Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-08-18 / 34. szám
1910 EV ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 310 inkkal élünk itt!) a «majdnem leggyengébb.» És ez az, ami egyszerűen igaz! Praecedensek előkeresgélése a múltból nem mindig ajánlatos, mert az a praecedens nem mindig a postea igazolására szolgál, sokszor csak annyit tudunk igy meg, hogy az a hiba, mit a pracedens igazolni akar, már régebben is elkövettetett egyszer avagy másszor. A jegyzőkönyv 5 pontja nem úgy van megfogalmazva, hogy azt az egyszerű értelemmel felruházott ember is igazán megérthetné, megjegyzést tehát e pont nem is akar igényelni. Fenyegetve emliti a jegyzőkönyv bevezetése az iskolai nagybizottság elhangozandó feleletét a »támadásra«. Mi — őszintén szólva, — nem rettegünk a felelettől, mert egyrészt tudjuk, hogy papi öltönyünkhöz méltó uton jártunk, s másrészt bizton hisszük, hogy az a bizottság más szemüvegen át ^fogja megítélni a kérdést, mint a Nyilatkozat kiadói, s nem támadva, de jószándékkal figyelmeztetve érzi magát, hogy egyházi bizottság létére ezután adandó alkalommal szigorúbban őrködjék az egyházi érdekek csorbithatatlansága felett. Arról pedig, tisztelt Nyilatkozat, legyen csak szépen meggyőződve, hogy annak megtudása végett: mi méltó a mi papi öltönyünkhöz és mi nem méltó hozzá, nem fogunk elmenni — egyébként bármily naggyra becsüljük is őket és mint egykori tanítványuk, bármily hálásan emlékezzünk is reájuk, — az ön kibocsátóihoz. Bohdr László. T Ä R C Ä. Koronás királyunk 8(Mk születése napjára. Nyolc tizet lépvén az Idő, nyaradat letarolta, Őszbe csavarta fejed, meghasogatta szived; S bár életfádat meghajlitá vihar és vész, Nem tört meg derekad s áll ragyogó koronád. Míg büszkén viselé föd Szent István koronáját, Nyomta töviskorona a te királyi szived. Mondd: e kemény tusa közt mi erősített, mi vigasztalt? Isten iránt a hit, néped iránt a hűség. Trónod elé gyül most a magyar nép apraja-nagyja, S Istent áldva, Király, életedért könyörög. Sántha Károly. K Egy szerény egyéni vélemény az egy házf egy elemről. Irta és felolvasta a szepesmegyei lelkészi értekezletnek Poprádon, 1910. május 24-én tartott gyűlésén, Kirchknopf Gusztáv, késmárki ev. pap. A leíbici lelkészi kör már a mult évben tartott gyűlésén szükségét érezte oly kérdések felvetésének, melyeknek célja: egyházunk beléletének azon kinövéseit letördelni, melyeket belmissiói munkássággal letörni nem lehet, de a melyek hova-tovább egyházunk tekintélyét, hatalmát, teljesen elerőtlenítik. E megjavítás munkájára egyedül az egyházfegyelmet (Gemeindezucht) tartotta legjobb eszköznek és azon óhajának adott kifejezést, hogy az „egyházfegyelem" kérdésével mielőbb behatóan foglalkozzunk! Nekem jutott a feladat, hogu ezen kérdést megyénk értekezlete elé vigyem. Megvallom, hogy nem minden félelem nélkül teszek eleget megbízatásomnak. Maga, az egyházfegyelemről szóló tételek magyar evangelikus egyházunkhivatalosdogmatikájában a jegyzetek közé csúsztak le azzal, hogy „ezek mint hierarchikus törekvések az új szellem útját álják". Erősen kell tehát hinnem, hogy az „új szellem" harcias szolgái hatalmasan védelmezik ezen megjegyzésüket majdan most is és igy ki teszem magam azon hozzászólók megjegyzéseinek, kik néha a tárgytól a személyt nem választják el, különösen akkor nem, midőn a velük nem egy nézeten levő a széljegyzeteket a rendes sorok közé akarja fölvinni pusztán azért, mert az egyházfegyelemnek bizonyos joggyakorlatát nemcsak az evangéliommal mégegyezőnek, de szükségesnek is tartja. De ha azt hiszik, hogy istentiszteletet végeznek ezzel is, legyen meg akaratuk, de álljunk nyilt szavakkal a kérdés elé! — és keressünk először is feleletet azon kérdésre : mit értünk egyházfegyelem alatt ? 1. Az egyháznak, mint Krisztus élő testének feje maga Krisztus, ki a benne hívőket az ő szelleme: a Szentlélek által élteti és kormányozza. Az egyházban e szerint egyedül Krisztus akarata dönt, mely akaratot az egyház hivei, részei, tagjai a Szentírásban foglalt Istenigéből tisztán és igazán ismerjük. Istennek igéje pedig Istenországa terjesztésének egyedüli eszköze, a mely eszközt az egyháznak, a hivők, Krisztus királyi papsága e közösségnek mindig használnia kell minden alkalmas és alkalmatlan időben (II. Tim. 2,15). Az egyháznak tehát nemcsak jogja, de kötelessége is, hogy Isten igéjének, a minden hivő üdvösségét célzó Krisztusi akaratnak és szellemnek érvényt szerezzen és pedig Krisztus adta parancs, s igy a Krisztus által az egyháznak adott hatalom folytán. Ez a hatalom, mely lehet törvényhozási (potestas jurisdictio) és törvényvégrehajtási (potestas administratis) az egyház minden tagjának adatott, tehát nemcsak az abban élő családi, állami és hatósági rendnek, hanem az egyház által szervezett tanítói rendnek is, és adatott azért, hogy azt a hatalmat ne önkényesen, hanem Isten parancsolata szerint gyakorolja, azaz úgy, hogy változtatásaik és újításaik ne botrányokat létesítsenek, hanem épülést a jó rend érdekében — ut ordine omnia fiant in ecclesiis i Ha már most ez alapon meg van adva a családnak, mint status hierarchicus s. ordo ecclesiastica-nak azon hatalom, melyljjel a házassági, szülői és gazdai viszony szentségének ob mutuam utílitatem az illetők kölcsönös javára érvényt kell szerezni, ha az államnak és hatósági rendnek, mint ordo ecclesiastica-nak kötelessége támogatni a keresztyén intézményeket, s visszaverni az ezek ellen intézett ellenséges támadásokat ad Dei glóriám et subditorum salutem, akkor az egyház által az Isten igéjének hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására szerzett szent és nyilvános hivatal, tehát jure divino rendi hatalommal felruházott tanitó rendnek, status ecclesiasticusnak kötelessége teljes is csak akkor lehet, ha kulcsok hatalma, a potestas clavium, a melylyel a lelkész szolgálatilag (mínisterialiter) a hűnöket megbocsátja és megtartja, kiegészíttetik tényleg a fegyelmi uton történő igazság szolgáltatás és büntetés jogával, az u. n.
