Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-18 / 34. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 311 potestas iurisdictionis s. disciplinae ecclesiasticae-vel Isten dicsőségére, az emberek megtérítésére és üdvük előmozdítására! Vagyis: a lelkésznek kötelessége nemcsak Jstennek akaratát, mint az emberi üdv egyedüli útját megmutatni, hanem megbüntetni azokat, a kik ezen isteni akarat útjába akadályt gördítenek, azt tudva megvetik. Az egyházfegyelem tehát az egyház beléletében az a nélkülözhetetlen faktor, a mely egyrészt a tanítót folyton kell hogy emlékeztesse azon kötelességére: »Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról. melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére" (Acta 20, 28) de másrészt kell, hogy a hívőknek is eszébe juttassa, azon szavakat: «Engedjetek a ti előttetek járóknak és hallgassatok rájuk, mert vigyáznak ők a ti lelkeitekre úgymint számadók, hogy örömmel miveljék azt és nem bánattal, mert ez nektek nem használ" (Zsid. 13. 17). Avagy áldásos a lelkész munkája ott, a hol az egyház dicsőségének alapfeltétele: az isteni akarat iránti tisztelet is hiányzik már, még ha mindjárt hűséges szolgája is ama parancsnak: »Prédikáljad az igét, rajta légy minden alkalmatos és minden alkalmatlan időben, feddődjél, dorgálódjál, s intsed a hallgatóságot minden szelídséggel és tanítással?" (II. Tim. 4, 2). Lehetséges az egyház üdvözítő munkája ott, ahol minden szelídség és tanítás mellett az egyháztag egyszerűen mellőzi: „a feddést, dorgálást, megjobbitást, a fennyitéket, a mely igazságban (az Igében) vagyon" és mellőzi azért, mert csak szó marad az arra hivatott tanítónak ajkán ? En legalább,-bár „én vagyok a legkisebb közöttetek" pályatársaim —, csak ott tartom lehetségesnek, hogy az egyház a Krisztus élő teste legyen, a hol nemcsak szájjal mondva mondogatják : „Hova mennénk Uram, hisz a te beszédeid az örökéletnek igéi, te vagy Krisztus ama élő Istennek fia" (Ján. 6. 68.) de tettel be is bizonyítják, hogy nem ők élnek, de él ő bennök a Krisztus (Gal. 2. 20) a hol kezükben a fegyelem korbácsával megtisztítják az istenfiuság templomát a tettetés kútárjaitól, a hitetlenség kereskedőitől, s az istenkáromlók pénzváltóitól! S ezért állítom, hogy egyházfegyelem alatt az eklezsiának azon dísciplináját értem, mely a jó rend őre, a krisztusi szellem biztositója, a megtisztítás eszköze, az istenfiuságnak külső, látható eszközlője! És erre a XX-ik század evangéliumi egyházának nincs már szüksége ? Vagy ha úgy tetszik: nincs még szükségünk egyhdzfegyegyelemre ? (Folyt, köv.) B E L É L E T. Ä gömörí ág. hitv. ev. egyházmegye Dobsinán 1910. julius hó 28-án tartotta meg ez évi közgyűlését Szontagh Andor egyházmegyei felügyelő és Terray Gyula főesperes társ elnöklete mellett. Előző nap délutáni 2 órakor a tanügyi, 3 órakor a gyámintézeti bizottság ülésezett, 5 órakor pedig Smid István rozsnyói Il-od lelkész offertóriummal egybekötött gyámintézeti isteni tiszteletet tartott; ezt követte a közgyűlést előkészítő tanácskozmány. Másnap, azaz jul. hó 28-án reggeli isteni tisztelet után, melyet Stempel Lajos egyházmegyei főjegyző végzett, megkezdődött a tulajdonképeni közgyűlés, melyet Szontagh Andor egyházmegyei felügyelő nagyszabású megnyitó beszéddel nyitott meg, felölelvén benne az egyházi élet leltári természetű kérdéseit, u. m. az 1848. 20. t.