Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-07 / 28. szám

251 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ ~ 1910. Jidly igy nyilatkozott: — Nekem az tünt föl, hogy a trónbeszédben a kultuszminiszter, — mert az ott levő resszortügyeket érdeklő nyilatkozatokat nem tekinthetem másnak, mint a szakminiszterek véleményének — nagyon előtérbe állította Appouyi javaslatát, a katholikus autonomiát. Ezt az ügyet pedig nagyobb óvatossággal kellene kezelni, mert, igaz ugyan, hogy magát a javaslatot még nem ismerjük, de annyit tudunk róla, hogy Apponyi csinálta. Már pedig az ő gondolkozásmódja eléggé ismeretes és ez az egy tény is elegendő arra, hogy a kath. autonomia kérdését a legéberebb figyelemmel kisérjük. Amit eddig hallottam erről a javaslatról, az csupa kétértelműség és a lényeg kerülgetése volt. Épen azért vagyok kíváncsi rá. Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a trónbeszéd a »bevett vallásfelekezetekről« szól. Segélyezésről beszélni, véleményem szerint ott, ahol jogegyenlőség és viszonosság uralkodik a felekezetek között, — nem lehet. Én egyébiránt a legmesszebbmenő határokig bizalommal viseltetem a kormány iránt és meg vagyok rola győződve, hogy egyházunknak egyáltalában nincsen mitől tartania e kormányzás ideje alatt, melynek liberalizmusa és törvénytisztelete kétségen felül áll." A prot. egyházak eme két kiváló vezéralakjának nyilatkozata tekintetében, véleményünk röviden ez: mi az 1848. XX. t. cz. folytonos emlegetését sem hibának, sem túlzásnak — de sőt, mindaddig, amig az teljes lényege szerint végrehajtva nincs, önmagunk iránti kötelességnek tartjuk. Nekünk az nem politikai programmként, jelszóként, de élő valóság gyanánt kell. Hogy mért lett volna jobb az 1848. XX. t. c. teljes egészére, mint annak csak egy töredékes részére, ott is csak a „segélyezés" fogalmi körében való hivatkozás, azt kifejtettük lapunk m. számában. — Ennyit gróf Tiszáról. — Zsilinszky Mihály nyilatkozatát már több megnyugvással fogadjuk. Bár őszinténszólva, óhajtandónak tartottuk volna, ha nyilatkozatában eme kiváló vezérünk is ráutalt volna az 1848. XX. t.-c. 2 és 3-ik szakaszainak pregnáns végrehajtása iránt táplált Jogos és megdönthetetlen igényeinkre. Új református missió. A sáros-szepesi református missió-egyház Eperjes székhellyel legutóbb megalakult. Lelkipásztorává Gönczy Gábor abaujbaktai lelkészt választotta meg. Gönczy ünnepies beiktatása szeptemberben lesz. Új vallástanár. A budapesti ág. h. ev. egyház junius hó 19-én tartott ülésén a Deák-téri iskolában megüresedett vallástanári állásra Martony Elek stószi lelkészt választotta meg. Tanár választás. Az eperjesi coll. igazgató választmány junius hó 30-án tartott ülésében Vohaner Dezső eperjesi leányiskolái tanárt választotta meg képezdei segéatanárul szótöbbséggel Csiskó Dezső pozsonyi polg. isk. segédtanárral szemben. Hymen. Takács Elek homokbödögei ev. lelkész eljegyezte Jankó Vilmát Pápán. Az Ür áldása legyen frigyükön. Helyreigazítás. „Az Evang. Őrálló" f. é. junius 23-iki számában a szepesi lelkészegyesűlet közgyűléséről szóló jelentéshez fűzött arra a hírre, a mely szerint az eperjesi jogakadémián „szabadgondolkodók egyesülete" alakult volna meg, illetékes helyről azt az értesítést vesszük, hogy ilynemű egyesület a jogakadémián egyáltalán nem keletkezett. Eperjesen létesült ugyan Martinovics-Kör, a mely a Szabadgondolkodás Magyarországi Egyesületének fiókegylete, de ez, a jogakadémiától teljesen függetlenül, mint társadalmi egyesülés jött létre. Istentiszteleti nyelv és hazafiság. A tájékozatlanság