Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-27 / 5. szám

1910. EVANGELIKUS ORALLO 35 sorban is nem az ő védelmére szólaltam fel, (melyre néki különben sincs szüksége, mert az ilyen kritikai hajsza csak a támadón magán ejt foltot,) hanem hogy leálcázzam Szepessyt s elejét vegyem az ilyen dühöngő pusztításnak theol. irodalmunk zsenge veteményes kertjében. 4. Végül nem áll Szepesinek az az állítása sem, liogy Draskóczy légmentesen elzárta volna a müvét a kritika elől, hiszen eleget tett a Szepesi által idézett határozatnak s megküldte azt a nagyszámú vizsgálóbizottság összes tagjainak, ugy, hogy ezzel maga tette lehetővé müvének bírálatát. S mit látunk? Mig a bíráló-bizottság összes tagjai méltányolták és elismeréssel fogadták a müvet, melylyel Draskóczy gyakorol theol, irodalmunkat gyarapította, eddig ez a Szepesi minden áron agyon akarja ezt bunkózni és pedig lehetőleg a szerzővel együtt. A mi ezekután a theol. tanárvizsgálati rendszert illeti, kijelentjük, hogy nem a rendszert magát, amint azt az egyet, gyűlés megállapította ill. elfogadta, tartjuk és tartottuk „fonáknak", »naivnak«, hanem ennek a rendszernek oly képen való magyarázatát, amint azt Szep. tette. Äz ő kommentálását az egyet, gyűlés aligha tenné magáévá. Avagy olyan határozatlan és tág keretű ez a rendszer, hogy azt mindenki maga magyarázhatja ? Szep.-nek felfogása ebben a dologban a következő. A tanárvizsgálati szakdolgozat nyomtatásban és pedig nem mint „kézírat" jelenjék meg, hogy ahhoz először „más szakférfiak" szóljanak hozzá, azután a bírálóul kijelölt szaktanár „utolsó kritikai revisiót" gyakoroljon (valószínűleg a már elhangzott bírálatokon) s végül a bizottság a tanárrá való qualificatióhoz áment mondjon. A rendszernek ilyetén felfogása a tények teljes félreismerésén és összezavarásán alapul. Ugyanis a jelenlegi gyakorlat szerint a szakdolgozat ugyan nyomtatásban, de kézirat gyanánt jelenik meg, amint ezt pl. Dr. Daxer tanár ur dolgozatai is bizonyítják. Szep nek minden következtése tehát, melyet a nem kézirat jellegű dolgozatból von le, hamis. A dolgozathoz így is csak azok szólhatnak hozzá, akik amúgy is tagjai a bizottságnak s a gyűlésen amúgy is hozzászólhatnak a dolgozathoz. Es hol van a mi szűkös viszonyaink között' az a sok „más szakember", aki hozzászólhatna a dolgozathoz ? Hiszen pl. a Draskóczy esetében rnég hivatalos bírálóul sem lehetett „szakembert" kapni. De ha csak úgy hemzsegnénk is a szakemberektől, vájjon feltehetjük-e ezekről azt a tapintatlanságot, melyet Szep követett el, hogy időszerűtlen sőt illetéktelen kritikával akarnák előre befolyásolni a kijelölt bírálót s az ő hivatalát a revisor szerepére sülyesztenék le ? Szep. magyarázata a hivatalos biráló tekintélyét, feladatának méltóságát teljesen tönkre teszi, úgyszintén a bizottságot is a templomi kórus szerepére kárhoztatja. Különben az sem áll, hogy valakit már a dolgozat alapján tanárrá qualificálnának, ehhez még szóbeli vizsgát is kell tenni. Ilyen alakban az a rendszer egyáltalában párhuzamba sem vonható az egyetemi gyakorlattal. Ezzel az utóbbival most itt nem foglalkozunk, hanem megvárjuk, mig egy illetékesebb férfiú ismertet meg