Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-09-01 / 36. szám
1910 EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 327 valóban kapóra jött s nagyban könnyítette meg az elszállásolás nehéz munkáját a most felépített vasúti internátus, a »Baross Otthon«, a mely a tanév megnyitását várván, teljesen készen felszerelve lett a rendezőségnek rendelkezésére bocsátva s ez Otthonban magában talált szállást mintegy 80 vendég. — Egyházunk vezérein kivül (a kik közül csak a beteg Zelenka püspök hiányzott) ott volt a testvér ref. egyház hat tagu képviselete is a Dunántuli egyházkerület ref. püspöke Antal Gábor vezetésével. S ott láttuk s felszólalásában igazán gyönyörködtünk is Trencsén vármegye katholikus vallású, de szabadelvűén gondolkozó főispánját: Szalavszky Gyulát, aki üdvözlő beszédjével elragadta a hallgatóságot s a történelem világító fáklyája mellett mutatott reá azon nagy érdemekre, a melyeket az evang. egyház Magyarországon a kultúra, a felvilágosodás s a lelkiismereti szabadság terjesztése körül szerzett s azon megdönthetetlen igazságra, hogy a magyar protestáns egyház a magyar szabadságnak mindenkor védelmezője, sőt megtartója volt. A protestánsok a mult küzdelmei közepette sem voltak soha magokra hagyva, mindig akadtak kalh. főurak és más kalh. rendek, a kik a prot. egyház mellett bátran síkra szálltak s ma is vannak róm. kath. vallású művelt emberek, a kik más emlékünnepnek egyetemes jelleget óhajtanak tulajdonítani s azt nem egy felekezet ünnepévé látni csupán. Kívánja, hogy az egyház dicső múltját dicső jövő kövesse. Szalavszky főispán beszéde egyik kiemelkedő pontja volt azon vallásos estélynek, melyet a városháza nagy — de igen kicsinynek bizonyult — termében tartottunk meg. A közönségnek csak egytizede fért be, a többiek kint a folyosón, a lépcsőkön szorongtak s a kiknek még itt sem jutott hely szépen az utcán várakoztak, vagy elvonultak csalódottan. A vallásos estélyi Gyurátz püspök imája nyitotta meg. Laszkári/ Gyula a dunáninneni kerület felügyelője üdvözli a híveket, kik messze földről és közelről megjelentek bizonyságot tenni arról, hogy ép ugy ragaszkodnak az evang. egyházhoz, mint őseink 300 év előtt Üdvözli a más vallásuakat, a kik ünnepünk fényét emeini jöttek és eljöttek azért, hogy bizonységot tegyenek arról, hogy miként a múltban sokszor a kath. főurak és rendek fogtak fegyvert a vallás szabad gyakorlata érdekében, avagy mikor a vakbuzgóság máglyát rakott a lelkiismereti szabadság elfojtására s annak lobogását nem volt hatalom eloltani, de nem akadt ember egy is a magyar katholikusok között, aki azt meggyújtotta volna, úgy hogy külföldről kellett hóhért hozatni annak meggyújtására, úgy bizonyára a megjelent róm. kath. polgártársaink is a szabadelvűség, a lelkiismereti szabadság és hazaszeretet szent érzelmeitől áthatva a midőn a hazáról, annak szabadságáról, avagy békéjéről van szó, ma is készek velünk összeforrni s velünk munkálkodni. Zsilinszky Mihály bányakerületi felügyelő, egyházunk munkás történésze olvasta fel minden körülményre kiterjedő tanúlmányát a zsolnai zsinatról, annak előzményeiről és követelményeiről. Az egész tanulmányt lapunk nem közölheti, de előre is bejelentjük olvasóinknak hogy — miként a többi beszédek, — ez is benne lesz abban a füzetben, a melyet az egyetemes egyház a zsolnai ünnepek emlékére s a zsolnai ev. templom javára fog kiadni s a melyre ezúttal is felhívjuk olvasóink figyelmét. Zsilinszky felolvasásában a valláserkölcsi élet