ismét oly; aratást végzett, a melyben több a konkoly, mint a tiszta búza. A »Debreceni Prot. Lap" és ennek nyomán a »Prot. Egyh. és Iskolai Lap" is megbotránkozik azon, hogy a Zsolnai Zsinat aug. 28-iki ünnepélyes évfordulóján a hálaadó istentiszteletek közül a tót megelőzi a magyart. Azt mondja erről az utóbb említett újság, hogy: „Bizony nem jól van, mert ha a zsolnai evang. gyülekezet tót nyelvű is, de az egyetemes evang. egyház, a mely Zsolnán ünnepelni fog, magyar egyház, a melynek ilyen egyetemes ünnepélynél ezt a körülményt figyelembe kellett volna vennie." Hát mi is azzal kezdjük, hogy : «bizony nem jól van ez igy" — hogy tekintélyes egyházi sajtóorgánumok a tényállás tárgyilagos vizsgálata nélkül mondanak ily kényessé válható ügyben Ítéletet. Ha csak annyi fáradságot vettek volna maguknak, hogy megnézzék: augusztus 28-ika milyen napra esik, úgy véljük, letették volna a kritikus pennáját. Mert augusztus 28-ika, a mikor a perhorreskáit tót istentisztelet tartatni fog, vasárnapra esik. Az pedig az igét anyanyelven hirdető protestáns egyházaknak alapelve kell hogy legyen, hogy bármiféle ünnepség okán is a gyülekezet a saját istentiszteleti alkalmaitól el ne üttessék. És talán az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy a csak tótul tudó népet magyar gyar hazafiságra, a magyar evang egyetemes egyház dicsőségteljes, de szenvedésekben is gazdag emlékein való okulásra nevelni másként, mint a saját nyelvén tartott igehirdetéssel nem lehet. Végül pedig egyenesen sértő volna feltételezni akár a Debr. akar a Prot. Egyh. és Isk Lap szerkesztőségéről, hogy magát erőnek erejével különb hazafinak tartaná, mint aminőknek a zsolnai ünnepély rendezői és szereplői bizonyultak. Akkor pedig mire való volt az egész okvetetlenkedés. Ä bácsi egyházmegye közgyűlése A bácsi egyházmegye junius hó 23-án tartotta évi rendes közgyűlését Újvidéken, Belohorszky Gábor főesperes s Dr Lelbach László egyházmegyei másodfelügyelő elnöklete alatt, miután Ő excellenciája Rohonyi Gyula esp. felügyelő, ugyanekkor a görög kel. szerb nemzeti egyház kongreszsusán mint királyi biztos volt elfoglalva. Levélben mentette ki elmaradását s ezt az alkalmat felhasználta az egyházmegye, hogy meleg szeretetének s változatlan bizodalmának érzelmeiről biztosítsa- S erre a szeretetre és bizodalomra Rohonyi teljes mértékben rászolgált. Mint papfi magával hozta a közélet terére az önzetlen, szolgálni kész ambíciót, törhetetlen hithűséget s egyházszeretetet s az egyszerű puritanizmust, s ezek voltak összes cselekedetéinek rugói ugy a közéletben, mint a magánéletben egyaránt. Tizenhét év óta áll mint felügyelő az esperesség élén, miután elébb mint az újvidéki egyház felügyelője szerzett magának hervadatlan érdemeket, s az egyházmegye mai rendezett viszonyai s előkelő niveauja elérésében kiváló szolgálatokat tett az ő bölcsesége, egyházszeretete és tárgyilagossága. Kitűnően jellemezte őt megnyitó beszédjében Lelbach László dr. másodfeiügyelő, ezeket mondván róla a többi között: „Jellemzi ot egy bizonyos szerénysége, szelídsége és nemessége a szívnek, a mely párosult nála ugyanoly szelíd és nemes modorral és megkoronázva voltak ezen tulajdonai az ő mély, kiváló és tárgyilagos tudományossága által." Főesperes indítványára táviratban biztosították a távollevő felügyelőt, szeretetükről és ragaszkodásukról. A közgyűlés folyamán javarészt administracionális ügyeket intéztek el, melyek úgy az egyházmegye, mint az egyes egyházak örvendetes erkölcsi és anyagi megerősödéséről és fejlődéséről tettek bizonyságot. A liptói egyházme-