Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-07-07 / 28. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 253 hogy adjon hangomnak oly erőt, hogy azok, kik a mentést végezhetik, s arra erejök van, meghallhassák. Nagytiszteletü Homola Istváa lelkész úr, »a református egyház nyereségét« az amerikai ev. anyaszentegyházunk veszteségével kell még kiegészítenem, mert erről ők t. i. az amerikai református lelkész urak és a statisztika hallgat, nehogy ők legyenek azok kik hazai evangelikus anyaszentegyházunk őreit ébresztgetik. Ellenkezőleg küldik a tudósításokat, hogy evangelikus testvéreinknek nincs szüksége arra, hogy itt Amerikában külön szervezkedjenek, hisz kielégítjük vallásos szükségleteiket mi, azért vagyunk testvérek, hogy egymás terheit viseljük." Ha csak sejtenék is ennek a segítségnek szörnyű nagy árát odahaza, jól tudom megköszönnék a további s az eddigi veszteseget is. Helyesen mondja a Nagytiszteletü lelkész úr jelzett cikkében, hogy »szép volna, testvériességre vallana, ha önzetlenül megtenné, ámde az élet harcában, a hitfelekezeti élet is, különösen itt Amerikában, hol oly erős a létért való küzdelem, s az ellenőrzés pedig semmi, vagy nagyon is kevés, ily önzetlenséget, lemondást, áldozatot nem várok, nem remélek. Megteszik, hogyne, de édes uraim, mi a testvér szeretetben túlságosan bizakodva, nagy árt fizetünk; olyan árt, hogy ha nem tesz valamit egyházunk felsősége, biztosan varrhatjuk a gyászruhát, s készülhetünk a nagy temetésre. Vallom, hogy testvéri szeretetben kell élnünk, de még nagyobb és erősebb meggyőződéssel vallom, hogy a testvéri szeretet mellett, sőt annak ellenére is első és legfőbb kötelességünk anyaszentegyházunk hivét szent hitünk igazságában megtartani. Itt Amerikában — kong, zúg, búg a gyászt jelentő harang, irgalmas Isten téged kérünk, változtasd e kongás nyomában járó fájdalom könnyeit a remény és boldogság öröm könnyeivé az által, hogy megeleveníted a holt tagokat, s feltámasztod halottaiból anyaszentegyházad. Rúzsa István, Cleveland O. ev. lelkész. Nagyobb áldozatot kérünk a szórvány beli hivek lelkigondozása előmozdítására. Azt mondják mindenre van pénz, anyagi segély, csak arra nincs, amire igazán kellene. E mondás igazságát kénytelen vagyok egyházunk egyes segélyt osztó pénzügyi fórumaira vonatkozólag is leszögezni. Eme forum is minden egyéb segélyt kieszközöl és megszavaz, csak azt nem, amit kellene, mindenre áldoz, csak arra nem, amire igazán szükség volna. S mire volna szükség, mire kellene igazán égetően a kerületi, egyetemi pénzforrások segítő áldozatkészége ? nem másra, mint legelső sorban a szórványbeli hivek lelkigondozása céljaira és előmozdítására. S eme szórványbeli hivek nem Afrika őserdeiben, nem Ázsia sivatagjain élnek, hanem itt hazánkban Magyarországon anyagyülekezeteinktől pár órányira, kilométernyire. Nagy hanggal hivják fel a figyelmet a chinai, indiai, maraschi, dáni, és még nem tudom én miféle külmissióra, áldozásra, s idehaza tévelyeg, fogy a nyáj; a messze külföldön akarunk téríteni, közelünkben eltérítik saját híveinket, külföldön akarunk kaszálni és aratni, amikor idehaza a saját szénánk sincs rendben, amikor gabona kalászaink oldatlanul szana-szét hevernek indulván rothadásnak, enyészetnek. A mi külmissió terünk a hazai szórványok. A szórványbeli hivek lelkigondozásának előmozdítására meg kell adni, mindama eszközöket, amelyekkel az elszórt csantokba életet önthetünk, a hivek Krisztusban hitét feléleszthetjük és megerősítjük. Nem a test, hanem a lélek megmentéséről van szó. S nem-e drágább a lélek hogysem a test? Hogy egyházunkból oly sok a kitérő lelkek száma, az csak annak tudható be, hogy a szórványbeli hivek megtartására és megmentésére még mindig nincs kellő gond fordítva. A római egyház majd minden apró-cseprő falujában ott van a kápolna, temető, a kőkereszt, hivei kezében az olvasó és Szűz Máriás imakönyv. Egykét szórványnyal ellátott parochiák plébánosai mellé beosztott káplánok eljárogatnak a két-három lélekkel biró szórvány községekbe is misézni. Nálunk az 50 — 100 hívővel, vagy még többel ellátott szórványba se látogat, vagy látogathat el a lelkész hitoktatást végezni, istentiszteletet tartani. S ennek oka legnagyobb részt nem ev. lelki pásztoraink buzgóságán, mint inkább a sok szórványnyal ellátott lelkész fuvarköltsége fedezése hiányán, másrészt az ily missziói központoknál segítő erő, segédlelkész hiányán törik meg. Mert egy 2—3 filiával és 60—70 szórvány községgel ellátott lelkész segítő erő nélkül, szétszórt híveinek lelki gondozását teljesíteni nem képes. S Uram Isten hány van ilyen magyarhoni evang. egyházunkban! Meghozza ugyan az illető lelkész is az áldozatot, de még mindig csekély 1600 koronára kiegészített fizetéséből a felét nem áldozhatja fuvarköltségre s a hívek közt szétosztásra kerülő vallásos iratokra? Agyon se töretheti, zúzathatja magát se öregje s fiatalja a lelkésztársaknak, hogy 60—70 szórvány községet anya és leányegyházak adminisztrálása, 3—4 helyen hitoktatás mellett, évenkint többször egyedül munkamegosztás, segítség nélkül meglátogasson. Ha jól tudom, pedig van kerületi vagy egyetemes jegyzőkönyvi határozat, amelynek értelmében a lelkészek kötelesek szórványaikat évenként többször is meglátogatni s a filiákban is a praeorans tanító ottléte dacára a temetést elvégezni. De hát ez sok helyütt óriási akadályokba ütközik. Mindenesetre apellálunk az illető missiói lelkész kényelmét nem kereső apostoli buzgóságára, másrészt ott, a hol a szórványok száma miatt a lelkigondozás anyagi nehézségekbe ütközik, a kerületek, az egyházegyetem pénzügyi fórumainak áldozatkészségére is. E két tényező, a lelkész és pénzügyi forumok azok, a melyek folytán a szórványbeli hivek lelkigondozása sikeresen teljesithethetó lesz. Mindkettőnek meg kell tenni kötelességét. I. Mi volna hát első sorban a szórványokkal ellátott lelkipásztor kötelessége? 1. A lelkipásztor ismerje meg szétszórt hiveit. E célból tegyen évenként körutazást szórványaiban. Keresse fel személyesen a híveket lakásukban, otthonukban, mert csak a személyes érintkezés folytán keltheti fel s erősítheti meg hitüket. 2. Nemcsak a holtakról, hanem a szórványban élőkről is vezessen anyakönyvet. (Felsőhatóság látogatásakor ezt felmutatui tartozik). írja fel nevüket, lak-