Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-27 / 5. szám

1910. Természetes, hogy aránytalan az adózás, de ezen Resicán segíteni nem lehet. Nálunk csak átlagosan lehet számítani. Äz egyházi adók öszzege 307 meg 860 03 meg 232 összesen 1399 03 kor. vagy a mi összeállításunk szerint: fl6' 03 meg 232 összesen 139903 kor. Az állami adók összege pedig: 1326'36 meg 765 35 összesen: 2091'71 kor. Ebből megállapítható az átlagos százalék. Az egyház a segélyhez képest fogja majd az adót rendezni s leszállítani. Mi nem rendezhetjük az egyházi adó jövedelmet, a mig a Társaság az adót a munkásoktól levonja. Meddő dolog volna a beküldött munkások egyházi adóját az E. A. értelmében rendezni, mert az a) iven feltüntetett munkások már níncsennek Resicán. Nekem minden harmadik hónapban uj hiveim vannak. Folyton szervezem az egyházat s sohasem leszek kész vele Ha jön egy uj munkás, de mire én megtudom, hogy evangélikus, kikeresem állami adóját, megadóztatom az E A. értelmében s beadom a számvevőségnél, hogy X. Y hídépítő munkásnak havonta ennyi kor- és ennyi fill -t vonjanak le, az illető munkástól nem kapunk egy fillért sem, mert addigra tán' már nincs is Resicán. Ellenben, amint valaki munkába lép, keresetéből azonnal levonják az egyházi adót az illetékes egyház részére. Átlagosan számítva egyházunk az egyetemes adó alapból körülbelül 800 kor. segélyt kapna, ha az egyház nem jutott volna mostani rendkívüli helyzetébe, a minek oka az, hogy az 1909. évi költségvetés hiányt mutat fel, mig az előző számádások felesleggel záródnak. Ha rendkívüli esetről van szó, akkor természetes, hogy az 1909. évi számadás még csak nagyjában sem egyezik meg az előző évi számadásokkal. A rendkívüli helyzetet figyelembe kell venni, mert egy egyház létéről van szó. Felesleggel záródhattak az előző évi számadások, mert a lelkészi állás üres volt, megmaradt a papi fizetés, bérbe volt adva a paplak is; jövedelmezett továbbá az egyház 104, számú bérháza is, ugy hogy 1906-ban 1564 k.; 1907-ben 1756 k.; 1908-ban 117u korona volt a házbér. A paplakot azonban nem lehet továbbra is bérbe adni, minthogy az egyház lelkészt kapott; Fó-utca 104. sz. házunkat pedig hatóságilag lebontatták. A kérvényhez mellékeltem a főszolgabírói rendelet másolatát is. Hogy a házbér jövedelem csökkenést pótolhassuk, a munkások adóját kellett volna felemelni. Ezt nem tettük, hanem az egyetemes adóalapból kértük mindjárt a szükséges 20J0 korona segélyt, hogy e rendkívüli helyzetben a munkások adóját is leszállíthassuk 35 százalékra. Az egyetemes adó alap osztó bizottság azonban nem vette figyelembe az egyház kiváltságos helyzetét s a resicai egyháznak 353 K. segélyt szavazott meg. A 353 kor -t köszönettel vesszük, de ennek fejében az egyházi adót nem szállíthatjuk le sőt fel emeljük a mostaninak kétszeresére, vagyis egyeseknek 250 százalékról 500 százalékra, pedig szegény munkásaink már alig birják a nagy egyházi terhet, melyet sokszor igazságtalanul is levonnak pl. a kiskorúaknak s azoknak a vidékről ide került munkásoknak, kik már erre az évre otthon megfizették az egyházi adót. Bizony ha egy munkás állami adója 9'60 kor. s keresetéből 24—36 koronát vonnak le évente, az aránytalanul sok, különösen itt Resicán, hol a megélhetés olij nehéz a nagy drágaság miatt. Az ily munkásnépből s szegény hivatalnokokból álló gyári s városi gyülekezeteket kellene elsősorban támogatni. Az állandóan egyhelyen lakó földmives vagy iparos nép ellenben meg sem fogja érezni, hogy az ö egyházi adója a jövőben egy pár fillérrel több-e vagy kevesebb. Minthogy a most megszavazott segély nem végérvényes s e kérvényeket még át fogják bírálni, a resicai egyházat s annak kiváltságos helyzetét az egyetemes adó-alaposztó bizottság figyelmébe s jó indulatába ajánlom. Szende Nándor, ev. lelkész. Ä tanárvizsgálati szakdolgozathoz. Szepesi ur, mint Őrállónk f. é. 3 számában közölt cikkének címéből kitűnik, komikus tévedésből maga vállalkozott saját kritikájának cáfolatára. «Mi ugyanis nem Draskóczy szakdolgozatát tettük eddig birálat tárgyává — (előbb ugyanis bevárjuk az igért „párhuzamos szemelvények" közzétételét), hanem a kritikának Szepesi ur által gyakorolt módja ellen szólaltunk fel. Miután pedig ebbeli fontos argumentumainkat és vádunkat az illető nem is próbálta megdönteni, azoknak agyonhallgatásával csakugyan maga irta meg tarthatatlan «kritikájának cáfolatát» De tisztelettel kérdjük e lap olvasóit, vájjon kielégiti-e őket Szepesi bíráló eljárása, aki az ellene emelt vád cáfolata helyett ujabb gyanúsításokkal áll elő ? Hogy már most ki ne bujhassék megint a dolog veleje alól, egyúttal válaszképen emiitett cikkére, röviden a következőkben foglaljuk össze álláspontunkat. __ 1. Draskóczynak müvét a Prot. Szemlében és az Őrállóban külömböző álnevek alatt ugyan, de egy és ugyanaz a s

7emély bírálta s fentartjuk az ebből a tényből az illető eljárásának jellemzésére levont következtetéseinket. Szepesynek erre_ legalább egy „nem"-mel kellett volna válaszolnia, Ö azonban most már, nem kutatja a két birálat közötti összefüggést, mig első cikkében mellesleg maga is azonosította ma! gát a Prot. Szemle bírálójának nézetével, sőt az í idézőjelek kij'elejtésével átvette annak legfontosabb argumentumait, amit a plágium vádja nélkül csak ugy tehetett meg, ha a Prot. Szemle bírálatának is Ő a szerzője 2. Midőn Szepesy azt állítja, hogy Draskóczy maga választotta meg témáját, akkor vagy roszhiszemüen elferdíti a valóságot vagy ő van rosszul informálva, mert mi magától a bizottságtól tudjuk, hogy a tanárvizsgálati szakdolgozat témáját Draskócynak kijelölték. Hisz ő maga is panaszkodik a müvében, hogy nyakig esett a témába és senki sem tájékoztatta semmivel. 3. Csunyá insinuatio továbbá Seepesytől, hogy e sorok írója maga Draskóczy, vagy valamely rokona avagy más valaki volna, aki személyi tekintetekből vette volna őt védelmébe. Ezzel szemben mindenkori helytállás mellett kijelentem, hogy tuladunaí létemre néhány száz kilométer választ el Eperjestől, hogy Draskóczy maga sem tudja, ki e sorok irója. Első-