Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-07 / 28. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 249 helyüket, családi állapotjukat, be- és elköltözésük idejét, s hová tartozásuk helyét. 3. Minden szórványban nevezzen ki egy gondnokot, kivel a lelkész Írásbeli érintkezésbe lép. 4. A más vallásúak közé ékelt híveit kötelezze, hogy némi egyházi adót az anyagyülekezet pénztárába befizessenek. Ez által is megtudják hovatartozandóságukat, másrészt a kapott nyugta felmutatásával más felekezet nem sújtja őket adóval. 5. A polgári anyakönyveket időnkint vizsgálja meg. Az esetleg téves bejegyzéseket igazíttassa ki. 6. Igyekezzék szórványa községeiben külön ev. sírkertet szerezni. Vagy ha ez nem lehetséges, hasson oda, hogy a törvény értelmében a község rendes bekerített köztemetőt bocsásson rendelkezésre. 7. A hol :öbb tanuló van, rendszeres hitoktatást tartson, ahol egy-kettő van, ezeknek adjon ima és vallás könyvet. (Imakönyvet elemi tanulók számára ajánlhatom: Ruttkay salgótarjáni lelkész pár filléres verses imakönyvét. Alkalmas valláskönyvet a szórványbeli tanulók magánhasználatára nem ajánlhatok, mert sajnos nincsen. E helyett egy konfirtnatió könyvet adhat tankönyvül). 8. Gondja legyen a konfirmandusok összeírására. Lássa el őket tankönyvvel s utasítsa őket a konfirtnatió napján az anyaegyházban megjelenésre. Sorok között megjegyzem, hogy az idén is vagy nyolc szórványbeli konfirmandust szedtem össze 13 — 15 éveseket is, kiket emléklapokkal és imakönyvekkel láttam el. Hiterősítés mellett nemzeti szempontból is megvolt ennek a jó oldala, mert ezeket magyarul tanítván német nyelvű egyházamban — a mi még nem történt meg — magyar nyelven konfirmáltam őket a jóságos Isten dicsőségére. 9. Továbbá a mi szintén nagyon fontos a lelkigondozás előmozdítására, osszon ki a lelkész az egyes családoknak a) bibliát, b) imakönyvet, c) kalendáriumot. Imakönyvül a Gyurátz félét, (énekek is vannak benne), kalendáriomul a »Prot. Árvaházi« magyar, és a „Gotthold" német nyelvűt ajánlhatom. Aztán ha lehetséges, hozasson velük egy ev. irányú vallásos heti lapot. Ez volna főbb vonásokban a lelkipásztor kötelessége. — Nagyszerű ez igy papíron! . . . Megvalósítva, a lelkisiker el nem maradna! ... De vájjon kivihető-e ? Van-e elég ereje, ideje, ama sok filia és szórvány élére állított egyetlen lelkésznek, hogy a távol levő, szétszórt híveit meglátogassa, más részt van-e anyagi tehetsége, hogy a több 100 koronára rugó fuvarköltséget fedezze, vallás s imakönyveket a szegényeknek ingyen kiossza? (Hangsúlyoznom kell, hogy „ingyen," mert a hitben elhagyatott jómódú is örömmel veszi a gondoskodó figyelmet egyháza részéről). Bizony, bizony sajnálattal kell megállapítanom, hogy a pásztor buzgalma sokszor megtörik az erő, idő, anyagi tehetség hiányán! Eme hiányok azonban nem olyanok, amelyek nézetem szerint pótolhatók nem volnának. Pótolhatjuk az egyes kerületi, egyetemi pénzforrásokból és alapokból, csak egy kis jóakarat kell hozzá. Az államsegély folytán több oly egyházi közalap felszabadult, a melyből a szórványbeli hivek lelkígondozásának előmozdítására lehetne bizonyos ösazeget évről-évre kikihasítaní. II. Mi volna tehát mindenek felett a kerületnek, az egyetemnek, a pénzügyi forumoknak kötelessége? 1. Nagyobb szórványközségekkel ellátott missiói állomásokon az öröknek, a lelkészeknek megkettőzése. A segéd lelkészeknek tisztességes fizetés biztosítása. 2. A szórványok látogatásakor felmerült eguellőre csupán fuvarköltségnek szórványonkint vagy kilométerenkint meghatározása és megtérítése. 3 Hitoktatók méltóbb összegben díjazása. 4 Biblia, imakönyv és evang. kalendáriumoknak (ezekre van leginkább szükség) több ezer példányban megvétele s a szórványok gondozóihoz elküldése ingyen kiosztás végett. Igy ha mindkettő, a lelkipásztor s felsőhatósága megteszi eme I. és II. p. a. kötelességét, a szórványbeli hivek lelkigondozása, a mentő, hiterősítő egyházi munka biztosítva van. Azért több figyelmet, nagyobb áldozatot kérünk a szórványbeli hivek lelkigondozása előmozdítására! V. Z. Missiói szabályrendelet. Irta: Lombos Alfréd, zombori missiói lelkész. A bányakerület megbízásából szerkesztett missiói szabályrendelet javaslatommal _ foglalkozik Jancsuskó László barátom az Evang. Őrálló 27-ik számában. Megvallom, valóban nincsen kedvem a vitatkozásra, mert mégis különösnek találom, ha a biráló mint egyetemes érdekű ügygyei foglalkozik vele az Őrálló olvasói előtt, holott azok a javaslatot magát nem ismerik s az ő előadásában valóban „csodabogárnak" tűnhetnék fel az a javaslaf, a melyet pedig a bácsi ág. h. ev. egyházmegyei közgyűlés kevés módosítással egyhangúlag elfogadott, a nélkül, hogy a jelenlevő Jancsuskó barátunknak nem csak a részletekre, de az általánosságra vonatkozó megjegyzését is hallhatta volna. Ott megadhattam volna a kellő magyarázatot minden esetleg félreértett pontra, itt azonban, sajnos javaslatommal nem foglalkozhatom részletesen, ha csak nem akarnám igénybe venni 10 lapszámnak minden hasábját. Azt a kérdést, vájjon van-e szükség missióí szabályrendeletre, eldöntötte már maga a kerület, midőn csekélységemet annak kidolgozásával megbízta. Nem kérdem, egészséges dolog-e különféle szabályrendeletek tömeges gyártása, de hogy egy missiói szabályrendeletet szükségesnek tartok, bizonyitnom talán felesleges, mert különben nem vállaltam volna kidolgozását. És talán megengedi J barátom is azt, hogy nem lévén missiói lelkész s missiói ügyekről is 3 évi működése alatt csak másoktól futólag hallván megjegyzéseket, mérvadóbb az én felfogásom, ki missiókórben élek s mérvadóbb a kerület elhatározása, mely számos éven át foglalkozott missiói ügyekkel. Már pedig megértvén a kerület intencióját, egyáltalán nem kívánom a missiókat a zsinati törvények alól kivonni, hiszen ezt igazolják az épen J. által kifogásolt utalások, melyeket pedig ép azért tartottam szükségesnek felvenni, hogy a szabályrendeletnek az E A. keretei közt való megmaradását nyilvánvalóvá tegyem. De igenis vezérelt az a három irányelv, amit a kommentárban meg is írtam s a bíráló úgylátszik nem olvasott: 1. tartózkodjunk a missiókörök elsietett szervezésétől, 2. a már megalakult missiókörökben adjunk módot a lelkészeknek azok intenzív lelki gondozására s 3. a missiói lelkészeket azzal mentesítsük a lelkipásztorkodás hátrányára eső missióköri anyagi gondoktól, hogy a missiókörök ne folytonos, sokszor