Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-07 / 28. szám

250 EV

ANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. meddő kérvényezésre bizonytalan segélyben, de hivatalból állandó segélyben részesíttessenek. Ez pedig csak tisztán pénzkérdés, amit a kerület helyesen szabályozni kívánt. S mert pénzkérdés a missiók rendezése, amit J. is elismer, számoltam a lehetőséggel, míg úgy találom, hogy J. barátom minden pozitív alap nélkül csak úgy gondolom formán elveti az én bekért missióköri adatokon alapuló összes szabályrendeleti pontjaimat azért, hogy ezeket elerőtlenítvén, tehesse meg jobbnak vélt javaslatát. Hát őszintén megvallva, ezzel nem tesz szolgálatot a missiói ügynek, bármily jóakarójának igyekszik is bizonyulni. Mint egy lelkészi fizetésrendezési javaslatnak szerkesztője jól tudom, hogy mikép aludt el az egész ügy s igy nem tehetem Jancsuskóval egyetértőleg — a lóláb is kilátszana — hogy 2400 kor. fizetést és 1200 kor. utiátálányt kérjek számunkra, mert tudom, hogy lehetetlenség és lehetetlenséggel nem kivánom megakadályozni a missiók ügyének, bár szerényebb formában való előbbre vitelét sem. Jancsuskó 2000 kor. dotációs emelést kíván csak a lelkészeknek, ami 13 esetben 26000 kor., holott a kerületnek csak 10000 kor. áll rendelkezésére, hol van még a missióköri hívek adóterhének csökkentése, ami azonban az én javaslatomban — bár általa kigúnyolva — benne van ? Hát ha ]. megteremti a missionáriusoknak ezt a jobb helyzetét, én visszalépek szerény munkámmal. De hát azt meg is kell ám csinálni, mert az Ígérettel és reménykedéssel nem érünk el semmit, s talán mégis csak jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, pláne akkor, mikor szabályrendeleti javaslatom csak alap s a jövőben az adott körülményekhez képest bármikor fejleszthető. Csak lassan, mert aki sokat markol, keveset fog. De hiszen igaz, nem Jancsuskó és egyháza sinyli meg, mert nem missionárus. Ä kerületi missiói ügyvivő szereplését illetőleg megengedem, hogy újszerűnek tűnik fel, de hát épen a missiók érdekében tartom azt szükségesnek, hogy a kerület, mely a missiók egyöntetű, méltányos és igazságos segélyezését tűzte ki célul, feladatának pontosan meg is felelhessen. Jancsuskó kérdi, hát nem az esperesnek ex offo kötelessége? Nem hivatott-e erre a számvevőszék? Minek a kerületi missiói bizottság? Hát megjegyzem tisztelettel, hogy nékem is vagy 3 éven át kellett egyházmegyei közgyűléseken kérnem, hogy jöjjön ki az esperes, mig végre magas koránál fogva eljöhetett. Ä számvevőszék tudtommal sehol sem foglalkozik a segélyek dolgával s tudom a múltban a missiói bizottság egy ügyben is kétszer volt kénytelen bekérni az adatokat. Ki ne tudná, hogy az adóalapi bizottság működését is az adatok önkénytelen és szándékolt elferdítése nehezítette meg nálunk, mig a református egyházban kiküldött megbízottak teljes pontossággal teljesítették munkájukat? S jelen munkámnál is megtörtént, hogy egy missiói lelkész még a püspök úr u'asítására sem küldötte meg az adatokat, egyháza pedig a missiói alapnak egyharmadát veszi igénybe a többié v rovására. S a többi ígérkezett kimutatásban is javarészt helytelenül adatott meg a feltett kérdésekre a válasz. Mig ellenben egy kerületi megbizott sablonszerűén végezné az összeírást, amit úgy az esperesnek, mint a püspöknek is megküldvén, egyáltalában nem minősíthető maga is esperesnek, vagy pláne püspöknek „in partibus infidelium". Hát tessek neki más nevel adni. Legyen »kerületi missionárius« vagy mert a kerületi missiói bizottság előadójára gondoltam, legyen „kiküldött missiói bizottsági előadó". Ä név ugyancsak lényegtelen, mig ellenben az egyöntetű eljárás feltétlenül megköveteli a missióköri adatoknak egy megbizott által való évenkénti összeírását. De hát nem kell mindjárt megijedni újabb «charge^-tól ott, hol az nincs is tervezve, mert csak újabb munkával megbízott közkatonáról van szó. De persze valaminek hatásosabb lebecsmérlésére legjobb fegyver a gúny, mely nem ismeri el azt a fáradságos munkát, ami ily javaslat megszerkesztésével jár. Ha nem volna barátom, szinte azt hinném, hogy nem is kritikussal, de ellenféllel állok szemben, mert mégis csak különös, hogy javaslatomban semmi se legyen jó, holott látván az összes beérkezett adatokat és magam is missiói lelkész lévén, csak tudhatom, hogy nékünk mi fáj. No meg a budapesti és bácsi egyházmegyék el is fogadták, pedig alig tehető fel róluk, hogy semmit se értsenek hozzá. Azon kitétel pedig : «ha ez a javaslat ilyenformán elfogadtatik s megindúl annak alapján a míssiók szervezése, csak szaporítjuk vele a tengődő missiókat, melyeknek jajkiáltása minduntalan fülünkbe fog csengeni és nem leszünk képesek rajtuk segíteni.».. . egyszerűen érthetetlen. Hát nern épen én vagyok azon, hogy ne elhamarkodva szervezzük a missiókat és ezzel szemben J. mondja : „valamely missió-kör keletkezését nem a szabályrendelet, hanem a szükség és lehetőség határozza meg ? És ki volt itt még eddig képes segíteni, hogy kiheverjük azt a hibát, mely onnan eredt, hogy a jövendő erkölcsi és anyagi boldogúlás előfeltételei nem vizsgáltattak meg gondosan ? (5 §.) Ä kerületnek egy „megbizott" által való közvetlen beavatkozása esetén ez nem történhetett volna meg. Ännak csak örülök, ha valamely munkámat bírálatra érdemesitik, de határozottan bosszantó, ha a benne rejlő intenciót forgatják ki. B E L É L E T. Püspöki jubileum. Gyurátz Ferenc, a dunántuli evangelikus egyházkerület püspöke november 7-én tölti be püspökségének 15 évfordulóját. Ä győri evangelikus egyház mozgalmat indított, hogy az általánosan szeretett főpásztort az egyházkerület hívei ünneplésben részesítsék Äzt hisszük, ez a mozgalom a Gyurátz Ferenc kiváló egyéniségéhez és főpásztori sikereihez méltó eredményeket fog felmutathatni. Ä trónbeszéd és az 1848. XX. t.-cz. Lapunk m. számában emiitettük, hogy gróf Tisza István és dr. Zsilinszky Mihály nyilatkoztak a trónbeszédnek az 1848. XX. t.-cz. meg nem említésében rejlő hiányairól. Ä két államférfi és protestáns egyházvezér nyilatkozata ez ügyben ekként hangzott: gróf Tisza István a következőket mondja: Ämit a trónbeszéd mond, egyáltalában nincs ellentétben a 48: XX. t.-cikkel és azzal a várakozással, amelyet a felekezetek e t.-cikk végrehajtásával szemben elfoglalnak. Nem kell azt a törvénycikket és annak végrehajtását állandóan emlegetni, mert az, hogy a 48: XX. t-cz. végrehajtandó, az már bevégzett tény. Ezzel ma minden párt tisztában van, minden párt elfogadta és ez nem lehet sem egy párt, sem pedig egy országgyűlés külön programmja. A trónbeszéd csak arról szól, hogy a kormánynak és az országgyűlésnek mik a teendői és a 48 : XX. t.-cikk végrehajtása tekintetében a trónbeszéd megjelöli azt az irányt, amelyben a kormány és a jelen országgyűlés haladni fog. Mig Zsilinszky Mi-