Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-02-24 / 9. szám

68 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1910. Az élet útján. Járjuk az életnek fáradságos útját, Nem tudva, nem kérdve: honnan és hová? Vérzenek beléje, kik lihegve futják, S fáj a lelke, aki szebbnek álmodá ; És ha ott a pályán néha meg-megállva Széttekint a vándor, a bús, csüggedő : Nem deríti arcát béke napsugára, Torzvonásra válik rajta a redő. Mért e nagy tolongás, mért e nagy sietség ? Mért e sok veríték s meddő küzdelem? Mért viaskodik a jog s a kötelesség ? Mért győz a hatalmas az erőtlenen ? Nincsen a betegnek soha gyógyulása ? Nincsen a gyengének sehol fegyvere ? Munkája gyümölcsét, aki vet, ne lássa? S a hivő reményét kétség törje le ? Nem! Ne zúgolódjál, lázadozó lélek, Vess számot magaddal, s csak magadra vess; Érzed biztatását léted jobb felének: Igaz úton élni szép és érdemes ! S hogy hited kétségek meg ne ingathassák, Hallanod kell ezt a belső szózatot: „Én vagyok az élet, az út, az igazság," — „Jöjjetek hozzám, kik megfáradtatok !" Én vagyok az élet, amaz örök forrás, Melyből támadt minden, s melybe visszatér; A halál félelme csúf Isten-káromlás, Új célokra hív majd újabb munkatér. Mennél súlyosabbnak érzed a keresztet, Annál biztosabb az, amit vársz, remélsz ; Nincs egy hajszálad, mely valaha elveszhet: Élsz öröktől fogva, és örökre élsz! Én vagyok az út, mely biztosan vezérel Mély titoknak látszó, messze cél felé; Megtalálsz szivednek édes melegével, És jaj annak, aki szivét nem leié ! Más ha sírt, s te mégis érzéketlen voltál, Más ha elesett, s te föl nem emeléd: Hasztalan szivedben minden gazdag oltár, Könnye, áldozatja, vére — nem elég! Én vagyok a tiszta igazságnak lelke, Szenvedőnek atyja, bűnnek ostora ; Boldog, aki vágyát s célját bennem lelte, Nem csalatkozott az, s nem is fog soha! Egy szemernyi hitre várat építettél, Melyben igaz fényt nyer minden ismeret, S többet ér tenéked minden ismeretnél Tudni, hogy veled van s megtart Istened! Mért a fáradságtól mindjárt roskadoznod ? Mért a kétkedéssel megkisértned Őt? Mért a csüggedéssel tenmagad kínoznod ? Mért megállnod minden kis göröngy előtt? Eszméid hatalmát s érdemed jutalmát Hogyha nem hiszed, kár értök küzdened ; És ha föl se vennéd végtelen kegyelmét: Eldobod magadtól üdvösségedet! Nem kívánni mindent, inkább adni másnak, Megbecsülni, amit sorsom juttatott, Rajta lenni, hogy csak boldogságot lássak, Uj munkára várni minden új napot, Örvendeni tudni az örvendezővel, Sírni a síróval, s teljes éltemen Szép összhangban élni múlttal és jövővel: Ezt a lelki békét add meg, Istenem!! Majd Dr. Popini Albertné úrnő énekelte el mély hatást keltve Kinzl „Bibliás ember

u-ének egy áriáját Balla Jenő egyházfelügyelő harmónium- és Lőjek Gyula joghallgató hegedükisérete mellett. Ezután Dr. Zsilinszky Mihály felolvasása következett. Feszült figyelemmel hallgatta a nagy közönség a mély történelmi tudással megirt és kiváló hatással előadott tanulmányt, amelyet t. olvasóink gyönyörködtetésére egész terjedelmében a következőkben iktatunk ide: A magyar király főkegyúri jogáról. Mélyen tisztelt hallgató közönség! Kedves testvéreim az Úrban! R nyíregyházi lelkes evang. Templom-Egyesület meghívásának engedve, mejelentem szíves körükben, hogy ev. egyházunknak jelenlegi súlyos helyzetében valamely fontos kérdésben tájékoztató előadást tartsak. Fájdalom, nem is nagyon kell keresni a tárgyat, mely képes legyen egy rövidke félórára lekötni nagybecsű figyelmüket, mert hiszen mindenki előtt ismeretes, hogy mióta Róma az átkos emlékű tridenti zsinat szellemét új életre ébresztette, azóta alig fordúl elő hazánkban egy-egy országos esemény, melynél a terjeszkedő klerikalismus ne adna jelt magáról és működésének céljairól. Távol minden pártpolitikától, méltóztassanak csak arra emlékezni, hogy néhány hét előtt, midőn a kormány helyébe — sok előleges alkudozás és dulakodás után -- új kormány lett kinevezve és a vallásés közoktatásügyi miniszteri tárca ideiglenesen egy unitárius vallású férfiura bízatott, a magyar parlament főrendiházában korunkat és embereinket sötéten jellemző klerikális nyilatkozatok történtek. Ez egy olyan nevezetes esemény, melyet kellő megvilágítás nélkül hagyni nem lehet, nem szabad. Egyenes megsértése a mi evang. egyházunk jogalapjának. Úgy látszik nekem, hogy reánk nézve hiába vívták Európa nagy nemzetei a múlt század legvéresebb forradalmait a jogegyenlőségért! R főpapság egyik tagja egészen vígan méltatlankodott afelett, hogy az új kormány — habár csak ideiglenesen! egy nem római kath. vallású emberrel töltötte be a magyar vallás- és közoktatásügyi ministeri széket! Súlyosbító körülménynek tudta be, hogy a férfiú, akiről szó van, a római egyház elhagyásával lett unitáriussá! A magas klérus ezen kedélyes képviselője máskülönben igen jól tudja, hogy az unitárius vallás 1848. óta hazánkban törvényesen bevett vallásnak lett kimondva. Äzt is tudja, hogy apáink a nagy jelentőségű 1848. XX. t.-cikkben a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság elvét mondották ki valamennyi törvényesen bevett vallásfelekezetre nézve. Abban sem szabad kételkednünk, hogy újabban talán éppen az illető főpap közreműködésével jött létre az 1895. évi 43-ik t.-c., melynek első szakaszaiban szórul-szóra az foglaltatik, hogy „mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet és vallást — és hogy