bennünket a mi theol. tanárvizsgálati rendszerünkkel, mint Szepesi. Vajha okulnának Draskóczy esetéből, akkor egy martir nem hiába szenvedett. Dunántuli. GYÄSZROVÄT. Langhoffer Károly György. (1828-1910 január 16) Január 19-én kisértük baradnai 53 évig tartó számkivetéséből a gömöri ág. hitv. ev. egyházmegye nestorát, a jó öreg Langhoffer bátyánkat ahhoz, ki „nem személy válogató, hanem minden nemzetségben kedves neki akár kicsoda, aki őtet féli és igazságot cselekszik" Act. 10, 34—35. Hogy Langhoffer pedig az igazságot szerette, követte és cselekedte, arról nem csak nagyszámú ismerősei és tisztelői, hanem, ha van még egy kis lelkiismeretük, a volt ellenségei is bizonyságot tehetnek és ezt hirdette ravatala felett az őt búcsúztató lelkész is Ésaiással szólván 3, 11 : «mondjátok meg az igaznak, hogy jól lészen dolga, mert az ő cselekedeteinek gyümölcseit élvezendi." Ez az igaz, klasszikus műveltségű, négy nyelvet tökéletesen beszélő, katói jellemű férfiú példás lelkipásztor és jeles egyházi szónok mégis arra volt kárhoztatva, hogy egész hosszú életét Baradnán, ebben a kicsi, pár itt-ott elszórt faházikóból álló falucskában, eltöltse, mint egy remete! Miért? Megmondom egész röviden. Mert a boldogult sem volt „személyválogató'. Nem ismert olyan „hatalmasságot", ki előtt ő meghunyászkodott volna. Mindig és bárkivel szemben az igazság pártjára állott. A mai kor fiainak jelszavával: „hajlongj, udvarolj, bálozzál, akkor lesz belőled főmarsal" szemben, az ő elve volt: „sí fractus illabaturcorbis, inpavidum ferient ruinae" ! . . . Senkinek másnak, csak ama „Megfeszítettnek" akart letszeni és csak az ő kegyét — kegyelmét kereste. Különben a boldogult a nyitramegyei Holicson születet, hol édes atyja lelkész volt Tauult otthon, azután a középiskolát Selmecbányán és Szarvason, a theologiát pedig Pozsonyban és Bécsben végezte — mind jeles eredménynyel. Mint segéd-lelkész a bácsmegyei Petröcőn (hajdan Petrovác) és Klenócon működött. 18">6-ban házasságra lépett és a világ űres zajától, tülekedésétől és nagyzolásától távol, félrehúzódva neje és gyermekei — két leány és két fiu, ezek közzül Viktor rimaszombati kir. járásbiró és több egyházi község buzgó felügyelője — körében csendesen, boldogan élt- Fekvő beteg nem volt, csak az évek súlyos terhe alatt rövid ideig gyengélkedett, mig jan. 16-án reggel 5 órakor jó és hü szolgáját magához szólította az Úr! Temetésén megjelent kilenc lelkész — ezek közül 3 kishonti — számos tanító és nagy közönség. Okos, szép gyászbeszédet L Moz 24, 56 alapján mondott Benczik Sámnel rimakokovaai lelkész, kishonti alesperes — találó és megható búcsúztatót Alexy hisnyói lelkész, az oltári szolgálatot pedig Chriastelyi ratkósebesi lelkész végezte. Őszinte könnyeket hullajtva álltak sirja körül egyszerű, szegény — nehéz sorsban élő volt egyházhívei sóhajtozván: „hát mi lesz már most velünk"?! Vigasztaltuk őket, hogy ne csüggedjenek, az Úr az ő hü népét nem fogja elhagyni. De hogy olyan hü és állandó lelkipásztort kapjanak, mint az elköltözött volt — azt még remélni sem lehet. Ha hatalmamban állana, én tudnék a baradnaiakon segíteni és pedig igy : a kongruát ugy rendeztetném, hogy a baradnaiak