Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-06-30 / 27. szám

r 1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 238 tatkozó visszásságok és törvényellenes állapotok orvoslására. Az egész trónbeszédben egy árva betű nincs az 1848. XX. t.-c. 2. és 3-ik §-áról. Mi ez? A kormány vetette volna el magától ez elvi alapot — a kormány akar más alapra helyezkedni a felekezetközi viszonyok megité.ésében és vezetésében — vagy a trónbeszéd szövegezői feledkeztek el az 1848. XX. t.-c.-ről? Uj programm akar ez lenni a katholikus autonómia mindenek elébe állított programmja mellett — vagy egyszerűen tévedésből eredő mulasztás? . . . Mi nem akarunk előre itélni vagy elitélni senkit. De mindenesetre bántónak valljuk a hazában élő 4 milliónyi protestánsra nézve, hogy mig a r. kath. egyház legféltettebben ápolt ábrándjának, az autonómiának megvalósítása mint kormány igéret, ily félremagyarázást nem tűrő világossággal és határozottsággal van kidomborítva, addig ugyanazon fontos közjogi aktusban a protestáns egyházi jogos igények törvényes elvi alapja a mindnyájunk féltett kincsét, jogaink paládiumát képező 1848. XX. t.-c. és annak eddig oly feltűnően mellőzött 2-ik §-a végrehajtásáról egy szót sem olvasunk, hallunk és látunk. Szomorúan érdekes az, a mit ez ügygyei összefüggésben Apponyi gróf mondott: „De van egy speciális kifogásom is. A trónbeszéd, mikor a katholikus autonómiát emliti, egy szóval se hivatkozik az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtására, a felekezetek közt való egyenjogúság megvalósítására, hanem egyoldalulag csak a katholikus autonómiát emliti. Én katholikus ember vagyok, de el kell ismernem, hogy ez sérelmes a többi felekezetekre nézve. Én különben egészen kész javaslatot hagytam a miniszteirumban, de hát nem vették figyelembe." — A mire azt mondja a „Pesti Hirlap" szerkesztője: „Utána néztünk az 1906-iki trónbeszédnek és konstatálhatjuk, hogy a beszéd az 1848: XX. t.-c. végrehajtása iránt elvállalt kötelezettségek fokozatos teljesítését is felöleli programmjában, erről pedig a mostani trónbeszéd hallgat". — Hát mi résen leszünk és habár most Ítéletet nem mondunk ez eljárás felett, de felhívjuk a közös prot. bizottság és egyházi közgyűléseink figyelmét arra, hogy az őrállás munkájában velünk együtt résztvenni szíveskedjenek. Azon reménynek adunk kifejezést, hogy itt oly sajtóhibaszerű mulasztással állunk szemben, a melyre a kormány tényekkel fogja megadni a helyreigazítást. — Ellenkező esetben az egész hivatalos protestantizmust magával szemben kellene találnia. Missiói szabályrendelet. Irta: Jancsuskó László titeli lelkész. R bányai egyházkerület megbízásából Lombos Alfréd zombori lelkész missiói szabályrendelet-tervezetet dolgozott ki, mely alkotmányos tárgyalás céljából az egyházmegyéknek megküldetett. Miután a missiók kérdése nemcsak a bányai egyházkerület, hanem az egyetemes egyház ügye, szabadjon e helyen is e fontos kérdéshez hozzászólnom. Őszintén bevallom, hogy minden újonnan alkotott szabályrendeletben még nem látok elevenen lüktető egyházi életet, sőt ellenkezőleg, bizonyos aggodalommal tekintek minden kerületi, vagy pláne magasabb hatáskörű szabályrendelet-alkotást, mert attól tartok, hogy a sokféle, kerületenként egymásnak gyakran ellentmondó szabályrendeletek nemcsak oly chaoszt fognak egyházunkban támasztani, a melyben való kiismerésre igazán káptalanra lesz szükségünk, hanem, a mi sokkal súlyosabban esik a latba, olyannyira megkötik ezek az egyházak alkotmányilag biztosított autonómiáját s az evangéliumon alapuló szabadságát, hogy a közmondásos ev- autonomia és szabadság maholnap valóban csak a közmondásban lesz feltalálható. Mindamellett hangsúlyozni kívánom, hogy nem vagyok feltétlen ellensége a szabályrendeletnek és utasításoknak ott, a hol az eljárás egyöntetűsége magasabb egyházkormányzati vagy jurisdictionális szempontokból megkövetelhető. De perhorrescálom, vagy legalább is szükségtelennek tartom a szabályrendeletet ott, a hol ily magasabb nézőpont hiánya, vagy kényszerítő szükség nélkül alkottatik. Ily kényszerítő szűkség nélküli s így felesleges szabályrendeletnek tartom a fentemlített missíói szabályrendeletet is. Mert mi a szabályrendelet célja? Nemde valamely az egyházi alkotmányban nem precizirozott közigazgatási vagy háztartási kérdésnek az érvényben levő egyházjog keretén belül való szabályozása. Erre pedig, szerény nézetem szerint, a missióknál nincs szükség. Mert a missiók jogi viszonyát kifejezetten rendezi egyházi alkotmányunk, a midőn a 27. §-ban a missiói köröket anyaegyházak jellegével látja el. (L. dr. Mikler: Magyar ev. egyházjog 310. 1.) S legfeljebb a központ s a köréje csoportosuló leányés fiókegyházak lelki gondozása az egyedüli kérdés, mely rendezésre szorul. De ez nem eszközölhető generális elvek szerint, hanem egyedüli útmutatója a missiói kör benső szükséglete, helyrajza, lélekszáma, vagyoni állapota, vagyis oly szempontok, melyeket nem lehet egy szabályrendelet spanyol csizmájába szorítani, még kevésbé annak §§-aiból kihámozni, hanem melyeket az élet diktál kategorikusan fellépő normákként. S minden általános jellegű, akár kerületi, akár egyetemes missíói szabályrendelet legfeljebb kerékkötője lehet minden üdvös missiói munkásságnak. Mert én azt tartom, hogy nem szabályrendeletekkel kell a missiókat szervezni, hanem élőhittel, a protestáns öntudat felébresztésével s ennek hála Istennek nem ís vagyunk hijjával, de ezek mellett, sőt felett