Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-12-22 / 52. szám

490 EVANGELIKUS ÓRÁLLÓ 1910. gőgös, szigorú hangja, a melyen a keletiekkel beszélt, joggal sérthette azokat. IX. Leó bullái is vérig sértették a keletieket. III. Incze végre elvette a görögök birtokát s a latinoknak adta őket. Öszhajú püspököket elkergetett és fiatal rómaiakat ültetett a helyükbe. Ami a hamisításokat illeti, mind a két egyház hamisított zsínatiratokkal és egyházatya-nyilatkozatokkal erősítette a maga álláspontját Hogy a katolikusok miféle argumentumokkal bizonyították a pápa uralkodási jogát, a trassubstantiatiót, a tisztítótüzet és egyéb dogmáikat, azt mondani se kell. Berlin, december 16. A konfliktus Miksa szász herceg és a Szentszék között valószínűleg békésen fog elsimulni, még pedig oly módon, hogy a herceg Rómába utazik s ünnepies formában visszavonja azt a történelmi fejtegetést, melyet a Vatikán rekriminál a „Rom und Orient" című folyóiratban megjelent cikksorozatban. A pápa utasította Pellegrini apátot, a folyóirat kiadóját, hogy a meglévő példányokat s egyáltalában a herceg „Gedanken über die Einigung der Kirche" című cikkét semmisittesse meg s fejezze ki lapjában nyilvánosan sajnálkozását a cikk megjelenése fölött. Ennyi az egész, amit a Szentszék a herceg eilen tenni akar, tekintve azt a jó viszonyt, amelyben a Vatikán a szász királyi udvarral van. A pápa Rómába citálta Miksa herceget s ő eleget fog tenni a hívásnak, hogy visszavonja cikkét, Ágost király fivérének, Miksa hercegnek afférjéről csak az újságokból értesült, mert a herceg nem közölte az esetet a királylyal. A szász udvarban a pápa hivatalos lapjának támadását arra vezetik vissza, hogy annak idején a szász király élesen kikelt a Borromeus-enciklika ellen. A legújabb fordulatokról a következő értesítés számol be: Hírt adtunk arról, hogy a pápa maga elé idézte Miksa szász herceget, a freiburgi egyetem vallásbölcseleti tanárát avégből, hogy ünnepélyes bünbánással vonja vissza a „Róma és a Kelet" című folyóiratban közölt ismeretes cikkét, illetve annak állitásaít és hogy a cikk megjelenéséért kérjen bocsánatot. Még nem érkezett értesítés a felől, hogy a herceg hajlandó-e megjárni ezt a lealázó canossát, de nem is valószínű, hogy azt, amit meggyőződés alapján írt, újólag tévedésnek és valótlannak jelentse ki. Annyi bizonyos, hogy a viszony a Vatikán és a szász udvar közt, amely különben sem volt a legszívélyesebb, a történtek után még hűvösebbé válik. A herceg tudvalevően öcscse a szász királynak, aki annak idején igen liberális módon és határozottan állást foglalt a hírhedt Borromeus-enciklikával szemben és a kinek ilyenformán most legalább is egygyel kevesebb oka van rajongani a Vatikánért. Drezdából azt táviratozzák, hogy Miksa herceg esete, ottani katolikus körökben, nagy nyugtalanságot okoz. A hangulat az elkeseredés felé hajlik. Ámbár a király katolikus vallású, katolikus körökben nem tartják kizártnak, hogy ez esetből kifolyólag szakítás történik a Wettin-ház és a Vatikán között. A Wettin-ház, mint ismeretes, régebben a lutheránus hiten volt. Megeshetik, hogy visszatér a régi hitre. Az bizonyos, hogy Rómában balkézzel intézik ezt a szerencsétlen reakciós politikát. Egyik kínos baklövés a másikat követi. Ily ténykedésekkel a Vatikán egyre inkább vészit amúgy is ingatag tekintélyéből. Egyébként — úgy látszik — ebben az esetben is bekövetkezik az önálló vélemény szolgai megalázkodása a pápa absolut akarata előtt, a mennyiben a legújabb fejleményekről ekként értesítenek a lapok : Rómából jelentik: Miksa szász herceg, aki levélben már kijelentette teljes meghódolását, legközelebb élőszóval is ugyanily nyilatkozatot fog tenni. A Vatikánban különben is el vannak keseredve a szász király ellen, aki néhány hónappal ezelőtt nagy energiával tiltakozott a Borromeus-enciklika ellen. A szász herceg cikke most jó alkalom volt arra, hogy a Vatikán megboszúlja magát. - Mint a Berlinben megjelenő „Lokalanzeiger" Rómából értesül, vatikáni körökben azt beszélik, hogy Miksa herceg cikke nem keltett volna különösebb figyelmet, ha ugyanakkor egy másik folyóirat hasonló célokból Pellegrini apát vállalkozását már kezdetben nem támadja. Miksa hercegnek a »Róma és a Kelet« című cikkében közzétett cikke a római és a keleti egyházak egyesítése eszméjének többet ártott, mint használt. — Milánóból táviratozzák: A »Perseveranza«- mai számában interwievt közöl Miksa szász herceggel, aki többek között azt mondta, hogy mivel egyes katolikus népek kénytelenek voltak elfordulni az egyháztól, azokat az orthodox népekkel kellene pótolni. Cikkében semmi agresszív tendencia nem volt, nyugodt a lelkiismerete, hogy mint pap, híven teljesítette kötelességét, hogy elfogulatlan és békülékeny volt. Mivel a keleti egyház különböző vallási centrumokra oszlik, jogosulatlan az a követelése, hogy a katolikus egyházat rendeljék a keleti egyház alá. A protestantizmus fenyegető előrenyomulása és az orthodox egyház kebelében duló belső harcok amellett szólnak, hogy elérkezett a kedvező pillanat a római és a keleti egyházak egyesítésére „Azt hittem, — fejezte be szavait a herceg — hogy a római egyház szellemében cselekszem. Tévedtem. Eddig nem kaptam rendeletet Rómából, hogy vissza kell vonnom fejtegetéseimet. — Drezdából jelentik: A király vasárnap fogadta Schäffer püspököt s hosszasan tanácskozott vele Miksa herceg ügyéről. Az udvar nem fogja magát beleártani a dologba, Schäffer püspök azonban emlékeztetni fogja a Vatikánt, hogy Mathies kamarás még mindig nem vonta vissza a szász király ellen intézett támadását. De hogy itthonról is teljes hűséggel számoljunk be, ki kell emelni két fontos tényt. Nevezetesen, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház pénzügyi bizottságának f. hó 14-én tartott ülésén Gróf Tisza István azon felszólalására, amelyben kérte a protestáns egyházak részére adott államsegély rövid időn belőli emelését, kijelentette, hogy az adócsökkentési segély felemeléséről a jövő költségvetésben gondoskodni kiván s foglalkozni fog a prot. egyházi javadalmazások állandósításának kérdésével. — Gróf KhuenHéderváry Károly miniszterelnök pedig f. hó 15-én az Orle. Balthazár Dezső vezetése alatt nála tisztelgő küldöttségének, amely az 1848. XX. t.-c. végrehajtását és a lelkészek fizetésrendezését sürgette, kijelentette, hogy mint a múltból, úgy a jelenből jól ismeri a ref. lelkészek működésének erejét és súlyát, tájékozva van a hivatásukhoz szükséges anyagi feltételek gyengeségéről is. Ez elég arra, hogy ne csak általánosságban, hanem ezúttal teljes határozottsággal megnyugtathassa őket. Kijelentette, hogy kérelmük teljesítése már a jövő évi, vagyis az 1912-re szóló költségvetés kere-