Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-08-11 / 33. szám

301 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. (II. kérés). A megbocsátás. Az irgalmatlan szolga (V. kérés) és megfelelő szentírási helyek. Ismétlő Iskola. 1. ev. (I—

II —III. oszt. csoport). A tízparancsolatokról. Az előforduló bibliai történetek és szentírási helyek eredetiben a szentírásban való olvasás és tárgyalása. (Függeléknek: A zsidók hitvallása, templom, papság, ünnepek, áldozatok olvasása és tárgyalása). 2. év. (I —

III. csoport). Az apostoli hitvallásról. Rz előforduló bibliai történetek eredetiben való olvasása. (Függeléknek: A zsidó nép vágyai, reményei, az időteljessége. A zsidó nép polgári szokásai olvasásés tárgyalása). 3. év. (I—

III. csoport). Úrtól tanult ima. Jézus tanításai, hegyi-beszéd, példabeszédek s más kiváló szentírási helyek olvasása és tárgyalása. b) Osztott népiskolában. I. osztály: mint az osztatlan iskola I. csoport 1-ső éve. II. osztály: mint az osztatlan iskola I. csoport 2-ik éve. III. osztály : Apostoli hitvallás első ágazata (mint a II. csoport 1. éve) és a második hitágazatból Jézus élete és mükkdése (mint a II. csoport 2-ik éve). IV. osztály: Az apostoli hitvallás második ágazata. Jézus élete és működésének összefoglaló ismétlése után, Jézus ellenségei, szenvedése, halála stb. Jézus elnevezései , emlékünnepek (mint a II. csoport 2. éve). A harmadik hitágazat (mint a III. csoport 1-ső éve). • V. osztály (esetleg V—VI. csoport). A tízparancsolat és Luther magyarázata kimerítő értelmezéssel. Úrtól tanult ima (mint a III. csoport 2. éve). VI. osztály : (esetleg V—VI. csoport). A hitvallásról összefoglaló ismétlés. Bővítés mint új tananyag: Rz Isten Ígérete. Az idő teljessége. Jézus hivatala. A hegyi beszéd és a magvető bővebb érteimezese. A tiz szüzekről. A szent Háromság, Anyaszentegyház — látható és láthatatlan. Az egyházközségekről. Egyháztörténet (mint az egyet, tanterv.) Ismétlő iskola, mint az osztatlan ismétlő. A Biblia ismertetése, felosztása, tartalma stb. természetszerűleg a III. parancsolat (V—VI. oszt.) tartozéka, nem tartom szükségesnek külön tanulmány tárgyává tenni. A vallásos igazságoknak megerősítéséül szolgáló új testámentomi részeket és zsoltárokat az V—VI. osztályú tanulók a Szentkönyvből keresik fel és tanulják be. A Biblia közelebbi ismertetése a konfirmációi tanítás tárgya. A Biblia olvasásnak kivált az ismétlő iskolában van helye (a mindennapiban nem lesz rá elég időnk) hol alkalma lesz a tanulónak a már ismert sz. történeteket, tanításokat eredetiben felkeresni. Ezen módosult tervezet csekély kivétellel mind azt foglalja magában, mint az egyet, tanterv, csupán a felfogás és kivitel tekintetében különbözik. Az egyet, tanterv az alsó osztályokban a bibliai történetekre fekteti a fő súlyt és kimutatja az összefüggést a történet és káté mondása között (terv. 13 lap.)*) a gyakorlatban nehezen kivihetőnek tartom —; a felső osztályokban feltételezi a történet ismeretét és azt mint kész anyagot, a kátéhoz alkalmazza (Lásd a terv. 11. lap utolsó- és a 16. lap 2-ik szakasz). Jegyz. Äz egyet. terv. 11 lap utolsó szakasza és 13 lap első sorai egymással ellentétben látszanak. Ezzel ellentétben az én felfogásom szerint: a hiterkölcsi igazság vezet a népiskola minden fokán, ehhez csatlakoznak a bibliai történetek s mindazon kellékek, melyek a vallástételeket megvilágíthatják. Ä hiterkölcsi részt a bibliai történetekkel együtt kell tanítani, így a tárgy változatosabb, maradandóbb lesz, mint külön-külön. Az előadott alapon módosult tervezet szerint kétféle könyvre lesz szükségünk. Egy vezérvkönyvre a tanító részére, mely az I—Il-ik osztály tananyagát tartalmazza és egy tankönyvre a tanuló kezébe, melyben a III—VI. osztály tananyaga foglaltatik osztályonként és a mely az ismétlő iskolában is használható. A mennyiben több jeles bibliai és egyháztörténeti kézikönyveink vannak, a szerzők érdekeire való tekintettel is nem ajánlatos, hogy a szerkesztendő vallástani könyvben a bibliai- és egyháztörténet befogIaltassék, elég, ha benne a történet cime vagy szentírási helye jeleztetik. Végül az egyet, tanterv a vallástanításra hetenként és osztály csoportonként 3 félórát számit, — tekintve a tárgy jelentőségét az énektanítást is beleértve 4 félórát felvétetni óhajtanám. Ezek után, midőn jó akarattal és szándékkal bátorkodtam módosító javaslatomat előadni, tisztelettel kérem a vallástanitással foglalkozó Nagyt. urakat és a tanítótársakat, méltóztassanak a felhozott módozathoz s a bemutatott tantervhez tárgyilagosan hozzászólni. Kuntapolcán, 1910 jun. 9. Terray István, tanító. Tanárválasztás Sopronban. Ily című cikkében Bohár László úr, aki a legújabb dunántúli névtár szerint pápai másodlelkész, heves támadást intézett a soproni evang. főgimnázium tanári kara és az egyházkerületnek főiskolai nagybizottsága ellen. Mindkettőt egyháziatlansággal és azzal vádolja, hogy a legutóbbi tanárválasztásnál az intézet érdekét teljesen figyelmen kivül hagyta és hogy Sopronban „Isten tudja miféle más érdekek, miféle idegen tényezők grasszálnak." És vájjon miért e vádak? Azért, mert a nagybizottság a pályázók közül olyant választott, akit ugyanez a nagybizottság egy év előtt a tanári kar javaslatától eltérőleg tornatanárnak választott; akit a tanári kar egy évi működés után most egyhangúlag ajánlott; akiről a nagybizottsági tagok közül sokan s az őt szerető tanulók szülei is a személyes tapasztalatok alapján nagy elismeréssel nyilatkoztak ; de akinek az a legnagyobb hibája, hogy reformátusnak született, ámbár eleitől fogva evangeákus nevelésben részesült. Igaz, hogy nem neki volt a legjobb képesítése, amit mi nagybizottsági tagok, az igazgató úr jelentéséből mind hallottunk. De hiszen a cikkíró úr is tudhatja, hogy nem azok válnak be legjobban kinn az életben is, akiknek az iskolai bizonyítványa jeles. Amit Bohár úr felhoz, azt az iskolai nagybizottság is tudta; de neki a választás előtt nem elveket kellett felállítania, ami hiszen nem nehéz munka, hanem egy konkrét esetben döntenie. A választó bizottság az előtt az alternativa előtt állott, hogy azok közül válaszszon-e valakit, akiket arravalóságuk, vallásos és egyházias érzületük tekintetében személyes tapasztalatból a bi-