásuk magaslatán állanak és semmi akadálytól meg nem bénítva, végzik a nevelés szent ügyét Az értesítők külső kiállítása és terjedelme nagyon különböző, a külső csín ellen alig tehetni kifogást, hiszen nem lehet megkívánni, hogy minden intézet a fővárosban nyomassa értesítőjét, de a formában talán mégis lehetne némi egyöntetűséget elérni, itt igen nagy a változatosság. Terjedelem tekintetében is igen nagy a különbség, a legvékonyabb füzet 33, a legvaskosabb 198 oldalra terjed, természetes ez nem annyit jelent, hogy a terjedelem mindig azonos a tartalommal. Mindezek azonban lényegtelen dolgok. Sokkal fontosabb az értesítők beosztása és e tekintetben csakugyan volna néhány komolyabb óhajunk- Nem egy értesítő híján van az áttekinthetőségnek, a mit az elejére várnánk, pl. az „év történetét" sokszor annyira el van rejtve, hogy csak nehezen akadtunk rá. Más