-c. végrehajtásának kérdését, azután a nem állami tanítóknak az államhoz való jogviszonyát, mely autonom jogaink megnyirbálásával lelt szabályozást. Foglalkozott a Netemere, a Provida és a Borromea enciklika kérdéseível is. Ezek után az egyházmegye szűkebb dolgaira vetett egy-egy pillantást s a 61 pontból álló tárgysorozat egyes befejezett vitás kérdésekről tett jelentést, mely egy rendezett administraciónak a tükre s érdeme első sorban a főesperesnek, aki hosszabb betegeskedése után friss egészségben vesz most részt a közgyűlésen, aki főesperességének 25-ik évét e napokban tölti be. Ezen róla való mostani megemlékezést csak előlegnek tekinti azon ünnepélyre, melyet az egyházmegye a legközelebbi gyűlésen kívánja nagyobb szabású ünnepély keretében méltatni főesperese gazdag érdemeit. Beszéde fonalán felolvasta Zelenka Pál püspök hozzá intézett levelét, mely szerint Terray Gyula főesperest melegen üdvözölte negyedszázados főesperesi működése alkalmából, mely üdvözlést a népes közgyűlés lelkes és zajos ovációval fogadott. A hitelesítő bizottság megválasztása és a közgyűlés megalakulása után következett Terray Gyula főesperes évi jelentése, mely az egyházmegye tág mezején egy év alatt előfordult eseményeket találóan és nagy tárgyilagossággal ecsetelte s melyet a közgyűlés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni határozta. A közgyűlés figyelembe véve a főesperes jelentésében közölt azon körülményt, hogy az egyházmegye tisztviselői karának mandátuma lejárván — mivel előzőleg az egyházmegyei felügyelői állás tartamát illetőleg megjegyezvén, hogy a felügyelőnek Szontagh Andornak, a törvényes 6 éves ciklusa még nem járt le, kifejlődött nagyobb vita után, bizonyára az egyöntetű eljárásra való tekintetből Szontagh Andor esp. felügyelő is önként mondott le állásáról — elhatároztatott: hogy a főesperesi egyházmegyei felügyelői, 2 alesperesi és gyámintézeti elnöki állás betöltése 1910. november hó l-ig alkotmányos módon ejtessék meg s hogy a szavazatok a szavazatszedő bizottság elnökéhez Posch Gyula rozsnyói egyházfelügyelőhöz küldessenek be. Kotanko György kisfeketepataki, Polyák Jenő hámosfalvai, Bockó Gyula jolsvatapolcai, Makovicky Emil szirki és Krieger Mihály nagyszabosi lelkészek tartalmas beszédek kíséretében kérték felvételüket az egyházmegye kötelékébe, kiket Bartholomaidesz László alesperes szeretetteljesen vezetett és vett be az egyházmegye kötelékébe. A mult évi egyházmegyei közgyűlésen az egyházmegyei törvényszék bírójává megválasztott Szántó József és Adamís Gusztáv a hivatali esküt letevén, mindkettő nevében Szántó József meleg szavakkal mond köszönetet a személyüket ért bizalomért. Jánossy János raskószuhai, Chochol János péterményi, Ordódy Pál sebespataki, Breuer Mihály kisfeketepataki, Juries Lajos hicsnyói, Bábel András balogéri, Kovács Károly lubényi és Breuer János gerlicei új tanítók szintén letevén a hivatalos esküt, Kármán István h. tanügyi bizottsági elnök által melegen üdvözöltettek. Dr. Hisnyói Heinzelmann Béla murányvölgyi világi dékánná választatott. A f. é. aug. 23—26. napjain Poprádon tartandó kerületi gyűlésre kiküldettek szavazati joggal a világiak részéről: Hevessy Bertalan, Hámos László, Kubinyi Géza és Kirinyi Béla; az egyháziak részéről: Bartholomaeidesz László, Kármán István, Jánossy Mihály és Alexy Gyula lelkészek; tanácskozási joggal pedig számosak a világiak, lelkészek, tanárok és tanítók sorából. A