Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-22 / 52. szám

489 EVANGELIKUS Ó RÁLLÓ 1910. ban így képzelik el az egyesítést, abból soha nem lehet semmi, írta Miksa herceg. Annak a bizonyítá­sára, hogy a monarchisztikus pápaság azelőtt nem volt dogma, kitért a herceg arra is, hogy ez a tétel csak a pseudo-Izidoriana után került uralomra, már pedig, hogy az ál Izidor hogyan hamisított, csempé­szett, ferdített és csalt, azt az egyházjog már régen kimutatta. Ezt mondotta el Miksa herceg, a derék, aláza­tos és klerikális pap és ezért zúdult föl ellene a Vatikán. A szabad kutatásnak és a tudománynak egyetlen fölvillanása volt csak a szász herceg cikke és Róma megmozdult, hogy a csirájában fojtsa meg a szellemet, arnely gondolkozni, tanulni és kutatni mert. Az a brutális erőszak, amely a Merry del Val spanyol véréből átcsapott az egész Vatikánra, föl­ágaskodott, amikor egy hang érinteni merte az abszo­lutikus pápaság dogmáját és megsemmisítette, lehen­gerelte miatta az egyház egyik legnagyobb hívét, egyik legarisztokratább papját. Abban, amit Miksa herceg írt, nem volt politika, lázadás, pártütés vagy szabadgondolkodás. De a szabad megnyilatkozása volt egy olyan ember gondolkodásának, akinek némi köze van a tudományhoz. Róma ezt sem tudta tűrni, mert Rómában a máglyára vetnek mindenkit, akinek véleménye van és az indexre teszik a tudományt. Nekik csak egy véleményük van: az ő uralmuk; csak egy a tudomány: fejet hajtani a Vatikán előtt. Aki ez ellen mozdulni mer, azt megfojtják, letörik, elhallgat­tatják, még akkor is, ha ez a valaki a szász király öcscse. És jaj azoknak, akiket Róma lever. A szere­tet prédikátorai nem ismerik a könyörületet és a Rampollák és Merry del Valók brutális, gőgös vére kitobzódik a hatalomban, ha egyszer hozzájut. A Vatikánnak és Miksa hercegnek afférjéről a a következő tádósitásunk szól: Berlin, december 16. Miksa szász herceg cikkéről és a Vatikánnal való konfliktusáról a „Deutsche Tageszeitung"-nak ezt jelentik Rómából: a ,,Rom und der Orient" cimű folyóiratnak azt a számát, amelyben Miksa hercegnek cikke: „Gondolatok az egyházi újításokról", megjelent, kivonták a forgalomból és terjesztését kiközösítés terhe mellett megtiltották. A folyóirat szerkesztősége a herceget, aki évek óta foglalkozik orientálista ta­nulmányokkal és a freiburgi egyetemen theologiai tanszéket foglal el, megkérte, hogy a folyóirat szá­mára cikket írjon. A herceg inkriminált cikkében bi­zonyítékok felsorolása nélkül azt állította, hogy a firenzei zsinaton, amelyet különösen a két egyház egyesítése végett hívtak össze, több egyházatya hamis szöveget használt fel s hogy a római egyház külön­ben is sok hamis okmányt értékesített céljaira. Dog­matikai tekintetben úgymond elég arra utalni, hogy a két egyház hitvallásában nagyon eltérő hitelvek van­nak ; ilyen például a pápa csalhatatlansága, szűz Máriának szeplőtlen fogantatása és a tisztító tűz. Erről a cikkről jeientést tettek a legelső egyházi hatóságnak és ez a hatóság utasította Pelegrinit, hogy már ismertetett közleményét az „Osservatore Romano"­ban nyilvánosságra hozza. A legfelsőbb egyházi ható­ság eivárja, hogy Miksa herceg állításait nyilvánosan vissza fogja vonni, különben nem tarthatná meg a freiburgi egyetemen tanári állását. A ,, Tägliche Rundschau*-nak ezt jelentik Rómá­ból : A herceg cikke élesen bírálja a római rendszert. A herceg azzal