magaslatáról kiindulva, ismertette azokat a mozgató erőket, amelyek az ev. egyház akkori sorsát irányították s amely sorsban sok volt a jelen kor számára levonható hasznos és tanulságos, vigasztaló és felemelő okulás. Szólt a reformációról, annak okairól, a reformátorokról és munkáikról. Majd a hazai reformáció külön rövid jellemzése után áttér a zsolnai zsinat előzményeinek vázolására, a folytonos üldözésekre, az egyház végleges szervezkedésére, a Bocskay-féle békekötésre, majd arra a tényre, mikor a békekötés pontjai törvénnyé lettek. Ezzel az evangélikusok felszabadultak a római püspökök hatósága alól és jogot nyertek arra, hogy saját egyházuk szervezetének felépítésében saját hitelveik szerint járjanak el. Ez képezi a hazai ev. egyház önkormányzatának első törvényes alapját. Az isteni gondviselés hozta, hogy 1609-ben az országos katholikus főpapság ellenzése dacára Thurzó Györgyöt választották meg nádorrá, akinél kiválóbb és hasonló nagy tekintéllyel biró ev. férfiú sem előtte, sem utána nem volt a hazában. Thurzó a törvényszentesités után azonnal gondoskodott arról, hogy az egyes seniorátusok külön értekezleteket tartsanak a törvényes jognak miként való megvalósítása és gyakorlása ügyében. Zsilinszky itt érdekesen adta elő Thurzónak Zsolnára való bevonulását és a zsolnai zsinat lefolyását. A zsolnai határozatokban s a püspöki esküformában semmi sincs, ami a róm. kath. egyházat sértené, mégis a főpapság felháborodásában nem ismert határt s az azok élén álló esztergomi érsek protestált a zsinat határozatai ellen s a megválasztott püspököket csúfolni, határozatukat becsmérelni kezdte. A vallási- és politikai ellentétek sokáig nem szűntek meg. Az emlékünnep alkalmából a 300 év előtt élt és küzdött ősök emlékénél a most ünneplő evangélikusok szent fogadalmat tesznek arra, hogy a Krisztus evangéliumában kifejezett valláserkölcsi alapelvekhez mindhalálig hivek maradnak s hogy az apák két nagy erényét, a mély vallásosságot és a tiszta hazafiságot szent ereklyék gyanánt nemcsak megőrzik, hanem utódaiknak is átadják. Ezzel rójják le legméltóbban hálájuk és kegyeletük adóját az ősök porai és emléke iránt. Rámutatott ezután a történettudós az evangélikus egyháznak a zsolnai zsinat óta lefolyt körülményeire, fejlődésére, jelen állapotára. A Róma részéről ujabban a különböző dekretumok és egyéb támadások alakjában ismét napirendre került üldözéssel szemben kitartásra, az ősök munkájának folytatására, az egyház feltétlen védelmére s ezzel kapcsolatban a hazafiságra buzdítja az egybegyűlt ünnepi közönséget. Nagy figyelemmel hallgatta végig az egybegyűlt közönség az érdekes felolvasást s végül lelkesen meg is tapsolta azt. Az estély befejezéseül hangzottak el a kiküldött testületek üdvözlései, egyikéről, a trencséni főispán üdvözlő beszédjéről már fentebb emlékeztünk meg. Utána a ref. egyházkerületek testvéri meleg üdvözletét tolmácsolta Antal Gábor püspök. — Majd Zsolna város főjegyzője mondott üdvözletet; mindezeket Laszkáry ker. felügyelő megKöszönte s az estélyt Scholcz Gusztáv püspök imája rekesztette be. — A gyülekezet úgy az estély elején, mint annak végén Kis Milos zsolnai lelkész harmoniumi játékától kisérve énekelt. Este a várost fényesen kivilágították. Másnap vasárnap két istentisztelet keretében folytatódott az ünnep. A tót nyelvű istenitiszteleten Baltik püspök szónokolt. Beszéde igen helyesen a hallgatókra való tekintettel, a kik a környék és a helyi egyszerűbb s a magyar nyelvet nem értó híveink igen.
