Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-24 / 9. szám

77 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. (•,-Eperjesi Lapok", „Sárosmegyei Közlöny", „Budapesti Hirlap") igen dicsértek, d) A nőről s a nőnek hármas hivatásáról, melyet ugyanazon lapok dicsértek meg. e) A vallástanitási tanterv, melyet az ev. Tisza kerület elemi iskolái számára elfogadott és kötelezővé tett. f) A hős Keczer András ev. vértanú családja, mely rövid idő alatt ezer példányban kelt el. Nagyobb czikkeinek száma meghaladja a 400-at. Hörk J. szolgálni kivánt a Collegiuríinak : beszédeivel különféle ünnepeken és ünnepélyeken képviselvén a Collegiumot : mint gyűjtő a leégett Collegium érdekében irván, lelkesítvén, gyűjtvén; mint az államsegély ügyében szorgalmatoskodó kérő, gyakran kopogtatván a cultus-ministerium ajtaján; mint az uj szervezetek egyik előkészítője és életbeléptetője és főleg mint a Collegium egységének egyik megvalósitójá, tanítván a Collegiumnak mind a négy tanintézetében, és barátságossá igyekezvén tenni az egykor feszült viszonyt a kerület és Collegium között; mint a gyakorlati theologia tanára pedig nemcsak mint szakíró, hanem a katechetikai és liturgikai gyakorlatok és a gyakorlati exegesis megkezdője s új irányba terelője Eperjesen. Hörk József temetéséről tudósítónk a következőket írja: Február 18-án délután 3 órakor temettük el öreg tanárunkat Pozsony városának nagy részvéte mellett. Temetésén megjelent az eperjesi collegium részéről Ludmann Ottó kiérdemült collegiumí igazgató, aki nemcsak volt tanártársát, de hajdani tanítványát is eljött gyászolni s a sír szélén tőle elbúcsúzni. A soproni theologiaí akadémia részéről Prőhle Károly és Stráner Vilmos tanárok. A vidéki lelkészek közül, mint az elhunytnak volt hű tanítványai: Wenk Károly hegyeshalmi, Adamis Gyula felsőzéllei és Noszkó István rákoskeresztúri lelkészek voltak jelen. Képviselve voltak a temetésen: Pozsony város tanácsa, a pozsonyi evang. egyház, lyceum, Toldy-kör, Kossuth Lajos-kör, a népiskolák tanitói kara, kir. tanfelügyelőség, a theologiai tanárok teljes számban, valamint a theologusok is. A gyászbeszédet a pozsonyi lelkészek közül Rdcz Vilmos mondotta, aki gyönyörű beszédben jellemezte Hörk tanárt, mint boldog embert, aki itt járt sok boldogtalan között, mert az ő lelkének békéjét és boldogságát semmi viharja az életnek megzavarni nem tudta. Az akadémia nevében dr. Masznyik Endre^ igazgató búcsúztatta el megható, őszinte szeretettől áthatott szavakkal. Negyedik immár a koporsó az akadémiai tanárok sorából — panaszkodik a szóló — rövid egynehány éven belül, s a koporsók számával növekszik a mi fájdalmunk is. Napfényes derű, rózsás remények, édes álmok költöztek az akadémiába, midőn 14 év előtt az eperjesi collegium igazgatói fényes állásáról ide jött közzénk egyszerű tanárnak, közkatonának. Igen, a magyar evangelikus tanárnak valódi typusa volt Hörk, aki a katedrának fogadott esküt mindig, minden körülmények között — még akkor is, midőn a betegség orozva megtámadta őt — hűségesen, lelkesen megtartotta. Nem volt köznapi lélek, nem volt óraadó és órafutó béres, hanem a tudománynak és irodalomnak felkent papja. A magyar cultura volt vezércsillaga. És mi volt jutalma? Az emberektől majdnem semmi, de Istenétől sok minden. Az Ur adott néki oly kincseket, aminőket ember nem adhat. Felékesítette boldogító hittel, tiszta öntudattal, tükörtisztaságú, szép, nemes lélekkel, becsületének szeplotlenségével. Ez volt jutalma; és még más, de fájó ezt kimondani: szívének másik szerelme, a család; felesége és jó gyermekei. Ennek a családnak körében mindig fény, békeség és melegség volt, akkor is, mikor kint az életben s annak küzdelmeiben a vihar zúgott. Menj — így végzi szavait Masznyik — kísérjenek áldásaink, hálánk, imáink és könnyeink. Áldott legyen emléked közöttünk örökre. Az ifjúság nevében Vidovszky Kálmán senior búcsúzott el mindenkit könnyekig megható — költői formájú — beszéddel a „jó, az ifjúságot őszintén szerető, bajaiban támogató, igazi atyai lelkületű, öreg tanártól, a diákok barátjától.» S valóban ilyen volt ez az öreg tanár, sokan, igen sokan, kik tanítványai voltunk, tehetünk bizonyságot arról, hogy Hörk ilyen volt; hogy az ő temetésén akár a kartárstól, akár a tanítványtól elhangzott szavak nem voltak üres szóvirágok, udvariassági dicshimnuszok, hanem tartalmuknál fogva is igaz, őszinte szavak, amelyek Hörknél nemes tettekben nyilvánultak. A theologiai hallgatók énekkara énekelt gyászénekeket szeretett tanárjának temetésén. Elfáradt igaz munkásának adjon az Úr békés nyugodalmat s vigasztalja meg a gyászba esett családot, a hűséges kartársakat s az árván maradt tanítványokat. * Duszik Lajos szathmári lelkészt sűlyos csapás érte apósának, Csernik Andrásnak a napokban bekövetkezett halálával. Az elköltözöttet, kit Nyíregyházán munkás élete által méltán megérdemelt köztisztelet környezett, f. hó 18-án őszinte részvét kisérte utolsó útjára. Vigasztalást esdünk a fájószívekre 1 T Ä R C Ä. Ä gyülekezet és a theologia. Irta: Dr. ÄMMUNDSEN VÄLDEMÄR, koppenhágai theologiai tanár. Engedélyezett fordítás. Természetesen nem szabad a belső vallásos élet kutatásának követelményét passiv külsőségként megállapítani. A theologiának nem egyedül ez a feladata. A tudományban nincs semmisem egészen jelentéktelen. A nagy előmenetelt az ismeretben sokszor csak úgy érjük el, hogy fáradságos munkát végzünk a nem érdekes detail kérdésekben. A tisztán „feinschmacker"-ek nem valók tudósoknak. A kutatónak sokszor száraz homokot és kemény földet kell ásnia, amig egy aranyszemet találhat. És ami nekünk sokszor hidegnek, halottnak, távolfekvőnek tünt fel, sokszor olyasmi volt, amiből az ember szellemileg táplálkozott. A jelenkor emberei, különösen a fiatal nemzedék, bizonyos tekintetben iszonyodik a szent háromság, a Krisztus személyében az emberinek az istenihez való viszonya feletti spekulációtót. Oly sok abból, amit -e tekintetben az atyák hagytak nékünk, kétségesnek és érdeklődés nélkülinek tűnik fel. De Augustínusra nézve az volt a legfőbb boldogság, hogy beláthasson ebbe a mysteriumba, Ansgar halálos ágyán azzal épült, hogy az athanasiusi symbolumot felolvastatta magának, Melan-