Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-09-01 / 36. szám
1910. nyunkhoz, mely nekünk éltető levegő és fejlesztő napsugár: ugy a jövő nem fog a múlthoz hasonló küzdelmeket szülni, sőt ellenkezőleg egyfelől a vallásfelekezetek a sajnos elég későn meghozott 1895-ik évi törvénynyel hiszem végleg megalkotott vallásszabadság oltalma alatt egymással versenyre kelhetnek a nép hitéletének és erkölcseinek üdvös irányításában, másfelől a nemzet is mentve lesz igen súlyos komplikációk folytonos eligazításának nagy terhétől és nyugodtan valósithatja rendeltetését abban a világrendben, melyből az emberiség boldogulását várja. Ily általános tekinteteken kivül szorosabb megyei vonatkozások is hatottak a részben közre, hogy a vármegye e jubiláris ünnepségen való tényleges részvétele által e gyülekezésnek általános jelleget adjon, azt minteyy magáévá tegye. Már maga az az előre tudott körülmény, hogy úgy mint 300 évvel ezelőtt, ma is Zsolna fogja képezni gyülekezési helyét hazánk kiváló férfiainak, megyeszerte élénk visszhangott keltett és a megyének, valamint Zsolnának őszinte nagy örömére vált. Az anyagi és szellemi élet fejlődésének, alakulásának okai oly számtalanok, annyira egymásba fonódók és legtöbbször oly lengék, hogy azokat emberi elme határaiban követni nem is képes. Ki mondhatná meg, hogy az a szellem, mely az 1610-iki zsinat alkalmából itt megnyilatkozott, minő nagy kihatással volt Zsolna lakosságának képződésére? Ki meri állítani, hogy az akkor itt elrebbent szellemi szikrák, kifejezést nyert felfogások, eszmék nem járultak hozzá, hogy a helyen bensőleg egészséges alkatú, hazafiasan érző lakosság fejlődjék, mely amint az ország tavasza megnyílt, lázasan élni, lüktetni kezdett és jelentéktelen községből rövid három évtized alatt országos fontosságú emporiumot teremtett? Arról ugyanis sohasem szabad megfeledkezni, hogy a protestantizmus nyomában felvilágosodás és felvilágosítás járt; arról sem, hogy Zsilinszky Mihály nagy történészünk szavai szerint, a Protestantismus egyik kézzel védekezett, másik kézzel épített. Alkotásai főleg a közművelődés és a népnevelés terén domborodtak ki. Szőnyinek 1695-ben kifejezett az a panasza, „hogy nemzetünk romlásának egyik nagy oka a köznépnek tudatlansága«, az ő körükben nyomtalanul nem hangozhatott el. Sőt szinte megható az a tudásvágy, mely az ifjaikat a nyugat mívelt államaiba vezérelte, jobban mondva űzte, hogy ott nagy nélkülözések közt oly ismeretek birtokába jussanak és hazatérve oly ismereteket terjesszenek, melyek itt a zavaros viszonyok, folytonos harcok és az iskoláztatás szomorú kezdetlegessége miatt elsajátíthatók nem voltak. A közművelődés fontosságának korai felismerése, tanintézeteknek szapora felállítása eredményezte azt, hogy e vármegyében is az ág. hitv. evangelikus egyházhoz tartozó hívek hosszú idő óta élvezik az oktatás áldásait és a vármegye lakosságát értelmes, gazdaságilag is előrehaladott rétegekkel gyarapítják. Ennek igazságos elismerésében ne tévesszen meg senkit a homályos tünet, hogy akadtak és akadnak olyanok, akik kevés hűséggel nagy magyar elődeikhez és jelen hivatott vezéreikhez oly eszmék szolgáivá szegődtek, melyek az egyedül jogosult magyar nemzeti felfogásokkal sehogysem egyeztethetők össze. Bízhatunk abban, hogy ez átmeneti muló baj, mely az ág. hitv. ev. egyház vezérférfiainak fáradozása folytán már is enyhült, az ő következetesen határozott maguktartása mellett rövid idő múlva végleges enyészésnek indul. Nem fejlődhetik nagygyá a magyarságot veszélyeztető áramlat azok körében, akiknek elődjei a magyar nemzet fennmaradásának alapján építkeztek. Legyenek Uraim nagy visszaemlékezéseknek e szép napján Trencsénvármegye részéről hazafias szivélyességgel üdvözölve. Kívánom, hogy dicső múltjukat még dicsőbb jövő kövesse. Ä zsolnai zsinat 300 éves emlékünnepe. Ünnepi díszt öltött Zsolna városa abból az alkalomból, hogy a magyar ág. hitv. ev. egyetemes egyház az 1610. évi első magyarországi evang zsinat háromszázados emlékünnepét falai között augusztus 27. és 28-án megünnepelte. Zsolna város elöljárósága és közönsége valláskülönbség nélkül nagy előzékenységgel fogadta az evangelikus egyház közelről és távolról megjelent képviselőit. A vasúti állomásnál a trencséni főesperes üdvözölte nagy számú rendezőbizottság élén a megjelenteket, majd a díszkapuval és zászlókkal felékesített városon kisérték el a rendezők a vendégeket, mindenkit a kijelölt szállására. Nem kis feladat volt a több mint 250 vendéget elszállásolni s