vádolja a pápát és az egyházat, hogy erőszakos volt és uralkodó vágyának mindent aláren­delt. A pápák az egyesülés alatt mindig csak a teljes leigázást, nem pedig az egyenjogúságot értették. A herceg emlékeztet arra, hogy az első évszázadban az egyház nem volt monarchia és csak az ál-izidori ismere­tes hamisítás után lett abszolút monarchia. Ilyen rend­szert nem lehet a keletiekre fölerőszakolni. A pápának az önmegtagadásban elől kell járnia és meg kell en­gednie, hogy a keletiek az első idők püspökeinek föl­fogását vallják. A pápáknak le kell mondaniok az önkényről és a pénzsóvárságról, le kell mondaniok arról, hogy a keletiek sok ezer frankot fizettek min­den püspöki bulláért és minden diszpenzációért, mert az egyesítő törekvésben most nem látnak egyebet, mint pénzsóvárgást. A mostani egyesült görögök csak szolgaságban tartott latinok. Az sem járja, hogy hit­dolgokban Róma a keletiektől oly dogmák elfogadá­sát követeli, a melyeket a latin egyház egyedül gyár­tott. Miksa herceg rámutat I. Miklós pápának gőgös és önkényes viselkedésére. III. Ince pápának a görö­gök irányában tanúsított méltatlan és zsarnoki eljárá­sára, a zsinati határozatok hamisított passzusaira, a melyeket a latinok arra használtak fel, hogy dogmákat gyártsanak. A herceg cikke nagyon keserű és még soha sem hangoztatott dolgokat mond a római kúriá­nak és különösen Keleten óriási föltűnést keltett. Bécs, december 16. Miksa szász herceg cikkében a keleti és római egyházak egyesítéséről szól. Az unió, mondja a her­ceg, két egyenlő rangúnak az egyesülését jelenti. Az első századokban az Egyház csakugyan nem volt monarchia, a püspökök önállóan kormányozták a me­gyéjüket. A római püspöknek voltak bizonyos előjo­gai, de az uralkodását a pseudoísidori dekretálisok alkalmazásával tudta megállapítani. Ez az erőszakos uralom hozta létre nyugaton a szkizmát. Kilátástalan dolog a római pápaság autokraciájának elismerését várni a keleti keresztényektől. Meg kell hagyni azt a jogukat, hogy a pápának azt adhassák csak meg, amit az első századokban megadtak neki és nem le­het tőlük többet kívánni. Ez azonban nem elég. Ró­mának erőt kell venni magán és meg kell hagyni a keletieknek a magukkal való rendelkezés jogát. Ha egy keleti püspök éppen úgy, mint egy római, a ka­nonizálásáért ezrekre menő összegeket tartozna Ró­mába küldeni és minden egyéb fölmentésért is mindig csak fizetnie kellene Rómának, bizonyosan azt a gya­nút fogná, hogy az egész egyesülés csak a római kúria uralkodási és pénzvágyát szolgálja. Ebben a gyanújukban megerősítheti a keletieket, ha látják a görög-egyesűltek és a szentszék közötti viszonyt. Az egyesültek csak látszólag keletiek, különben latinok, a szentszék azonban csak tűri őket és az Egyház kormányzásába semmi beleszólást sem enged nekik. A dogmai kérdésről azt mondta a herceg, hogy az egyesülést meg kell előzni a hitben való egyesülésnek. A hitben egyenlő a két egyház, a különbségek csak theologiai formulákban vannak. Meg kellene elégedni azzal, ha a keletiek a latin egyház fejlődését ezek között a formulák között jogosnak ismernék el, külön­ben pedig maradnának a régi hitüknél. A latinoknak nem volna szabad kényszeríteni őket, hogy ezeket a formulákat elfogadják. Végül ezt mondta a herceg: „Egy kicsit több szeretetre és igazságra volna szük­ség a keletiekkel való bánásban. I. Miklós pápának

Next

/
Oldalképek
Tartalom